Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-26 / 43. szám
A békésbánáti egyházmegyéből. — Lelkészi értekezlet. — Egyházmegyei közgyűlés. — Közgyűlését a mi egyházmegyénk, folyó hó 11. 12. és 13-án Gyomán tartotta. Mindenekelőtt meg kell emlékeznem a felől, hogy előzőleg, vagyis október 10-én, d. u. 4 órakor lelkészi értekezlet is volt. Mind ez, mind a közgyűlés, nevezett egyház központi épületének emeleti díszes tanácstermében tartatott. Az értekezleten több közérdekű dolog mellett, fontos elvi kérdések felett is folytak nagyon élénk és tanulságos viták. Legfőbb volt mégis a »Téli Újság« jövője felett való vita, azon incidensből, hogy derék ifjú szerkesztője, Budai János, berekböszörményi lelkészszé választatván, kilépett, egyházmegyénk kötelékéből. »Nem lesz-e az szegénységi bizonyítvány egyházmegyénkre nézve, ha nem kerül közöttünk szerkesztő ?« a kérdés igy vettetett fel. Nem akarom elsorolni, hogy pro et contra mik mondattak el; csak azt említem meg, hogy pusztán csak a külső decorum s az aggodalmak eloszlatásának szempontjából ment keresztül az a közvetítő indítvány, hogy a mi, e téren már, mint e lap megteremtője, magának nagy érdemeket szerzett Csécsi Miklósunk kölcsönözze oda ismét nevét, a nélkül, hogy a szerkesztés anyagi gondjait magára vállalná. Ez az egy az, mely nem derogálhat Budainak, miután a tanítvány mindenkor örömmel szokott találkozni kedves mesterével. Nagyérdekű volt azon indítvány is, hogy a templomi istenitiszlelet menetének öszhangzóvá tételére nézve is, mondassék valami értekezletünk által. Hát ez a dolog egy kissé már gyújtott, a mennyiben t. i. a lelkészi önmunkásság korlátozását látják némelyek ezen indítványban, ugy tekintvén ezt, mint uttörést a hivatalos agenda felé, mely — ha csakugyan létesülne valamikor, s kimerítő akarna lenni, nem lehetne kisebb száz kilogramm súlyúnál. Sőt nem is protestáns elv az ily megszorítás, és nincs is rá szükség, hacsakhogy retrográd irányban nem akarnánk indulni, mire p. o. nekem magamnak sem volna hajlamom. Az a nézet győzött tehát, sőt maga az indítványozó tagtárs is ugy értelmezte szavait, hogy csak a liturgus gyülekezeti eljárásának külalakjára és sorrendjére gondolt ő akkor, midőn indítványát tette, csupán azon célból, hogy egy vidéki templomban ne lássunk idegen dolgokat. A Csécsi Miklós által, jegyesek oktatására készített füzetkének sorsa felett is beszélgettünk, s az lett a határozat, hogy a kitűnően és mégis nagyon jutányosán dolgozó gyomai nyomdában, uj — ha jól emlékezem harmadik — kiadás rendeztessék 5000 példányban, mire a szerződés meg is köttetett s e hő folyamán a mű el is készül. Ez nagyon hasznos kis könyv, melyet érdemes volna egyetemessé tenni, a békésbánáti egyházmegyére vonatkozó pár locus kihagyásával. De nem beszélek már tovább az értekezletről, hanem áttérek közgyűlésünk dolgaira. Október 11-én, d. e 9 órakor zendült meg közöttünk Szabó János esperesünk imája, a mely felől csak annyit mondok, hogy ugy szép nyelvezetét, mint gazdag tartalmát is tekintve, megérdemli, hogy vele foglalkozzunk. Minden gyűlés megnyitásakor hallunk tőle egy-egy ily imát; de nekem ugy tetszik, mintha »ez a dal szebb lett volna, mint a többi!