Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-30 / 48. szám

a hitágazatok iránt, és ha nem tanult imádkozni, hogy felvilágosítsa az Ur, kétségeskedő értelmi világát ? Fájdalom, hazánk balsorsa az evangéliumot a reformáció óta többé-kevésbé a politikával kötötte össze; napjainkban is abban áll a veszély, hogy politikai küzdtérre tereltetik vallásunk, tán oly politikai vezérek által, kik különben vajmi keveset hajtanak akár Luther akár Calvin oktatására. Különösen azokban a küzdelmekben, melyeket a protestántizmus a tridenti zsinat decretumai és az infallibilitás dogmája ellen elvi tekintetben folytatni kénytelen: a szentírás tudása az egyedüli alap, s a hit mely ebből épül, az erős vár, melyet emberi furfang meg nem dönthet. Hiszen maga az Üdvezitő is azzal védekezett kisértőjével szemben: »meg van irva!« Tehát az írásra hivatkozott. Ha a Bibliát ismerjük s naponta hacsak néhány versét is átolvassuk, szavait emlékünkben megtartva: szeretni fogjuk annak utmutatását, s ha jönne küzdelem is netán még erősebb ellenféllel, mint a minőtől most félni okunk lehetne; hadd rebegjen a mindennapi fohász Üdvezitőnk Istenéhez és hangozzék a szent ének minden hü protestáns családnál, mint a hogy az a puritán »zarándok atyák «-nál történt; szilárduljon általa a jellem, a kötelességteljesítés érzete, a Krisztusi önfeláldozás és szeretet, mely nélkül minden tettünk »zengő érc és pengő cimbalom« — és el fog jönni az Ő országa. Ne engedjük azt, hogy szent vallásunk politikai célokra használtassék fel. Ne a földi gazdagságnak, fénynek és hatalomnak legyen hitünk a szolgája, mert akkor elsatnyul és elaljasodik mind az, mi egv nemesebb hivatásnak van szentelve. De a bibliai elvekhez képest megedzett jellem alapján fel lesz építve mindenkorra anyaszentegyházunk, valamint nemzetünk jövőjének valódi alapja, mely ellen — bizton elmondhatjuk — a pokol kapui is hiába küzdenének! Ugy legyen! Duka Tivadar. BELFÖLD. A zsinati értekezlet a vallásos összejövetelekről. Dr. Szabó Aladár előadói beszéde és a határozat. Tisztelt Értekezlet! Három kérdésre akarok megfelelni, először, micsoda vezérgondolat kell, hogy áthasson bennünket a vallásos estélyek és vallásos felolvasások rendezésében; másodszor, miképen kell vagy lehet az eszmét megvalósítani; harmadszor, mi haszna van a vallásos összejöveteleknek ? Tiltakoznom kell az ellen, hogy itt valami idegen intézményt akarnánk meghonosítani egyházi életünkben. Annyira nem idegen és szokatlan ez az intézmény, hogy midőn annak életet akarunk adni, nékünk egyszerűen csak a XVI. század tényeit kel felújítanunk. Akkor ugyanis a reformátorok az evangéliumot bevitték az egyházba és az iskolába, a családi, a társadalmi, sőt a politikai és tudományos életbe is. Később azonban majdnem minden térről kiszorult; kiszorult nemcsak a társadalmi életből, hanem a családból is és pusztán a templom falai közé lett beszorítva. A feladat tehát az, hogy a templomba zárt evangéliumot hozzuk ki onnan abban az értelemben, hogy végre valahára megtörjük amaz előítélet jégkérgét, mintha az evangéliumnak csak a templomban volna helye. Az evangéliomot ki kell vinni a vallásos összejövetelekkel az életbe, közkincscsé kell tenni azt, a mi eddig úgyszólván a papok tulajdona volt, a bibliát. E vallásos összejöveteleken a világiaknak is tevékeny részt kellene nyújtani, mert nagyon sok jóravaló gondolattal jöhetnének oda azok is, segítségére a lelkésznek. Én tapasztalásból mondhatom, hogy sok intelligens világi férfiú, a ki elidegenedett a templomtól, ezen összejövetelekre egészen odaszokott; azok a tárgyak, melyekről itt szó volt, s azok a módok, melyekkel e tárgyak előterjesztettek, kiváltképen felkeltették érdeklődésöket. A következő kérdés, a mely feleletre vár, az. hogy mi módon kell ezeket az összejöveteleket szervezni ? Sokan azon is megütődtek, hogy este tartjuk. De hát ez nem fontos, jóllehet azon előítélet jégkérgének ' is meg kell törni, hogy csak délelőtt s délután, lehet az evangéliummal foglalkozni. Ezen összejöveteleket mi imával kezdtük és végeztük s énekekkel élénkítettük közbe-közbe; fődolog az evangélium, a biblia eszméinek és erőinek fejtegetése és mutogatása. Mondhatom, hogy soha és senki el nem ment elégedetlenül az ily összejövetelről, mert lelki szükséglete mindig kielégítést talált. Hogy most már mi lehet a tárgyuk ezen összejöveteleknek, arra nézve azt felelhetem, hogy igen sokféle. Ott van mindjárt az egyháztörténelem, az eleven, lelkesítő mult. A nők nagyon kevéssé ismerik, a templomban alig van idő bővebben foglalkozni vele, tehát a szószékről nem ismerhető meg. Milyen pompás alkalom, egy-egy szép történeti eseményt, vagy jellemet a protestántizmus múltjából a fogékony női lelkek elé oda tárni az ilyen összejövetelek alkalmával. Aztán ott vannak azok a tárgyak, a melyeket nemcsak lelkészek adhatnak elő. Ott van p. o. az alcoholismus, a részegeskedés meggátlásáról szóló intézkedések tanulságos és épitő tárgya. Ott van az erkölcstan, meg a sok más tudomány, melyeknek népszerű formában való előadása nagyon élesztené a tudományok iránti érdeklődés tüzét. Tárgya lehetne tehát minden, a mi csak egy kissé összeköttetésben áll az evangéliummal. Hogy mi haszna lesz mindezeknek ? Az, hogy valóságos egyházi élet támad, hogy a lelkész is talál egy uj mezőt a munkára, az építésre. Lehetne minden egyházban egyházi énekkarokat állítani. A zene és ének különben is nemesítő hatással van a lélekre. Aztán ha a pap híveivel barátságosan összejön, ott van a bő alkalom a cura pastoralis gyakorlására, a vallásos iratok terjesztésére, a belmisszió iránti érdeklődés felébresztésére. íme vázlatosan a tennivalók egész serege. Én nem akarok határozatot hozatni, mert annak esetleg semmi