Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-25 / 21. szám

A betűk elvégezéséig csak egytagú, vagy tagokra osztott s a gyermekek által könnyen érthető szókat olvastatunk s ha gyakran kérdezzük, melyik a magánhangzó, ezzel vetjük meg alapját a helyes szótagolásnak; de ezen kérdésnek még az a haszna is van, hogy ez által a leggyengébbek is megtanulják a magánhangzókat és igy a táblára figyelve kedvet kapnak az olvasáshoz. Az első mássalhangzó megtanulásától kezdve mindig az olvastatás legyen első dolgunk és ne restelkedjünk mindennap uj gyakorlatot irni a táblára ugy, hogy az első sor az előző órán vagy napon tanított uj betűkkel legyen alkotva s a többi sorokban is gyakran forduljon az elő. Olvasás után — néhány percnyi szünetet tartva — iratunk elől kezdve minden betűt. A már ismertetett betűk íratásánál csak »egy-kettő*-vei vezényelünk, de az újonnan tanult betű írását kissé bővebben magyarázzuk. Minden betű irása után mondja minden gyermek fenszóval a betű hangját. írás után az újonnan tanult betű a másik táblára nyomtatott alakban felírandó. A mássalhangzók megtanultatására 5 — 6 hét bőven elegendő, akkorra kis tanítványaink az egy tagu, vagy tagokra osztott szókat elég könnyűséggel olvassák és most következik a helyes szótagolás megtanítása. A tanító igy szól tanítványaihoz : Eddig oly szókat olvastunk, melyekben egy volt a magánhangzó, az ilyen szókat egytagú szóknak nevezzük, de vannak olyan szók, a melyekben két három, sőt több magánhangzó is van; tanuljátok meg s ne feledjétek, hogy minden szó annyi tagu, a hány magánhangzó van benne. A több tagu szókat is könnyen lehet olvasni, ha arra vigyázunk, hogy egy magánhangzót mondunk, a másikra egy borítót hagyunk. A táblára felirt egy két és több tagu szókat kérdezzük egymásután: hány ebben a magánhangzó ? tehát hány tagu szó ? mondd ki az első tagot vigyázva, hogy a másik magábahangzóra egy borító maradjon. Ha hozzászoktatjuk a gyermekeket kezdettől fogva, hogy a mutató vesszőt mindig a szótag végéhez tegyék, vagy ha eltévesztenék, megkérdezzük egy másiktól, hogy jó helyen van-e a vessző és miért nem? ha e szabályt: »egy magábahangzót mondunk, a másikra egy borítót hagyunk«, eleinte gyakran ismételgetjük: igy ezen szemléltetve tanított egyetlen szabály segítségével osztályunk rövid időn kivétel nélkül helyesen szótagol. A szótagolásra irott gyakorlatok ideje alatt, minden olvasási óra után felírhatunk a táblára három-négy nyomtatott formájú nagy betűt, a legegyszerűbb vonásokkal s azokat a következő órán az olvasási gyakorlatokba befoglaljuk, igy a nagy betűk megtanítása semmi nehézséggel nem jár. A helyes szótagolásra, a második hétben, a gyermek értelemköréhez mért rövid kis mondatokat Írhatunk fel, melyeket az erősebbek jó kedvvel és értelmesen is elolvasnak. E módszert követve, az iskolaév negyedik havában olvasókönyvet adunk tanítványainknak még a gyengébbeknek is. Rendes körülmények közt soha nem marad el 5—•6°/u

-nál több. mig a mostani módszer mellett 15—20 sőt 25%-ot is beszélnek. Az olvasókönyvet kezükbe adva tanítványainknak s megmutatva mindegyiknek, hogy hol kezdjük az olvasást, figyelmeztetjük őket, hogy minden gyermek ujjával tartozik mutatni azt, a mit az olvasó fennállva, hangosan szótagolva olvas. A gyengébbekre, kik elől ülnek, magunk ügyelünk, a nagyobb részre osztályunk javából 4—5 gyermek. Ha osztatlan iskolánk van, ügyelőket a nagyobb osztályból állítunk, de a gyengébbeket minden körülmények közt magunk kisérjük figyelemmel. Olvastatás közben a figyelmetleneket, rendetlenkedőket szigorúan rendre utasítjuk, a gyengéket szelíden figyelmeztetjük, segítjük, biztatjuk, bátorítjuk. Első napokban inkább a közepes tchetségüekkel kezdjük az olvastatást, hogy azt a gyengébbek ujjaikkal inkább kisérhessék, s elég, ha egy gyermekkel csak egy sort olvastatunk. Ez időben kezdjük tanítani a szépírást, vagyis a hetüknek hajszálvonalakkal való íratását, mely most már semmi nehézséggel nem jár. Feleslegesnek lartom a további baladás fokozatos leírását, csak azt jegyzem meg, hogy helyesebbnek tartom 1. osztályban egész éven át palatáblára iratni, már csak azért is, hogy a kis gondatlan gyermek irását könnyebben javíthatja s nem piszkolja sem irását, sem ruháját mint a tentával való iratásnál. E módszert követve közvetlenebb a szemléltetés s igy biztosabb siker követi a tanító munkáját mindenkor. Én hiszem, hogy e módszer terjedésével lassanként kiszorul az Abc-és könyv az iskolából s a drága fali olvasótáblák is lomtárba kerülnek, és a mellett hogy évenként több ezerre menő nemzeti vagyont takarítunk meg: az első évben 10—20 százalékkal több gyermeket tanítunk meg — nem gépiesen, hanem értelmesen olvasni; azért — nem mint kísérletezést, de mint biztos kalauzt jó lélekkel merem ajánlani szeretett pályatársaim szives figyelmébe. Turkeve, 1893. Sütő József. TÁRCZ A. Evangéliom és hazafiság. Felolvastatott a budapesti ref. ifjúsági egyletnek 1893. ápril. 27-iki felolvasó estélyén. (Folytatás.) Mi az evangélium? Örvendetes izenet. Hej, sok könyet törölt már le, sok sebet hegesztett már be! Mikor első szüleink önkezökkel szétdúlt boldogságuk romjain nagy szívfájdalommal siratták helyrehozhatatlan bűnüket; mikor a paradicsom kertjére nem mertek tekinteni, mert a bánat és a szégyen és az önvád megre-