Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-15 / 7. szám

menhely) és egyenes származással lehozták a héber ésel (tölgy. — berek) szóból; az említett Becanus Ádám és Éva nevét az alnémetből származtatja ily formán : A — dam ••— Hat —damm (gyűlölet-gát), mert gátúl állt a kígyó gyűlöletének ; E — va — E — vat (eskü-edény), mert az ígéret edénye volt. A helyes hasonlító módszer feltalálása a Leibnitz érdeme, melynek első vívmánya a nyelvcsaládképzés volt. Tapasztalták ugyanis, hogy a germán és persa szójárások sok rokonságot mutatnak, hogy a latin a szláv nyelvekkel számos ponton érintkezik, továbbá a görög [J-t (mi) végű igék a sanskrit hasonigéket követik stb., vagyis világos lett, hogy Európa és Ázsia nagy részén Ceylontól Islandig megfelelő irányban egy nyelv vonul végig az indogermán vagy indoeurópai, de a nemzetek vallásos hite, melyeket magában egyesít, számtalan sok eltérésben nyilvánul. E nyelvcsalád Európa összes népeit foglalja össze a magyarok, törökök és finnek kivételével, Ázsiában pedig a persákat és a velők rokon törzseket, az ú. n. zendfajt. az indusokat. Hogy hol volt eredeti Őshazájuk, mikor váltak külön egymástól stb., e kérdésekre határozott feleletet adni a jelenben nem lehet, de talán nem lesz érdektelen, ha az ősnyelv kérdésénél e nyelvcsalád egyes szavait összehasonlítjuk. E szók mader, pader, sünü, dochter, brader — mind úgy hangzanak, mintha valamelyik európai nyelvből volnának átvéve, pedig vagy sanskrit, vagy persa kifejezések; asthi (csont) = óotoöv (osztun) görög szó; daenta (fog)— dent-es latinul: ejumen (szem) = eve angolul ; nasa (orr) — Nase németül; stara (csillag) = Stern szintén németül. Különösen érdekes, hogy a cigányok — kik Európában zingani. gittanos, romé, more és dzindar vagy czinczár elnevezések alatt ismeretesek-nyelve feltűnő hasonlóságot mutat a sanskrit nyelvvel. Hogy Boblen P. szavait idézzem : e nép. mely ». . . sub nomine Zingiberorum in Európám sese conjiceret, . . . non modo Sanscritam et hodiernam Hindostanam prodant. sed etiam Zendicae dialecti vestigia conservent etc«, és hogy a hasonlóság tényleg is meglepő, bizonyítsa be az alábbi sorozat, melyben sanskrit, cigány és latin szókat vetünk össze : sanskrit: cigány : latin : magyar: déva dévla deus isten nua naje novus Új tri trin tres három tsatur star quatuor négy mám mán me engem sas só sex hat szvan zoninen sonere harangozni szjam szjam sum vagyok doi d uj duo kettő díván dive dies nappal radsa radsaj rex pap v. király csókra cserhaja stella csillag ahava hav habitus, cibus eledel nabasz nebo nubes felhő maze mazek mensis hónap, dana dinyemán donum ajándék stb. Ugyancsak a nyelvhasonlítás vívmánya a sémi nyelvcsalád felállítása, mely az egyptomiakat, babyloniakat, assyrokat, feniciaiakat, izráelitákat (nyugoti sémiták) és arabokat foglalja össze. E nyelvcsaládban is nagy a hasonlóság úgyannyira, hogy legtöbbször csak bizonyos fonetikus változásokat vehetünk észre és e mellett a vallásos nézet is sokban egyezik. A harmadik nagy nyelvcsalád, vagyis a turáni egyesíti a chinaiakat, tibetieket, mongolokat, tatárokat, finneket, törököket és magyarokat. E csoporthoz tartozó nyelvekben jellemző az egytagú alak és a végzetek elhagyására irányuló törekvés, miáltal a gangesentúli nyelvekhez közeledik, a melyekkel Leyden rokonítja is, azonban a