Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-15 / 7. szám

A házassági jog. Az igazságügyi bizottság jelentése a házassági jogról szóló törvényjavaslatról. Az a törvényjavaslat, a melyet az igazságügyminiszter úr a képviselőháznak mult évi december hó 2-ik napján tartott ülésében a tárgy fontosságához méltó bevezető felszólalással alkotmányos tárgyalás végett a t. ház elé terjesztett, egyike, legfontosabbika azoknak a tövényjavaslatoknak, a melyeket az ügynevezett »egyházpolitikai törvényjavaslatok^ gyűjtő elnevezése alatt a parlamenti kormány a törvényhozás fontos teendőinek tárgysorozatába igtatott akkor, a midőn e javaslatokat, mint közelebbről megoldandó nagy kérdéseket, a törvényhozási teendőket tartalmazó programmjába sarkalatos pontok gyanánt felvette. Úgy a házassági jogról szóló törvényjavaslat, mint a már szintén előterjesztett többi vonatkozó javaslatok előzetes tárgyalás és véleményadás végett az igazságügyi bizottsághoz és ezen felül részben a közoktatásügyi s részben a közigazgatási bizottsághoz is utasíttatván, az igazságügyi bizottság a midőn ebbeli fontos feladatában való eljárásának sorrendjét megállapította: azon meggyőződésre jutott, hogy akkor jár el helyesen, ha a törvényjavaslatok előterjesztésének sorrendétől eltekintve, első sorban a házassági jogról szóló törvényjavaslatot tűzi tárgyalásának napirendjére. Nem akar a bizottság semmit levonni a többi törvényjavaslatok fontosságából, sőt készségesen elismeri, hogy azok egyenkint véve is nagy fontosságúak. De a házassági jogról szóló törvényjavaslatot fontosságára való tekintettel is kétségtelenül az első hely illeti meg s a bizottság meggyőződése szerint elég nyomatékkal bíró célszerűségi okok is azt teszik kívánatossá, hogy ez a törvényjavaslat, a többi javaslatokkal való összefüggését is tekintve, első sorban tárgyaltassék. A vallás szabadgyakorlata tárgyában megalkotandó törvény a mai házassági jog mellett nem léptethető életbe; az izraeliták recepciójáról alkotandó törvény értékének fontosságát veszítené, ha a házassági jog újabb szabályozásával a »cultus disparitas* bázasságbontó akadályának eddig fennállott válaszfala le nem romboltatnék; az állami anyakönyvek vezetéséről szóló törvényjavaslatnak a házasságok anyakönyvezését tárgvazó része a házassági jog szabályozásáig ideiglenes érvénynyel birandók gyanánt tervezett oly intézkedéseket tartalmaz, amelyeket a házassági jog szabályozásának megfelelő újabb intézkedésekkel pótolni s a két törvényjavaslatot e részben összhangzásba hozni kell. Azt. hogy a házassági jogról szóló törvényjavaslat a tárgyalás sorrendében a gyermekek vallásáról szóló és előbbivel egyidejűleg benyújtott törvényjavaslat tárgyalását megelőzze, eléggé indokolj a az a körülmény, hogy a házassági jog állami, egységes szabályozása és a kötelező polgári házasság behozatala oly biztosítéknak tekintetik — és pedig méltán — hogy az 1868. LM. t.-c.-be foglalt, a vegyes házasságból született gyermekek vallására vonatkozó intézkedéseknek módosítása csak a házassági jognak a jelzett irányban való szabályozásával egyidejűleg mutatkozik időszerűen eszközölhetőnek. A midőn a bizottság ezek alapján első sorban a házassági jogról szóló törvényjavaslatot tárgyalás alá vette, tette ezt teljes tudatában annak, hogy a törvényjavaslat jogi, politikai és társadalmi szempontból minő kiváló jelentőséggel bír. A házassági jognak ama szabályai, a melyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, a joganyag szakszerű felosztásának megfelelően, az anyagi magánjog keretébe tartoznak, a magánjogi törvénykönyvnek kiegészítő részét képezik s a körülmények által eléggé indokolt, elkülönített szabályozás eredményének megfelelően, a majdan megalkotandó magánjogi törvénykönyvbe lesznek beillesztendők. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a házasságnak, mint jogi intézménynek törvényhozási szabályozásánál akár kizárólag, akár főképen magánjogi szempontokat kellene döntőknek tekinteni. A házasság a társadalom fennállásának s az állami jogrendnek oly intézménye, a melyhez a magánjogi érdekeken felül a közérdek s a társadalmi érdek számtalan szálakkal fűződik. A házasság közvetlen alapja a családnak s ennélfogva közvetve azt az alapkövet képezi, a melyen a társadalom felépül. Az állam őre a társadalmi jogrendnek. Legfontosabb feladatát képezi, hogy a társadalomban élő egyesek jogait megvédje és biztosítsa. Ennélfogva kötelessége gondoskodni a házasságnak, mint jogi intézménynek állami szabályozásáról. A házasság alapja annak a közvetlen családi kapcsolatnak, a mely egyfelől a házastársak közölt, másfelől a szülők és a gyermekek között fennáll. Ebből a közvetlen kapcsolatból úgy a házastársak között, mint a szülők és gyermekek között személyes és vagyoni jogok és kötelezettségek támadnak. Ez a közvetlen családi kapcsolat nevet, rangot és állást ad a nőnek és gyermekeknek. E kapcsolat a házastársak, a szülők és gyermekek többrendű jogosultságának és kötelezettségének szolgál alapjául. E mellett a tágabb családi kapcsolatban minden egyes házasság oly láncszemet képez, a mely nemzedékekre terjedő tágabb családi körben a törvényes rokonsági összeköttetést létesíti s nem csak a közvetlen családtagok, a házastársak, a szülők és gyermekek között állapít meg törvényes örökösödéshez és kötelesrészhez való jogot, hanem a rokonság tág körében érvényesülő törvényes örökösödés és törvényes gyámsági jogosultságnak is kútforrását képezi. Ez a jogintézmény jelentékeny szerepet játszik az államéletnek majdnem minden terén, ide értve a közjogot is Elég e részben utalni a községi illetőségre és a mi ennél kiválóbb fontossággal bir, az állampolgárságra, valamint az örökös főrendiházi tagsági jogosultság átszállására. Az a jogi intézmény, a melytől a legfontosabb személyi és vagyoni jogok s közjogi jogosultságok függenek, s a melyből az említett jogoknak megfelelő kötelezettségek származnak, elvitázhatlanul az állami jogrend körébe tartozik; s e részben az anyagi és az eljárási szabályok megalkotás a s a házassági ügyekben, jelesen a házasság érvényességének vagy érvénytelenségének és felbontásának kérdésében való bíráskodási jog a modern jogállamnak oly elvitathatlan attributuma, hogy az államnak ebbeli feltétlen és önálló jogát csak azok vonhatják kétségbe, a kik merev felekezeti álláspontra helyezkednek. * A kifejtettekből általában véve is az következik, hogy a feladatának színvonalán álló jogállam a házasságot, mint jogi intézményt az állami törvény és az állami jogszolgáltatás védpaizsa alá helyezni és a házasságnak, mint jogi intézménynek szabályozásánál az állami jogrend követelményének érvényt szerezni köteles. Az állami jogrend követelményével, a jogegyenlőség elvével nem egyeztethető össze, hogy a házasság, mint jogi intézmény, a különböző egyházak eltérő hitelveinek legyen alárendelve, hanem szükséges, hogy a házasság, mint jogi intézmény,