Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-30 / 48. szám

« hatása, sikere nem lenne, hanem azt óhajtanám, hogy minden formalitás nélkül tessék kinek-kinek a maga tehetsége és a gyülekezet szükségei szerint megkezdeni a munkát. Arra az ellenvetésre, hogy nincsenek még nekünk alkalmas vallásos irataink, azt felelhetem, hogy vannak igenis és pedig jóravaló, építő erejű munkák, melyeket érdeklődéssel olvas el a nép. Az Irodalmi Társaság is nem sokára egy csomó népies kiadványt fog közrebocsátani, csak terjeszteni kell azokat. Különben ezekkel majd az utánam következő előadó, Kenessey Béla ur fog bővebben foglalkozni. (Másnap tette, az írod. Társ. gyűlésén. Szerk.) Az értekezlet Szabó Aladár fentebbi szavaira egyhangúlag kifejezést ad abbeli nézetének, hogy a vallásos összejövetelek rendezését az egyháziasság ébresztése és fejlesztése érdekében helyesli és óhajtja, s ezeknek minél előbbi életbeléptetését elsőrendű szükségnek ismeri el. Eddig az értekezlet megállapodása. A felszólalások rendén még Fejes István fölvetette egy politikai napilap alapításának eszméjét, miről egyházi lapjainkban pro et contra immár annyi szó elhangzott. Az indítvány vegyes benyomást tett. Néhányan, mint Lukács Ö., Vállvi L. melegen pártolták; mások, mint Horthy István, Czike L. hevesen ellenezték, mert veszedelmesnek tartják, hogy a protestánsok felekezeti politikát űzzenek; s aztán a politikában magunk között sem értvén egyet, miért nehezítsük egyházi dolgainkat politikai torzsalkodásokkal. A kérdés különben is incidentaliter lévén fölvetve, behatólag nem tárgyaltatott s határozat alá nem is bocsáttatott. Nagy Fát gömöri esperes a lelkészi fizetések korszerű rendezésének eszméje mellett emelt szót, de tárgyalásába ennek se bocsátkoztak, bár elismerték, hogy ez egyik legsürgősebb, de hatósági teendője egyházunknak. A. G. A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényj avaslat. Tárgyalva a képviselőház közoktatási bizottságában. A képviselőház közoktatási bizottsága Schwarcz Gyula elnöklete alatt mult heti ülésében folytatta a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 4-ik §-t változatlanul elfogadták. Az 5-ik §-nál, mely szerint valamely vallásfelekezetből kilépni vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad, a törvényekben megállapított feltételek alatt László Mihály e megtoldást javasolja: »azonban csak egyénenként, de nem tömegesen vagy egyházközségenként*. Tódor ugy kívánja megállapítani, hogy »valamely vallásfelekezetből kilépni és más keresztyén vallásfelekezetbe belépni szabad ártörvényben megállapított feltételek alatt. Kiss Albert e §-t függőben hagyatni javasolja a fekezetnélküliségre vonatkozó 22-ik §. eldöntéséig. Hock egyetért Tódor felfogásával, de azt hiszi, e kérdés a zsidó vallásra vonatkozó törvényjavaslat elfogadása által már szuperálva van. Csáky Albin gróf miniszter hozzájárul Kiss Albert azon indítványához, hogy e §. a 22-ik §-al együttesen tárgyaltassék. A bizottság függőben tartja a §-t a 22-ik §. tárgyalásáig. A 6-ik §-nál, mely szerint a latin és görög szertartású katholikus az evang. református és az ág. hitv. evangélikus, a görög-keleti szerb és görög-keleti román, valamint az unitárius egyházakra és híveikre, nemkülönben az izraelitákra vonatkozó jogszabályok a mennyiben a jelen törvény renkelkezéseivel nem ellenkeznek változatlanul fentartatnak. Bánó József az egész §. kihagyását javasolja, mert az egész felesleges. Csáky gróf miniszter elvben nem tehetne kifogást a kihagyás ellen, ha a bizottság azt találná, hogy a §. felesleges, mert a §-nak csak az volt a célja, hogy megnyughassanak az illetők a meglevő jogállapoton, semmiféle módosítást nem céloz e törvényjavaslat. Papp Géza e §-t megtoldani javasolja a 12. §. rendelkezéseivel, melyek szerint lelkész és egyházközségi elől járó csak az lehet, a ki magyar állampolgár és politikai és polgári jogainak teljes birtokában van, s a ki kiképzését magyarországi intézetben nyerte, kivévén a magyar Pázmáneumban és a Germanico-Hungaricum kollégiumban képesíttettek. Csáky gróf miniszter e módosítást nem véli a jelen törvényjavaslatba illeszthetőnek, mely csak a jövőre alakulandó felekezetekre vonatkozik. A módosításban felvetett kérdések külön törvényben lesznek megoldandók. Schwicker kihagyni javasolja a §-ból azt a közbeszurást, »a mennyiben a jelen törvény rendelkezésével nem ellenkeznek*. Kiss Albert e módosítással nem ellenzi a §. elfogadását ; a jogszabályok szó helyett a törvények és jogszabályokat tevén benne. Molnár Antal a Magyarország és Erdély közti uniót részletesen szabályozó 1868: XLIII. t.-c. 14. §-ára való utalással javasolja, hogy a §-ba vétessék fel az örmény katholikus szertartású egvbáz is. A bizottság elfogadja a §-t a Schwicker, Kiss Albert és Molnár által benyújtott módosításokkal. Tárgyalás alá vette ezután a bizottság a 7. §-t, a mely a törvényesen elismert vallásfelekezetté való alakulás feltételeiről szól. Sréter elfogadja a §-t, de nem tartja kimerítőnek benne amaz esetek felsorolását, a melyekben a jóváhagyás megtagadandó. Felveendőnek véli többek közt azokat az eseteket is, midőn a kifejtett hitelvek, tanok, istentisztelet vagy a tervezett szervezet haza- és nemzetellenes iránynyal keletkeznének, vagy ha a megalakulni kivánó felekezet elnevezése faji vagy nemzetiségi jelleggel birna. Pulszky Ágost megtoldani javasolja Sréter módosítását azzal, hogy megtagadandó a jóváhagyás, ha az alakulandó uj felekezet a fennálló felekezetektől csupán az istentisztelet és az egyházi kormányzat nyelvét illetőleg különböznék.