nyelvcsalád európai testvérei a folytonos érintkezés miatt eredeti sajátságaiból már nagyon sokat vesztett, így p. o. a magyarban is Mi történik azonban ama számos néptörzs nyelvével, melynek ágai szétterjednek Délafrikára, Amerikára, Ausztráliára és Óceánia szigeteire? Miként és hogyan lehet a száz meg száz szójárást egy kalap alá vonni ? Bizony, a legjobb akaratú búvárkodás is dugába dőlt e terven s mikor aztán nyelvészetileg a csoportosítás kivehető nem volt: beszéltek bizonyos hagyományokról, korszámításról, ősmondákról, összhangról a nyelvképződés és ez emberi nem őstörténelme között, csakhogy valami úton-módon egyesíthessék. A dolog így sem sikerült és végre is természeti állapotban lévő népeknek nevezték el. de sokkal helyesebb minden bizonyítgatás nélkül Réville A. után műveletlen népeknek mondani. Nem lehet tagadni, hogy a nyelv azon szent adomány, mely az ember legtöbb sajátságait fentartja; a művelődés bármily alanti fokán is álljon, ez bizonyítja, hogy egy és ugyanazon állapotra van szánva. Nyelvében fejezi ki önmagát az ember, hogy sűlya legyen az élet mérőserpenyőjében; a vallás mellett igazán azt a hasonló ságot adja, mely van ember és ember között, ha mindjárt a Sandvich szigetek lakóinak egyikét állítjuk is oda a modern Európa bármelyik nemzetének fia mellé. Ezért mondja Papst: »Az ember, mint élő egyed létezik a földön, összetéve természet- és szellemből, kül- és belérzékből, kényszerűségből és szabadságból; önmaga előtt titok, a szellemvilág előtt mély kutatások tárgya, Isten mindenhatóságának, szeretetének legtökéletesebb tanúbizonysága. Testi természetétől körülvéve, Istent csak mintegy távolból szemléli és létezéséről oly bizonyos, mint az égi szellem, mert ő a kinyilatkoztatás fia és a hit hőse, ki gyenge és mégis erős, szegény és mégis az égi szeretet legfőbb országának birtokosa.« A kath. Schlegel Frigyes, ki — mint hitsorsosai általában — fejlődésről nem, csak sülyedésről akar tudni, ugyancsak a vallás és nyelv nagy horderejének hatása alatt írja a következőket: »Ha az ember egyszer romlásnak és sülyedésnek indul, nem lehet előre meghatározni, mennyire sülyedhet fokonként és mennyire közeledhetik az állathoz azért, mert eredeténél fogva szabad, változékony, sőt szervezetét tekintve fölötte hajlékony lény. A négernél sokkal alantabb — ki szervezeti ereje és élénksége, úgyszintén tanulékony és nagyobbrészt jó természeténél fogva még éppen nem áll az emberiség legalsóbb és utolsó fokán, egész az esetlen patagon, csaknem a bárgyú peschárebeliek, az újseelandi emberevőnél, kinek ábrája már borzalmat ébreszt — kell a magyarázat fonalát, mint egyedül biztos emberi nézetet kutatnunk. De távol attól, hogy az emberiség valódi eredetét és a társadalmi viszony tulajdonképi alapját Rousseau és követőivel akár a legjobb és legnemesebb vadember természeti állapotában keresnők, vagy mi több, megkisérelnők a társadalmi viszonyokat az ember állítólagos természeti állapotába, ama fennen magasztalt eszményképére visszavinni: abban csakis az elvaduitság bizonyos állapotát és elkorcsosulását láthatjuk és ismerhetjük fel.« Mit mondjunk azokról, kiknek céljok nem más, mint az összes létező vallásokat és nyelveket egyre, t. i. a bibliaira vinni vissza! Valóban, minden ilyes célt elérni akaró mű végére oda tehetnők bátran egy bíbornok jellemző felkiáltását: »Re-