Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-15 / 7. szám

ligio vicisti!« Az a törekvés is, mely tudomány és hit között minél élesebb ellentétet igyekszik felállítani, épp úgy elítélendő, mint az a felekezet, mely eltiltja a hívő keblet attól, hogy a szabad vizsgálódás megszentelt szövétnekével hatoljon be Jézus sírjának mélységes titkaiba. Nem akarunk polemizálni, csak annyit kivántunk megjegyezni, hogy tudomány és hit között mi nem látunk ellentétet, de ugyanakkor tagadjuk is, hogy az emberiség sülyedhetne, mert csak egyesek züllhetnek el és néha egyes nemzetek mutathatnak fel visszaesést. Hogy a nyelvnek megvan a maga fontossága kérdésünk kifejtésénél, fennebb elismertük és röviden okát adtuk, de annak alapján — mint látható — még csak nyelvcsaládokat lehet képezni és nem vallási osztályokat is, tehát a kérdésnél mellőzzük. (Folyt, köv.) Molnár Lörincz KÖNYVISMERTETÉS. Dr. Horváth Ödön művei a vallásszabadságról. (I. A vallásszabadság kérdéséhez. Debreczen, 1891. II. Eszmék a vallásszabadságról. Eperjes, 1893. Ili. A vallás, mint a politikai jogok gyakorlásának alapfeltétele. Eperjes. 1894 IV. Dolgozatok a vallásszabadság kérdéséről. Eperjes, 1894.) Mintegy másfélévvel az egyházpolitikai kérdések kormány-programmba felvétele előtt történt, hogy egy görög-katholikus pap egy 16 éves zsidó leányt szüleinek beleegyzése és a hatóság engedélye nélkül megkeresztelt s ezért az illető járásbíróság által el is ítéltetett: a királyi tábla azonban megváltoztatta az ítéletet azon indokolással, hogy az 1868. LIII. törvénycikk csakis a bevett ker. vallásfelekezetekre vonatkozik, ennélfogva annak szakaszai az izraelita vallásból történt átvételre nem alkalmazhatók. Ez a konkrét eset adta kezébe szerzőnknek a tollat, hogy a vallásszabadságnak s különösen az izraeliák vallásszabadságának kérdését szóvá tegye s ide vonatkozó első munkáját megírja. E munkájában öt fejezeten át adja az izraeliták hazai jogállásának történeti fejlődését, majd kimutatja, hogy a kihágási törvény (1879. XL. t.-c.) 53. §-ának szavai ellentétben állanak annak szellemével; végeredményképen pedig kimondja, hogy ha a művelt nemzet nevére igényt akarunk tartani, nem elég a törvényesen bevett vallásfelekezetek számát még egygyel szaporítani. hanem el kell fogadni és teljes mértékben alkalmazni a vallásszabadság nagy elvét! Amit e munkáról annak egyik bírálója mondott, hogy t. i. >minden sora a tiszta liberalizmus szellemét leheli s szerzőjét a nemzeti ujjáébredés korának hagyományai lelkesítikszerzőnk e tárgyról megjelent többi munkájára nézve is nemcsak két-zséggel aláírjuk, de még meg is pótoljuk azzal a kijelentéssel, hogy szerző a felvett kérdésnek úgy külföldi mint hazai történetét és irodalmát teljes kiterjedésében ismeri s valóban elismerésre indít bennünket azon széleskörű olvasottság, melyről a nagy írók idevonatkozó nyilatkozataiból vett s az alkalmas és szükséges helyeken felhozott idézetek egész serege tanúskodik. Szerző második munkája — Eszmék a vallásszabadságról — először a Jogi Szemle 1893. évi ápril 10-ki (11.) számában jelent meg. Locke, Janet P., Bluntschli. Stuart Mill. Hinschius és báró Eötvös József nagy gondolatai és magasztos nyilatkozatai vannak itt egy koszorúba fűzve, melyek nyomán szerző tiszta világosságban állítja elénk azon érveket, amelyek szerint a napirenden levő nagy kérdések megoldása lehetséges és szükséges. A harmadik munka — A vallás, mint a politikai jogok gyakorlásának alapfeltétele — nem csak terjedelménél (124. lap), de tárgyánál fogva is koronáját képezi szerzőnk e tárgyú müveinek. Egy hatalmas magyar államjogi munka ez, mely rendszeresen feldolgozott történeti adataival nemcsak a multat világítja meg teljesen, de a mult tanúságai alapján a jövőben követendő irányt is kimutatja. Legelőször is hat újabb magyar államjogi író idevonatkozó nézeteit s az ezekben nyilvánuló ellenmondást tünteti fel szerző: majd meghatározza az alapjogok és politikai jogok fogalmát s a kettő között megvonja a hatást; azután a politikai jogok gyakorlásának feltételeit sorolja elő s ezek közt természetesen a vallással foglalkozik leginkább (I—V.). Majd osztályozza a politikai jogokat az állami főhatalom ágai szerint s részletesen kimutatja, hogy a törvényhozói és végrehajtó hatalomban való részvétel joga mennyiben volt és van nálunk a vallástól függővé téve. (VI—X.) Azután kimondja, hogy a politikai jogok gyakorlását függetlenné kell tenni a vallástól; kifejti, hogy mi volt az oka e feltétel megszabásának s hogy miért kell azt megszüntetni; egyúttal felsorolja a külföldi államok törvényhozásának idevonatkozó intézkedéseit. (XI.) Majd bebizonyítja, hogy a vallási színezetű eskü kötelező letétele az egyházon kívül más téren nem állhat meg; (XII.; azután előadja, hogy 1867 óta mily kezdeményezéseket tett törvényhozásunk arra nézve, hogy a politikai jogok gyakorlata a vallástól függetleníttessék; (XIII.) végre az új törvényjavaslatokat s különösen a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak a felvett kérdésre vonatkozó rendelkezéseit ismerteti s az eskünek a fogadalom által való helyettesítését ajánlja. (XIV.) A derék munka, mely »a volt tanítvány legigazabb hálájával és nagyrabecsülésével dr. Berzeviczy Albert államtitkárnak, az eperjesi jogakadémia egykori jeles tanárának van ajánlva, azon óhajtással végződik, hogy a vallás szabadságáról szóló törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emelkedjék. Szerző óhajtásában bizonyára mindazok osztoznak, kik a lelkiismeret szabadságának lényegével és a jogállam feladatával kellőleg tisztában vannak s úgy egyiknek, mint másiknak igazi és önzetlen barátai! A negyedik füzet — Dolgozatok a vallásszabadság kérdéséről — öt alapos és emelkedett hangon tartott cikket foglal magában. Az első és második a recepcióról, a harmadik az egyházpolitikai reformtervekről, a negyedik a vallásszabadság elvének folyományairól szól; az ötödik