Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-30 / 48. szám
Vajha a nemzetiségek kimólgetése-békitgetése helyett a magyar faj szellemi és anyagi emelésére vetette volna erejét a törvényhozás és a társadalom! Vajha azok iránt a magyar egyházak iránt, melyek, mint a hazafias protestántizmus, születésök óta mindig hű és áldozatkész, egykor csaknem kizárólagos fentartói voltak a nemzeti iskolának, több méltánylással és elismeréssel lett volna a magyar állam! Akkor Erdélyben a református magyarság erőteljesen felsególtetvón, nem nőtt volna enynyire a magyarság nyakára az oláh nemzetiségi kérdés ' Akkor a Felvidéken és a magyarság végha tárain, a hazafias elemek és iskolák megerősíttetvén, nem hatalmasodott volna ugy el a pánszlávizmus. Akkor a Horvát-S.zlavonországba özönlő magyarság nemzeti megtartására virágzó intézményeink volnának, melyekkel ottani véreink a nemzettest élő és erőteljes tagjaiul megtarthatók volnának ! Akkor a bánsági területekre költözködő magyai' reformátusság nemcsak szerény egyházi támogatással, de állami és nemzeti közerővel segíttetnék a településben, szervezkedésben s az idegen nemzetiségek közötti gyors ós erőteljes meggyökerezésben! De későn is jobb, mint soha. A fajerősítés ós nemzetépítés ösztöne végre-valahára föltámadt a kultúrpolitikában. Törvényhozásunk levegője nemzeti eszmékkel és érzésekkel van telítve. S mi örülünk ennek a kedvező fordulatnak. 1 dvözöljük a nemzeti eszmét a kultura szolgálatában. Hozsánna a »nemzeti iskolá«-nak. Hisz a mi testünkből való test, a mi vérünkből való vér. Egykor kizárólag a magyar nemzeti protestántizmus féltett kincse, méltó büszkesége. Örülünk, ha most az egész magyar nemzet közkincsévé válik. Még az apaságot se revinclikáljuk. Hadd boldogítsa drága nemzetünket. Kívánjuk, hogy ne legyen csak felkapott jelszó és elröppenő frázis. Szeretnők, hogy a nemzetnek eleven közérzésévé, kiolthatlan köztudatává, husává-vérévé erősödjék. Alkosson szilárd nemzeti intézményeket, biztosítsa a magyar faj kulturális főlényét ez országban a nemzetiségek felett. De egy nagy bökkenőt látunk a dologban. A nemzeti iskola eszméjét nem lehet egyszerre pillanatszerűleg, mintegy varázsszóval intézmónynyé önteni. Az eszmék egy pillanatban fogamzanak meg, ele csak évek múlva öltenek testet. Mint a magok, melyeknek a jó földben is idő kell, hogy kikeljenek ós gyümölcsöt teremjenek. Aztán az eszmének is, mint a jó magnak, alkalmas talaj, megfelelő keret szükséges, hogy erőteljes testet nyerhessen. Végre mint Madách mondja, a legszentebb eszmét is romlás érheti a »hitvány fel fogás « miatt. A nemzeti iskola eszméjének jó magját is romlás fenyegeti — a hitvány felfogás miatt. Apostolai nem elég tapintatosan, nem elég bölcsen hirdetik, terjesztik. Dobbal hirdetik, sippal kürtölik, hogy legelőször is a nemzetiségek hallják meg és riadjanak el tőle. Ez még nem volna valami nagy baj, ha aztán az egész vonalon, egyszerre organizálni lehetne. De az állami nemzeti iskola azonnal való organizációja financiális képtelenség. Mint egyik honatya kiszámította, csak a népiskola államosításához 400 millió befektetés és 20 millió forint évi fentartási költség szükséges. Honnan vegye ezt a rengeteg pénzt a magyar állam? Még nagyobb baj az a másik » hitvány « felfogás, mely a felekezeti féltékenységet provokálja. A nemzeti iskola túlzó apostolai a nemzeti iskolát a felekezetivel egyszerűen ellentétbe állítják. Azt hirdetik, hogy csak az állami iskola nemzeti, a felekezeti iskola pedig ellensége a nemzeti szellemnek; azzal sátoroznak, hogy minden felekezeti iskola államosítandó, mert nem elég magyar és nem elég nemzeti. Ur isten, minő tudatlanság és elfogultság sugallja ezt a valóban »hitványa felfogást! Hát nem tudják a nemzeti iskola sóvinisztái, hogy ebben az országban »magyar vallás«-ok, magyar egyházak is vannak, melyek magyarabbak, nemzetiebbek, mint maga a magyar állam? Hát elfelejtették e tulbuzgó honatyák, hogy van Magyarországon egy felekezet, mely az általok méltán magasztalt »nemzeti iskolácc-t már negyedfél század óta megteremtette s azt vészben-viharban, mikor a magyar állam ós alkotmány csak papíron ós a búsongó honfiak lelkében élt, híven megőrizte s önvérén táplálta, fejlesztette? Nem látják a tisztelt honatyák, magából a miniszter jelentéséből is, hogy az ország 16 ezer népiskolája között 13 ezer a felekezeti iskola s ezek között a római katholikusoké felénél nagyobb részben, a reformátusoké 97°/( ) -ban, a községeké csaknem kivétel nélkül magyar nemzeti iskola? Vájjon a debreczeni, hódmezővásárhelyi vagy czeglédi református iskolák s a székes főváros községi iskolái nem olyan jó magyar és nemzeti szellemű iskolák, mint az államiak ? Nem kell hát túl lőni a célon. Ne kompromittáljuk oktalan túlzásokkal a magyar kultúrát, ha nem lehetünk urai, s ne is szítsuk a nemzetiségi és felekezeti féltékenységet, s főként ne döngessünk ott, a hol az ajtó nyitva van. Mi, a református ós a hazafias evangélikus egyházak, mint nemzeti iskolákat fentartó testületek nevében tiltakozunk az ellen a felfogás ellen, hogy csak »az állami iskola a nemzeti iskolai. Es tisztelettel kérjük az állami nemzeti iskola tüzes apos-
