Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-07 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkeszt iínég: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hoY* a kéiiratok cimzendök. Kiadrf-hivatal : Harnyánfku Tiktor könyvkeresTcedés* (Akadémia bérháza), hova az elöfiz. és* hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Kegjeleuik miuden csütörtökön. KIS fizetési ára : FMérr*: 4 frt SO kr; sgéiz érr« : 9 f+i. Myy%» fém ára 90 kr. Diakónus vagy presbyter? A plánta, ugy látszik, megfogant. Csak öntözgessétek szorgalmasan, s a növekedés is be fog következni. Lassan, de biztosan. Az isteni segedelem nem szokott az ilyen munkától távol maradni. A cliakonusság vagy dékányság gondolata nálunk sem új egészen. Az 1881-iki debreczeni zsinat is pengette. Fejes István már évekkel ezelőtt foglalkozott vele a ^Sárospataki Lapokban®. Én magam is említettem e becses lap tavalyi évfolyamában, hogy kísérletet tettem gyakorlati megvalósítására vagy nyolc évvel ezelőtt s nem az eszme életrevalóságán, vagy talán gyülekezetem ellenszenvén mult el annak megizmosodása, hanem részben akkori fiatal hevemen s azzal együtt járó gyors csüggetegségemen, részben pedig tervezési gyarlóságomon, melynél fogva szorosan ide nem tartozó teendőket is beleölelvén kombinációmba, akaratlanul is akadályokat gördítettem törekvésem elé. Minap Lukács Ödön egy lelkészértekezlet! felolvasásában, dr. Szabó Aladár egyik vezércikkében sok szép dolgot mondtak el a diakonusi intézményről. Most új erőt merítve egyházunk oszlopembereinek ez eszme iránt megmutatott meleg érdeklődéséből, mindazok, a kik netalán eddig kishitűsködtünk, fokozott kedvvel és buzgósággal állhatunk ki a munkamezőre, mert »az aratni való bizony hogy soka. Tekintélyes szavú, komoly megfontolásu lelkipásztorok és főgondnokok nyilatkoztatták ki a budapesti értekezleten, hogy a diakonusi intézmény megteremtése nélkül szó sem lehet a gyülekezeti keresztyén élet emeléséről, jobb útra fordításáról. E nyilatkozatokat én az evangélizáló Törekvés szentesítésének tekintem. S mert már is emelkedtek hangok — igaz, hogy még a budapesti konferenciát megelőzőleg — a diakonusi intézményhez csatolt reménységek megszégyenítésére s ez intézmény felesleges voltának megmutatására: nem tudom megállani, hogy én is hangot ne adjak a magam erős meggyőze elesének, mely a diakonusok beállítását időszerűnek, szükségesnek, üdvösnek, kivihetőnek és elodázhatatl annak ítéli. Szükségesnek, üdvösnek és elodázhatatlannak a presbytériumi intézmény s az az elébe törvény által szabott humánus és magasztos feladatok mellett is. Hogy mivel tudnám igazolni ezt a meggyőződésemet és álláspontomat? Éppen 8/ZZStl a nagy erősséggel, a melyet ellene akarnak fordítani némelyek, hogy t. i. manapság már a. presbytérium sem tud, vagy nem akar megfelelni a hozzá fűzött várakozásoknak, őskeresztyéni tradíciók alapján elibe szabott s paragrafusokra szedett, belmissziói kötelezettségeinek. Mindinkább bizonyossá válik, hogy ilyesmit követelni a presbitériumoktól jövőre még eredménytelenebb volna s egyértelmű a célravezetőbb intézkedések megtételének igazolatlan halogatásával. Hiszen az egyházmegyei és kerületi gyűlések ellen is hangzik ez a panasz. S bár eme tiszteletreméltó testületek galvanizálását megkísérlendőnek hirdetik is egyesek, a nagy többség már felhagyott e szándékkal s rátért a célosabb ós biztosabb útra, az egyházi értekezletek haladéktalan szervezésére és belmissziói munkára való berendezésére. S igy van ez jól. Az írott törvények mai útvesztőjében, betűhöz, formákhoz kötött törvénykezési ós igazgatási eljárásában, minél kevesebb hely ós idő marad a belső építésre, a tisztán valláserkölcsi ós egyháztársadalmi kérdések és feladatok higgadt és alapos megbeszélésére és elintézésére. Ezért kell keresnünk istenországa építésében a segítő társakat, az új, célhoz vezetőbb szerveket, az egyházigazgatás minden nyűgétől ment s tisztán ideális feladatának élő intézményeket, mely minél több, annál jobb. Lám, a kath. egyház nem veti meg a mindenféle szerzetek, szent társulatok ós belmissziói prédi-