Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-09 / 6. szám

zott egyetemes tanügyünkkel. Ez a javaslat sem volt, a helyzet szerint nem is lehetett, eredeti, saját utón járó. Azt az autonom szabadkezet, a melyet a békekötések, különösebben pedig az 1790— 91-ik évi XXVI. t.-c. elég szépen biztosítottak a magyar protestáns egyháznak, gimnáziumainkra nézve erősen megkötötte az 1883-ik évi XXX. t.-cikk. Nem ide tartozik annak mérlegelése: mennyiben volt üdvös e törvény egyházi tanügyünkre, avagy nem lehetett volna-e ezen kérdésnek más megoldása is? Bevégzett ténynyel állunk szemben. Előttem bizonyos, hogy a mennyiben az 1883: XXX. t.-c. föltétlen kötelezettséggel apróra megszabja a gimnázium tananyagát, meghatározza a tanítás által elérendő célt, szorosan megállapítja a tanerők számát és képesítési minőségét, szorosabbra vonja az állami felügyelet korlátait stb.; elismerem, hogv mind ehhez korunk felfogása, országos helyzetünk és a dolog természete szerint is az államnak teljes joga volt; és hogy intézkedései által felekezeti tanügyünkön kellően alig méltányolható sokat lendített, de az is alig kétségbe vonható dolog, hogy zzóía a szó sajátképi értelmében vehető ev. ref. tanügyi politikáról beszélnünk többé alig lehet. »Elmúlt az örökre, ne zengjük« mondja a költő. Ennek tudata meg is látszott zsinatunk tárgyalásain. Ugyanis, midőn a zsinat március 29-iki ülésén a »Köznevelési és Közoktatási szervezet« tárgyalását meg akarta kezdeni, egyenesen maga az elnök, Tisza Kálmán azt a kérdést veti fel: Csak általánosságban, a főbb és netalán sürgősebb elvi kérdéseket kívánja-e a zsinat e téren megállapítani, avagy belebocsátkozik a nagy terjedelmű szervezet részletes tárgyalásába? Bészéről figyelmeztetésül előadja, hogy a szóban forgó szervezet sok olyat foglal magában, a mi a dolog természete szerint az idevágó országos törvények intézkedéseinek ismétlése; továbbá kötelezettség arra nézve, hogyha e tekintetben az országos törvény által később netalán változtatások tétetnének: azoknak engedelmeskednünk kell. Az eléggé részletes vita után a zsinat abban állapodott meg, hogy a »Köznevelési és Közoktatási szervezet« alapján mindenek előtt azon nagyobb fontosságú elvi kérdéseket állapítja meg. a melyeknek míg köznevelési és közoktatási életünket át kell batniok. addig az országos törvény által is változás alá nem eshetnek. Megbízta tehát a zsinat az iskolai bizottságot, hogy a következő napi ülésre tüzetesen jelölje meg: melyek volnának azok a megállapítandó főelvek és esetleg részletek, melyek azok a szempontok, a melyeknek vezérfonalán felekezetünk tanügyi kérdései az országos törvény korlátai között a legüdvösebben megoldhatók? Az iskolai bizottság meg is felelt megbízatásának: március 30-adikára már beterjesztette javaslatát. A bizottság e munkálatában öt kérdést állít fel a zsinat előtt, mint olyanokat, a melyeknek megoldása lehet irányadó a köznevelésünk és közoktatásunk szolgálatában alkotandó törvényekre nézve. Az öt kérdés lényegét a rájok hozott határozatok magokban foglalván, mint abból az időből különben is többé-kevésbé ösmerteket, e helyen ismételnem messze vezetne. Legyen elég annak jelzése, hogy az iskolai bizottság kérdései alapján, eléggé részletező vita után. elhatározza a zsinat, hogv a »Köznevelés és Közoktatás« terén nem elégedvén meg az általános elvi kérdések felállításával, királyi szentesítés alá bocsátandó törvényt akar alkotni. És mivel e célra a konvent! javaslatot a részletes tárgyalás alapjául célszerűnek nem találja: arra utalja az iskolai bizottságot, hogy a konventi javaslatból a bizottság által tüzetesen megjelölt §-ok alapján, azokat módosítva, esetleges hézagaikat kitöltve, a jövő ülésszak kezdetére oly munkálatot szerkeszszen. a melyből mindazon részletek kihagyassanak, a melyek az illető országos törvényben bent foglalvák; ellenben azon autonom jogok nyerjenek benne határozott kifejezést, a melyeknek gyakorlásában az állami törvényhozás iskolaügyi önkormányzatunkat szükségesképen érintetlenül hagyta és fogja hagyni jövőben is. Az iskolai bizottság, tudvalevőleg Sárospatakon, utasítása értelmében megkészítette javaslatát, a melyet aztán a zsinat utolsó ülésszaka le is tárgyalt. E javaslat a megszabott határok közt természetesen felölelte egyházi nevelésünk és közoktatásunk egész mezejét; én azonban ez úttal mellőzöm az elemi tanügyre s az azzal kapcsolatos intézetekre vonatkozó részletes, és csak a gimnáziumi és némi részben főiskolai tanügyünket érdeklő ágát érintem és ahhoz fűzöm észrevételeimet. Futó Mihály. Népoktatásunk állapota. A miniszter XXI. Jelentése szerint IV. Iskolák, tanítók s tanítóképzők. Magyarország 12.684 polgári községe közül: a) helyben tartott egy vagy több iskolát 10.657 község. b) más község iskolájához csatlakozott . 1.784 » c) teljesen iskolátlan volt 243 » Ez adatokra vonatkozólag a közoktatási miniszternek nem igen van reménye a leverő viszonyok tetemesebb javítására. Azt mondja, hogy mintegy kétezer egy tanítós uj iskola szervezése és fentartása kívántatnék arra. hogy valamennyi községünkben helyben oktattassanak a tanköteles gyermekek. Erre azonban legalább egy millió forintnyi állandó és közel négy millió forintnyi átmeneti költség szükségeltetnék az állampénztár részéről. Azonban a legnagyobb áldozatkészség mellett is az a kérdés merülne fel, vájjon a 20—25 tankötelessel biró 974 községben birna-e kellő jogosultsággal a nagy teher ? És még ezzel sem biztosíttatnék a vándorló családok gyermekeinek iskoláztatása Az összes 16.870 népiskola közül fokozat szerint volt 1890/9 l-ben: elemi népiskola 16.619 felső népiskola 61 polgári iskola 173 felsőbb leányiskola 17 Egy év alatt az elemi iskolák száma 60-nal, a polgári iskoláké 9-cel növekedett; ellenben átalakulás következtében apadt a felső népiskolák száma 3-mal, a felső leányiskoláké 1-gyel. Jelleg szerint az összes 16.870 népiskola következőleg oszlott meg: állami 812, községi 1934, róm. katholikus 5471, gör. katholikus 2166, gör. keleti 1823, ev. református 2388, ág. hitv. evangélikus 1430. unitárius 48, izraelita 578, magán 171. társulati 49. Az előző évi adatokhoz képest növekedés van az állami, róm. katholikus. gör. keleti, ev. református, unitárius, izraelita és társulati iskolák számában; ellenben némi apadás a községi, gör. katholikus, ág. hitv. evangélikus és társulati iskolák számában.