Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-30 / 48. szám

kultusz-politikában főként a kath. autonómiával foglalkoztak, de némelyek a prot. egyházak állami segélyezését is sürgették. A vitában résztvettek : Hermán Ottó, ki készséggel beismeri, hogy a kultuszminiszter felől nagy tévedésben volt, midőn eleinte azt hitte róla, hogy van benne, mint a német mondja »Ein Stich ins Ultramontane«. A miniszter egész működésével ennek ellenkezőjét bizonyította be s ezért őt mint igazi szabadelvű embert üdvözli. Nyomatékkal sürgeti, hogy a vallás- és közoktatásügy vezetése két külön emberre bizassék, mert a mindkettő egész embert követel. A kulturában a nemzeti szellem erősítését követeli s ezért a harmadik egyetemet olyan helyre kell tenni, hol a környezet gyökeres magyarságra az egyetemen megérezteti a hatását. Az egyházpolitikára reflektálva, a kath. autonomiát ellenzi, mert az egri érsek levele óta meggyőződött arról, hogy a római egyházra az idegen befolyások veszedelmesen rá nehezednek. Azt tartja az autonómiáról, amit gyermekkorában a piaristáktól tanult: Timeo Danaos et dona ferentes. Bánó József szintén nemzeti alapra kívánja fektetni a közoktatást, mert e hazában első sorban a magyar faj értelmi és erkölcsi erőit kell kifejteni. Ezért a kultur-büdzsét áokkal nagyobbra kellene emelni. Sürgeti az állami iskolázást. (Derék egy egyházi felügyelő!? Szerk.) mert Magyarország jövőjét csak akkor látja biztosítva, ha az állam veszi a kezébe az összes iskolákat. (Nesze neked prot. nemzeti iskola. Szerk,) A tan felügyelőséget akként kívánja fejleszteni, hogy minél előbb kisebb körökre osztassék. Végül kéri Csáky grófot, hogy tartsa meg állását, mert ő az egyedüli férfiú, a ki a mi sok nyelvű és sok vallású országunkban erősen meg tud ülni a miniszteri széken. Horánszky Nándor bár elvben helyesli, de finánciális okból most még nem látja kivihetőnek a közoktatás államosítását. Csak fokonként, lépésről-lépésre lehet haladnunk. Most a tanítóképzés államosítását tartja sürgős teendőnek, Az autonomia kérdésében Hermán ellen azt vitatja, hogy épen a nemzeti eszme szempontjából kell megcsinálni az autonomiát, ha volna önkormányzatunk, akkor a Pável püspök esetében következett volna be. Az autonomia erősítené a közszabadságokat is, a világi elem közreműködése a római egyházban csak erősítené abban a nemzeti szellem és a szabadság szeretetét. »De ha az egyházpolitikai kérdések meg fognak oldatni — inondá tovább Horánszky — nagy súlyt kell helyeznem nemzeti szempontból a protestáns hitfelekezetek állami dotációjára. A prot. községek (talán a lelkészek, Szerk.) ugyanis az anyakönyvek államosítása folytán sok oly jövedelemtől fognak elesni, melyek legalább részben eddigi existenciájuk alapját képezték. Erősebb egyházak, megengedem, tovább is fenn fognak állhatni, de a gyöngébbek, kivált a Királyhágóntuliak, exisztenciájukban meg fognak rendülni. Már pedig mindenki tudja, hogy ezek az egyházközségek a magyar állami szempontoknak, ha nem is közvetlen, de irányzatukban és hatásukban közvetett fentartói, melyeket tehát elesni engedni súlyos hiba lenne. A kormány tehát, ha hivatását felfogja, nem fog kitérhetni azon kötelesség elől, hogy a prot. egyházak állami dotációjáról gondoskodjék«. Horánszky végül a kongruát is sürgette. Ugrón Zoltán hiábavalónak tartja a magyar nyelv és szellem terjesztését az iskolákban, midőn a hadsereg idegen szellemet erőszakol a nemzet fiaira. A költségvetést nem fogadja el. Hock János szerint a közoktatási miniszter