Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-05 / 1. szám

Nálunk pedig egyrészt az ^uralkodó család, különösen az uralkodó buzgó vallásosságát használja föl, másrészt, mivel a magyarok a monarchiában a hármas szövetség legbuzgóbb támaszai, minket támad mindenképen: az érseki és püspöki székek betöltése elé nagy nehézségeket gördít, Strossmayert, a magyar állameszme e konok ellenségét, kegyeltjévé teszi, s állítólag ő van kiszemelve a Balkán államok összes katholikusainak érsekévé; hir szerint Lukaciunak megbizatásokat ad ; s hitelvi. dogmatikai nehézségre, változhatlan isteni jogra s törvényekre támaszkodva, először az elkeresztelési rendelet, most az egyházpolitikai reformok miatt valóságos polgárháborut^indít meg hazánkban, társadalmunkat felekezetek szerint szakgatja szét s gyűlöletre tüzeli a magyart a magyar ellen, mert az egyik katholikus, a másik protestáns. Sajtójában képtelen hireket bocsát világgá. Egyik lapja azt jelenti, hogy a pápa a mi egyházpolitikai vitáinkkal szemben állást foglalt, s ha mi nem engedünk neki, legelső sorban megfenyíti^ a koronás magyar" királyt. Másik vatikáni forrás azt hirleli, hogy a »szent atya« az esetben, ha a tervezett egyházpolitikai reformok keresztülmennek nálunk, megfosztja a magyar királyt az egyházat illető eddigi kiváltságos jogaitól. »Az oly államfő, ki az egyház biztosított jogait feladná, nem tarthatna többé igényt az apostoli királyi cimre, sem pedig az ezzel járó kiváltságokra, a mint más királyok cimeit : a »legkeresztényibb'-király«, »az egyház első fia« is elvonta. Sőt egy harmadik forrás szerint a nagy egyházi átokkal vannak fenyegetve mindazok, kik a polgári házasság behozatala esetén magokat a püspök és szent szék hatósága alól kivonva, a polgári törvénynek vetik alá. * Mi ez utóbbi hirek egyikének sem adunk hitelt. A pápai őrség díszlövésének, a vatikáni zsurnalisztika üres pufogtatásának tartjuk mind a régibb keletű alarmhireket, mind a legújabban világgá bocsátott békés jelentéseket. De komoly valóságnak tartjuk a külső jelenségek mögött rejlő amaz elvitázhatlan törekvést, mely az egyházpolitikai reformok alkalmából hazánk összes klerikális elemeit folytonos akcióra tüzeli a magyar állam souverainitása s a vallási béke ellen. Bizonyíték erre a nemrég lefolyt püspöki tanácskozmány is. A béke olajágával indult hercegprímás elnöklete alatt a magas klérus nem arról tanácskozik, hogy az erkölcsi és nemzeti konszolidációt célzó egyházpolitikai * Az egyedül üdvözítő egyház keresztyéni szeretetének jellemzésére itt közlöm egyik átkozási módnak, a maga nemében legtökéletesebbnek, magyar fordítását, hátha elrémül tőle Wekerle, Csáky, Szilágyi s a többi gonosz liberális." » Legyenek átkozottak házaikban s mezei lakaikban. Ámen. Legyenek átkozottak az utakon, az utcákon s minden helyen.'TÁmen. Ha meg nem javulnak, sokszoros^ kárhozat sújtsa őket. Ámen. Halálos ágyukon ne látogassa meg őket pap, sem'keresztyén temetőben ne nyerjenek eltemetést, hanem mint bűzhödt tetemeket dobják útszélre őket. Ámen. Átkozottak legyenek szüleik, csontjaik/Ámen. Átkozottak legyenek kik hozzájuk be, vagy tőlük kimennek.^ Ámen. Isten szükséggel, lázzal és hideggel, fagygyal es aszálylyal sújtsa őket, üldözze, míg el nem"_vesznek. Ámen. Mint a gyertya kioltatik az emberek'gyülekezetében, azonképen aludjék ki az ő világosságuk örökre. Ámen.« terveket miként lehetne a legbölcsebben és legbékésebben megvalósítani, hanem feliratokat szerkeszt pápához, királyhoz és kormányhoz s azokban, komoly aggodalmai felsorolásával. nyugtalanítja és izgatja a kedélyeket. Az alsó papság izgatott hangulatát nem hogy csillapítani törekednék, hanem előrántja a kongrua és az autonomia elfelejtett ügyeit és ezeknek népszerű eszméjével az alpapságot és a laikusokat érdekszövetségesekül maga mellé vonja; de ugyanakkor a kongrua szabályozásának és az autonomia létesítésének elvben oly módozatját fogadja el, mely a királyi kegyúri jog alkotmányellenes gyakorlását vonná maga után, a törvényhozás és felelős kormányzat ellenőrzését, az alsó papság és a laikusok befolyását teljesen kizárná. íme a papuralmi érdekek leplezett érvényesítése, a vatikáni jelszóhoz hű gyengítése a magyar állam erkölcsi rendjének és belső békéjének. A klerikális sajtó és klerikális egyesületi tevékenység, a maga módja szerint, szintén mindent megmozgat az ultramontánizmus erősítésére. A főúri köröket s különösen a méltóságos dámákat a zsidó recepció tervével tüzeli ellenállásra. Az alpapságot és a népet a polgári házasság »szentségtelen* intézményével izgatja és hevíti ellenálló harcra. Bizonyság erre a képviselőkhöz nap-nap után beérkező, a plébánusok által fogalmazott, a választók kereszt-kézvonásával megerősített intelmek nagy száma, melyek a képviselőket arra intik, hogy a katholikus érdekeket minden áron óvják meg, ha választóik bizalmát nem akarják kockára tenni. E sok oldalú vallási és egyháztársadalmi izgatás folyamán kidobott jelszavak közül, jelen alkalommal, csak egygyel kívánunk behatóbban foglalkozni. Ki akarjuk mutatni, melyek azok a kiváltságok, melyek elvesztével a magyar király fenyegetve van; ki akarjuk fejteni, hogy elvonhatók-e ezek az apostoli királyi jogok a pápa egyoldalú akaratjából s vájjon micsoda következményei lennének ennek a hazai római kath. egyházra és magyar államjogunkra ? Sárospatak. Dr. Bartha Béla. ISKOLAÜGY. A dunántúli főiskola székhely-kérdése. Ismeretes e becses Lap olvasói előtt az a mozgalom, mely a pápai főiskolának Komáromba tervezett átvitele érdekében nem rég megindult, s mely egyházkerületünknek immár egyik elsőrendű kérdésévé nőtt. A mozgalom, illetőleg az áthelyezés eszméje nem uj. A század elején már megindult, a 40-es években ismétlődött, de nem vezetett eredményre. E második mozgalom után a főiskola szép fejlődésnek indult, de a haladás nem tartott sokáig. Jött a haladó kor a maga szigorú kívánalmaival ; uj tanerők alkalmazása, uj fizetés-rendezések, új tantermek előállítása; mind megannyi nagy költséggel s áldozatokkal járó követelmények. Egyházkerületünk — melyben sok szegény és csekély népességű egyház van —