Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-30 / 48. szám

Tódor és Kiss Albert elfogadják a §-t Sréternek Pulszky által módosított indítványával együtt. Csáky gróf miniszter Sréter és Pulszky módosításához járul. Ezenkívül világosan kimondandónak véli a módosításban azt is, hogy e rendelkezés az újonnan alakuló felekezethez tartozó gyermekekre terjed ki. A bizottság a §. első pontjából Kiss Albert indítványára kihagyja a »különösen* és »is« szavakat; a második pontba felveszi, hogy az alakuló felekezetek a felekezetükhöz tartozó gyermekek iskolai hitoktatását is biztosítani tartoznak. A §. utolsó pontjához pedig elfogadja a Sréter módosítványát Pulszky almódosításával. Ezzel a tárgyalás folytatása a közoktatási tárca képviselőházi tárgyalásának befejezése után tartandó legközelebbi ülésre halasztván. az ülés véget ért. A vallási és közoktatási költségvetés. Tárgyalva a képviselőház nov. 21—27-ik napjain. I. Csöndesen, nyugodtan kezdődött meg novemb. 21-én a vallás- és közoktatási minisztérium költségvetése. A mult évi felekezeli éleskedésnek se híre, se hamva. Azt ígérgetik a szónokok, hogy a vallás- és egyházpolitikát a reformjavaslatok tárgyalására hagyják, s hogy a közoktatási politikához akartak szólani mindnyájan, de azért volt biz' ott egyházpolitikai excursio is. A kongnia és az autonomia kérdését ismét sokan piszkálták már az első nap is. Sághy Gyula szólott először. A harmadik egyetem felállítását sürgette. Főleg a budapesti egyetem jogi karának tultömöttségével argumentált, hol egyes tanároknál 700 hallgató is van beiratkozva, a helyiségek pedig annyi hallgató befogadására elégtelenek. A harmadik egyetemet Pozsonyban szeretné felállítani. Utána Gróf Csáky Kálmán a kongruaügy rendezését sürgette. A felvidéki római és görög keleti papság nyomorúságos díjazásával indokolta a kongrua szabályozását. A felvidéken vannak plébánusok, a kiknek csak 300 és vannak káplánok, a kiknek csak 100 frt a fizetésök. A maga és 60 képviselő-társa nevében határozati javaslatot nyújt be, mely igy hangzik: »A vallás- és közoktatásügyi miniszter urat felhívja a Ház, hogy a római és gör. kath. plébánusok és segédlelkészek kongruájának rendezését a saját ügykörében lehetőleg előmozdítsa*. Kiss Albert a függetlenségi és 48-as párt megbízásából szakszerű bírálat alá veszi a közoktatási költségvetést. Hibáztatja a kormányt és a többséget, hogy »tanügyi politikánkat tisztán finánciális szempont vezérli és dominálja«. Különösen a kisdedóvókra vonatkozó törvény végrehajtását kifogásolja, hogy az állam az óvodák fentartásának terhét a községek nyakába akasztotta. Pedig a községek a nagy terhek elviselésére néha nem is képesek. A közoktatásügyi miniszter jelentéséből kitűnik, hogy száznál több, nem is egészen kis községben, a hol 130 tanköteles gyermek volt, a népoktatásnak egész évig szünetelnie kellett, mert még a tanítói állások sem voltak betöltve. Bármely buzgó szószólója legyen valaki a felekezeti iskolának, ily körülmények közt követelnie kell, hogy az iskoláztatás ügyét az állam vegye a kezébe> Fájdalommal konstatálja a miniszteri jelentésből, hogy statisztikailag az iskolába nem járók száma nem apadt, sőt növekedett. Még szomorúbb, hogy a népoktatás tekintetében első helyen állanak a német iskolák. Egyetlen komoly lépést sem találunk a nagy nemzeti célok felé. Szóló végzetesnek tartja, hogy oktatásunk fejlődésén a finánc-politika dominál. — 1868-tól 1892-ig — költségvetésünkben a népoktatásra fordított összegek ekként viszonylanak: 100 forint állami kiadásból esett 1868-ban 27 kr., 1869-ben 33 kr., 1870-ben 45 kr., 1871-ben 62 kr., 1872-ben 61 kr., 1873-ban 87 kr.. 1874-ben 77 kr., 1875-ben 68 kr., 1876-ban 70 kr., 1877-ben G9 kr., 1878-ban 70 kr., 1879-ben 68 kr., 1880-ban 72 kr., 1881-ben 66 kr.. 1882-ben 62 kr., 1883-ban 65 kr., 1884-ben 67 kr., 1885-ben 69 kr., 1886-ban 73 kr., 1887-ben 85 kr., 1888-ban 88 kr., 1889-ben 89 kr., 1890-ben 91 kr., 1891-ben 94 kr., 1892-ben 88 kr., vagyis államunknak minden kiadott 100 frtjából huszonöt év előtt csak 27 kr., s a mult évben csak 88 kr. jutott a népoktatás fejlesztésére. Ez is bizonyítja, hogy a népoktatás terén a finánc-politika volt a domináló, 394 és félmilliónyi költségvetésben előirányzott összegből 21% a

vallás- és közoktatási minisztérium dotációja, holott az most tekintélyes összeggel emelkedett. A költségvetést azonban tekintettel arra, hogy benne némi haladás van s hogy a miniszter a programmját valósítani igyekszik, a párt nevében mégis elfogadja. Polonyi Géza ezúttal is az állami, kötelező és ingyenes oktatást sürgeti, mert szerinte a felekezeti iskola melegágya minden nemzetellenes és hazaáruló törekvésnek (A magyar felekezeti iskolák is? Szerk). Sürgeti a római egyház autonómiáját, valamint a római és gör. kath. papság kongruajának a rendezését. Okolicsányi László szerint a közoktatási tárca rendelkezésére álló csekély költséggel öntudatos nemzeti közoktatási politikát csinálni nem is lehet. Sokkal több pénz kellene arra. Gróf Pongrátz Károly az autonomia tekintetében Polonyi G. véleményéhez csatlakozik, de a kongrua ügyét még sürgősebbnek tartja. Nyiltan kimondja, hogy nemcsak a római és gör. kath., hanem a protestáns papság nyomorúságán segíteni kell. A protestáns közalapokra felvett 1.20 ezer frt nagyon csekély, ezt az összeget okvetlenül jelentékenyen emelni kell. Madarász József szivének egész melegével csatlakozik a kongrua és autonomia szervezését sürgető óhajtásokhoz. Polonyinak megjegyzi, hogy a tanulmányi alap nem »katholikus«. Az 1840. évi IV. törvénycikkre hivatkozva, sürgeti a minisztert, legyen gondja arra, hogy »Magyarországon minden lelkész beszélje a magyar nyelvet.* A harmadik egyetemet nem tartja sürgősnek, de ha felállítják, állítsák nemzetiségi gócpontba, pl. Szebenbe. Az elemi oktatásra nézve ő is, mint Polonyi, ingyenes és kötelező állami oktatást kiván. Ne riadjon vissza az állam a költségektől, fordítson a tanügyre, ha kell akár száz milliót, ő azt is készséggel megszavazza. II. A második napi vitában nov. 22 én is a kultúrpolitika dominált, de a kultusz-politika is bőven kivette a maga részét. A kultur-politikában a nemzeti iskola, a nemzeti népoktatás eszméje volt a vita főgondolata. Sajnos, hogy a nemzeti iskolát a legtöbben szembe állították a felekezeti iskolával. A szónokok azt hangoztatták, hogy közoktatásunkat minden izében nemzetivé kell tenni. A