Magyarországnak akkor szerezhet századokra kiható nagy hasznot. ha megteremti a nemzeti népoktatás organizációját. Most már a nemzetiségeket is keményebben kell fogni, mint eddig. Például hozza fel Erdélyt, melynek magyarságát veszély fenyegeti a megerősödött nemzetiségi törekvések miatt. Nemzetiségi iskolák helyett nemzeti iskolák állítandók az állam által. A kötelező állami oktatást pénzügyi okokból kivihetetlennek tartja. Hévvel szól a kath. autonomia mellett, melyet épen az igazi liberalizmus nevében követel. Aztán azért is sürgeti, mert a kath. érdekek nincsenek elég erélyesen képviselve a püspökök által. A protestánsoktól elvárja, hogy ne ellenezzék, ne gyanúsítsák (Hol elleneztük, hol gyanúsítottuk? Szerk.) a római katholikusok autonómiáját. Végül sürgősnek tartja a prot. egyháznak állami segélyezését. Ebben, mondá szóló, nem vezet semmi más szempont, mint az a törvényhozói kötelesség, hogy egy nagy felekezet statusához tartozó papságnak megélhetési módját biztosítsam akkor, midőn az anyakönyvek elvétele által elesnek egy nagy jövedelmi forrástól, mert a jövő egyház politikájának egyik feladatát épen a lelkészek anyagi helyzetének megerősítése fogja képezni. Ezért a Csáky K.-féle kongrua-indítványt is pártolja. Helfy Ignácz Hocknak válaszolva, az erdélyi magyarságot még nem látja elveszített pozíciónak, csak erősítsük az anyaország szellemi és anyagi erejével. A harmadik egyetemet nem tartja égető szükségnek, de ha már mozgalom indíttatott ez irányban, akkor ott van Debrecen, ezt kell egyetemre segíteni, minthogy ott nemcsak alkalmas a talaj, hanem nagy erőfeszítést fejtenek is ki. Különben szóló szerint nem az egyetemi, hanem a népiskolai oktatás fejlesztése a legsürgősebb tanügyi teendő, mert még 283 oly község van ez országban, a hol semmiféle iskola nincs és 1763 olyan község, melyből a gyermekek más községbe járnak iskolába. Végül gróf Batthyány Tivadar szólalt fel sürgetvén a kath. autonomiát. oly formában, hogy a király patronátusi jogai érintetlenül maradjanak, hogy a dogmatikai kérdések a papságnak tartassanak fenn s hogy végre az autonomia országos szervezettel bírjon. A költségvetést különben ő is elfogadta. III. A vita harmadik napja, nov. 23-ika, a kultuszminiszter napja volt. Fényes, diadalmas nap, melyen közoktatási és egyházügyi terveit a ház zajos tetszése által kisérve tárta föl a népszerű miniszter. Különösen két uj eszmét vetett fel, melyek bennünket is közvetlenül érdekelnek : a tanítóképzésre és a papnevelésre való állami felügyelet hatályosbítását. A képviselőház ezeket is zajos helyesléssel fogadta. Márkus József szólt először. Öntudatosabb és nemzeti kultúrpolitikát sürget. A harmadik egyetem kérdését nem tartja sürgősnek. Kötelező, de ingyenes oktatást kiván. A kongrua ügyében hozzá járul gróf Csáky Kálmán határozati javaslatához. A kath. autonómiának is híve s csudálkozik Hermán Ottón, hogy ő nem az. Hermán válasza után Schwarcz Gyula emelt szót. Herinannal szemben pártolja az ifjú tudósok külföldre küldését. A kötelező ingyenes oktatásnak feltétlen híve s megvalósítását csak pénzügyi okok gátolják. A harmadik egyetemről beszélni még korai dolog, ezt a jogakadémiák kérdésével lehet sikeresen megoldani. Re kellene hozni az irni-olvasnitudás kellékét a választási rendszerbe. A kongruára vonatkozó hat. javaslatot pártolja, a költségvetést elfogadja. Gróf Csáky Albin első sorban az egyetemek kérdéséről nyilatkozik. Teljesen egyetért Ságbvval a budapesti egyetem helyiség mizériái tekintetében s az építkezés 9ti*