Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-23 / 47. szám
még a vallással s az erkölcsiséggel összefüggő világi dolgokra is kiterjed Az állami törvények áthágása tekintetében a klérus egyházi fórum alá tartozik: a concordatum kétségbevonhatatlan privilégium, a melylyel az egyház, mint souverain hatalom bir az állam, mint alattvalója felett; háború esetén a római katholikusokra nézve a pápa határozza meg annak jogos vagy jogtalan voltát, stb. És mindez »a megkötés és feloldás« ama teljhatalmából következik, a melylyel Krisztus Péter apostolt felruházta. Épugy következik Krisztus ama parancsából: »elmenvén, tanítsatok minden népeket* az egyház kizárólagos felügyeleti és rendelkezési joga az iskolai ügyek terén: a népiskolától kezdve föl az egyetemig, akár alapította az iskolát az egyház, akár nem. Ebből következik, hogy a római keresztyének gyermekeiket lelki életök veszélyeztetése nélkül nem-katholikus állami iskolákba nem küldhetik. Minden nem igazán kath. iskolára ráillik Hammerstein jezsuita szerint Dante poklának amaz ismeretes felirata: »Rajtam visz át az ut az elveszett nép hajiokába. Gyűlölet az Isten ellen vala létem alapja, Ki itt belépsz : Hagyj föl minden reménynyel!« Bizonyára érdekes és tanúságos preludiumok — jegyzi meg helyesen Beyschlag — Hoensbroech gróf vallomásai a jezsuita javaslatnak küszöbön lévő birodalmitanácsi tárgyalásához! Azonban mindenki beláthatja, hogy itt nem pusztán a jezsuita rend különleges, hanem a római egyház egyetemes tanaival van dolguuk. A vatikáni zsinat csalatkozhatlannak deklarálta Vili. Bonifác pápa hírhedt bulláját, s a centrum buzgalma a jezsuitáknak, mint az egyház orgánumainak reklamálásában csak megerősítette azt, a mit különben régóta mindnyájan tudunk, hogy a vatikáni egyház jezsuita is egyszersmind. S ezt Hoensbroech gróf sem tagadja egy szóval sem. Érvelése, a melylyel a modern kulturállamot végveszélylyel fenyegető jezuitismussal szemben védekezik, igazi evangéliumi prot. érvelésnek vehető, épen azért, mivel modern katholicizmus és »modern jezuitizmus* azonos fogalom, szakított nemcsak a renddel, hanem magával a katholicizmussal is. Talán elhiszik neki, a volt jezsuitának és katholikusnak, a mit nekünk a mi államférfiaink elhinni nem akarnak, hogy t. i. a római katholikus, illetőleg vatikáni rendszer a porosz állammal s a német kultúrával össze nem egyeztethető! Érdekesen világítja meg a német kath. kolonisták egyházi állapotait Oroszországban a »Historisch-politische Blátter* legutóbbi füzetének egyik cikke. Bár orosz állami hazafiság és érzület tekintetében mi kívánni valót sem hagynak bátra, püspökeik vagy papjaik közöl egyetlenegy sem zarándokolhat Rómába, »de annál könnyebb és rövidebb az üt Szibériába.« A pápákhoz intézett püspöki iratok orosz cenzúra alá vannak vetve; pápai jubileumi ajándékok orosz kath. templomok részére az orosz vámhatárról Rómába vándoroltak vissza; római kolostorokról, iskolákról vagy betegápoló nőkről szó sem lehet; a papi semináriumokban az orosz nyelvet és történetet gör. orthodox tanárok tanítják stb. A vegyes házasságokból származó gyermekek római ritus szerint való megkeresztelése, Szibériába való vándorlással jár, s római katholikus sajtó, újság, heti lap vagy naptár nem létezik. Egy Rómába a pápai jubileumra szánt Péter-fillér előbb Pétervárra vándorolt, s csak onnan került — levonással vagy anélkül? azt a tudósító nem dönti el—rendeltetési helyére. Hogy a protestánsok helyzete Oroszországban még rosszabb, arról természetesen következetesen hallgat a pápai folyóirat cikkezője. Hasonlítsuk már most össze — jegyzi meg a »Kirchl. Chronik« — a szolgaság emez állapotával azt a korlátlan szabadságot, a melylyel a római egyház Német- és Olaszországban dicsekszik. S mégis a »szentséges atya* Rómában minden pillanatban kész és hű szövetségese Francia- és Orosz országnak, mihelyt a hármas szövetségről, és különösen a prot. német birodalomról van szó. S ugyancsak Hoensbroech gróf beszéli el f. i. cikkében, hogy egy előkelő német jezsuita előtte egészen kategorikusan kijelentette, hogy inkább tart Franciaországgal, mint a prot. Poroszországgal, még akkor is, ha a francia nép egészen atheista volna, s egy másik testvér előtte őszintén bevallotta, hogy nem volna képes a német császárért imát mondani. Amint ebből is látható, az ultramontanizmus és hazaftatlanság egyazon földben terem meg. > Gyümölcseikről ismeritek meg őket* — mondja az írás! De az ultramontánizmus »hazafias gyümölcseit* még más oldalról is ismerjük. Ha valamely európai tartományban szabad keze van a római egyháznak a népnevelés dolgában, ugy bizonyára Belgiumban dicsekedhetik e szabadsággal már évek óta. S melyek már mostan 10 évi jogainak népiskolai gyümölcsei? A legutolsó népszámlálás hivatalos statisztikai adatai nyomán — igy ír a »Magdeburger Zeitung* 525. számában — a Bernaertininiszterium ilyenképen mutatta be a belga kamarának a 10 évi klerikális uralom vívmányait: az összes belga lakosság 38%-a, tehát 2,400.000 személy sem irni, sem olvasni nem tud. Legrosszabbak az állapotok Flandriában, a hol a lakosságnak épen féle minden iskolázottság nélkül nő fel. Belgiumban mindössze csak öt ezer népiskola van, de gazdagon pótolja azt két ezer kolostora, 3500 szerzetese és apácája, és több mint 100,000 pálinkamérése Népiskolai célokra évenként 50 milliót, pálinkaivásra pedig többet mint 500 millió frankot fordított. Hát ehhez nem kell kommentár, mert facta loquuntur! S ez a Belgiumban ujabban oly hatalmassá lett modern katholicismus mégis népnevelőnek s a sociális kérdés megoldását eszközlő egyedüli hatalomnak meri magát mondani, s vannak még protestánsok is, a kik ezt neki elhiszik! Valóban difficile est satyram non sribere! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás.