Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-23 / 47. szám

hivatalos és magán buzgóság munkája következtében az evangélium ereje és a mi fejünknek, a Krisztusnak szelleme hássa át s tegye élő kövekké a híveket az anyaszentegyházban s ne mondhassa joggal senki, hogy a magyarhoni reformált egyház nem hü letéteményese a Krisztus tudományának. Kétegyházi. TÁRCZ A. Az angol protestánsok vallási életéről. Mutatvány a »Protestáns uj képes Naptár *-ból. Május hava Londonban a nagy vallásos és jótékonysági egyletek tanácskozásainak és közgyűléseinek időszaka; akkor győződik meg az értelmes, ha tán nem is mindig rokonszenvező idegen látogató arról: miként van az, hogy ennek a nagy nemzetnek a legjava, legnemesebbje, hatalmas államiságának s növekedő jólétének alapjául tekinti a keresztyén evangéliumi hit elveihez és a szentírás szelleméhez való hű ragaszkodását. Ezen közgyűlések egyikén, a Biblia Társaság előtt Lord Harrowby, az elnök, igy szóllott: »Arra a gondolatra jövök néha, mintha az iíju nemzedék nem nyerne elég iskolázást — ugy mint ennek előtte — a szentírásban, és hogy talán a szentírás olvasása és a családi ima, nincs annyira elterjedve mint volt régente*. Tény az mindamellett, hogy :— a rendes templomi gyülekezetekről ezúttal nem szólva — a vallásos gyülekezetek, mint a milyenek a missionarius választmányok, a canterbury és yorki zsinatok, a presbyteri és más egyházi felekezetek, az ülésszak minden napján fohászszal szokták megkezdeni a tanácskozásokat. Hasonló szokást találunk a tisztán világi testületeknél is, például a parlamenti házak minden ülése imával kezdődik, az alsóház mostani káplánja a hírneves szónok Farrar archidiakonus, a felsőházé a legifjabb püspök. De más intézeteknél is hasonló gyakorlat van szokásban; a sok közül csak egyet említünk, t. i. a Szent-György kórházat, a hol minden szerdán az intézet kormányzói gyűlést tartanak s a kórházi lelkész minden alkalommal rövid fohászszal s az Ur imájával nyitja meg a tanácskozást. Skócziában, a puritán szellem követelőbb társadalmi körében, a vallásosság ily jelensége még sokkal gyakoribb. Tudjuk, hogy a kontinensen a kritikai szellem és az újkori frivol áramlatok sokszor kíméletlenül és kicsinylőleg szoktak mind erről nyilatkozni. A történelem három, de sőt négyszázados eseményeit kellene szemügyre vennünk, hogy kellően megértsük a későbbi korszakok és a jelen vallási nyilatkozatoknak okait Nagy-Britanniában. A reformációtól kezdve az azt követő küzdelmes idők ott is változatos eseményeken mentek keresztül; a római hierarchiától való függetlenség, melyet VIII. Henrik király vitt keresztül, utódai alatt csorbát szenvedett, sőt a pápai hatalom vér- és máglya-áldozatok árán majdnem ismét visszaállíttatott volna, ha az Erzsébet királyné alatt megszülemlett puritán vallásos szellem csodaszerü eredményeket nem visz végbe, ugy az ó, mint az uj világban, Amerikában. A manapság felmerült vallási súrlódások folyamatában sokszor találunk említést a puritanizmusról, s szeretjük azt szülőhazánk körülményeire alkalmazni. Ezen szellem eredetét az angol nép Erzsébet királyné uralkodása középső időszakának köszöni, a midőn a Biblia lett az angolnak mindennapi olvasmánya, nemcsak a templomokban, hanem a családi tűzhelynél is, s a szent szózat hatása és vonzalma lelkesedésre keltette a nemzetet. Mikor Bonner, a londoni püspök, 1585-ben hat bibliát ajándékozott Szent Pál templomának, a nép csoportozatosan gyülekezett az istenitiszteletre, hogy hallhassa az ige olvasását, mivel a népnek akkoron bibliája még nem volt, a szent könyv közkézen még nem forgott. Az is nagyon elősegítette az angol biblia mély hatását, hogy azon időben egyéb nagyobb mérvű angol irodalmi termék alig létezett; a bibliai nyelv pedig oly remek volt, hogy az »authorized«, t. i. királyi hatalom által jóváhagyott angol Biblia bizonyos áhítatot gerjesztett az olvasóban, mini ha minden szava, minden betűje eredeti kijelentés lenne. A Biblia szelleme ezerféle módon befolyásolta a közbeszéd hangulatát is és befolyásolja napjainkig. Ha olvassuk Shakespeare, Milton, Dickens, Tennyson, sőt Thackerav müveit, bibliás hangulatu kifejezésekkel találkozunk bennök, elképzelhetjük tehát, minő lehetett a mindennapi közbeszéd, vegyítve bibliai kifejezésekkel kétszáz év előtt; maga Cromwell, a midőn serege csatarendben állott Skóczia téréin s látta, a mint a dunbari hegyek mellől a felkelő nap árasztja ki lövellő sugarait a reggeli ködön át, a zsoltáros szavaival felkiáltott: »Mikor az Isten felkel; az ő ellenségei elszélednek. Mint a köd elszélesztetik, azonképen elszéleszted őket«. De a Biblia nyelve nemcsak a közbeszédre és az irodalomra volt rendkívüli hatással, hanem tett ennél többet is: idomította a nemzet szellemét. Az akaratos Erzsébet királyné elnémíthatta az állami eathedrák oktatását vagy befolyásolhatta talán a hangulat irányát, de teljesen tehetetlennek bizonyult volna legszigorúbb királyi hatalma a nagy egyházi szónokokkal szemben, a kik a Biblia nyomán, melyet az uralkodó maga nyitott fel reformált hitű népe előtt: félelem nélkül hirdették a szeretet, a kegyelem és az igazság törvényét. És a bibliai oktatás eredménye valóban bámulatos volt. Az angol nép szelleme megváltozott; egy uj erkölcsi és vallásos irány indult meg a társadalom minden rétegében. Nemcsak a tudós, hanem a földbirtokos osztály, a gentry is, theologiával foglalkozott, mondhatnók hogy az egész nemzet komolylyá, egyháziassá változott. Nem kell azonban képzelni azt. hogy kezdetben a puritánok komor vallási rajongók lettek volna. Az udvariasság és az elegáncia, melv Erzsébet királyné korát jellemezte, összhangzásban állott a puritán gentry Ízlésével és viselkedésével. Hutchinson — egyike azon történeti alakoknak, a kik I. Károly halálos Ítéletét aláírták —