« Csak post festa jutott eszembe, hogy be kellett volna vennünk a jegyzőkönyvbe. Hát ez a volna, kedves szerkesztő barátom, veszedelmes egy szó! Ima után, gr. Ráday Gedeon gondnok mondta a megnyitó beszédet, melyben — a jelenvoltak üdvözlése után — két irányban kötötte le figyelmünket, midőn szólt a gyomai egyház, és a békésbánáti misszió dolgai felől. Hogy a gyomai egyházban uj élet pezsdült, ennek épen pünköstkor mult 20 esztendeje. Ez az egyház ugyanis 1873-tól 1883-ig, egy paplakot vásárolt; teljesen szilárd anyagból (mert itt más anyagról ma már még csak hallani sem szeretnek !) egy fiúiskolát épített, templomát s tornyát, modern tűzőri berendezéssel, horgony és veresréz tetővel ellátva renoválta; harangjait vaskoronákkal vasállványokra helyezte s egy nagy haranggal, minő a kecskeméti, szapo rította, tágas templomterét vasrostéllyal körítve díszkertté alakította; a már említett iskolához hasonló kántori lakot emelt. Ez az első évtized munkája! A második évtized munkáját pedig azzal nyitotta meg, hogy 1880-ban, dacára hogy 1879-ben csak maga a templom s torony kiépítése és renoválása 30 000 forintnál többe került, egy 23.000 frtos központi fiúiskola építését határozta el, a mely 1886-ban már készen is volt. Ugyanezzel kapcsolatban három diszes leányiskolát s mintaszerűen tervezett paplakot is emelt, Huszonhat változatú orgonáját. 2000 frton felül áldozván reá, teljesen átalakíttatta, s az egyház nagy magtárából oly emeletes központi hivatali helyiséget alakított, központi fűtéssel, s vasgerendákon nyugvó boltozatokkal, a melyben a nagy tanácsterem mellett, minden hivatalnoknak külön szobája, sőt még anyakönyvi hivatal és nagy magtár is van. Csak egy van még hátra, t. i. az egyik, illetőleg a másik paplaknak is a felépítése, melynek számára egy 3000 frtos fundust már vásárolt is az egyház. Im ennyi alkotás ott, a hol nem volt egyetlen tisztességes épület, és nem volt egy krajcár készlet sem; im ennyi alkotás ott, a hol önadóztatás alapján történt minden, ki van fizetve minden s nincs adósság semmi! Örömmel konstatáljuk, hogy maga az elnökség, illetve egyházmegye is, nagyban hozzájárult e sikerhez, folyvást méltányló támogatásával, melyet a gyomai hivek máig is hálás elismeréssel emlegetnek. És a misszió?! Örömmel mondá el a gróf, hogy az »elszórt csontok« már 18 helyen gyűjtettek össze s részesülnek az ige és sákramentomok áldásaiban. A most szervezés alatt álló kincstári telepítvénvek pedig, ismét uj reményeket keltenek s már előre is látható, hogy a kálvinizmusban rejlő nemzeti hatalom, nemcsak egyházunknak, de a hazának is oly szolgálatot fog tenni, ez oláhság által elözönlött délvidéken, mely ritkítja párját. Hanem aztán ritkítja párját az a fáradhatatlan buzgóság is, melyet a nagy kiterjedésű békésbánáti misszió körül, Szabó esperes és gróf Ráday kifejtenek, kik állandó személyes összeköttetésben állanak a telepítvényekkel. Nem csuda tehát, hogy viharos »éljennel* fogadta az egyházmegye a megnyitó beszédet, mely ugy a gyomai egyházra, mint a misszióra s az egész egyházmegyére, Isten további áldó kegyelmét kérve záródott. Az elnöki megnyitó után, az uj tanácsbirák: Dombi Lajos gyulai lelkész, Bernáth Géza szegedi kir. táblai tanácselnök, s a jegyzők: Szilágyi Márton, füzesgyarmati lelkész, dr. Baksa Lajos hódmezővásárhelyi polgármester, tették le esktíjöket s mondták el székfoglaló beszédeiket, mindnyájan jó reményeket keltve, sőt biztosítékot is nyújtva a felől, hogy személyeikben jó erőket nyertünk. Az esperesi jelentés, mely sok gondolkodási anyagot nyújt az egyházmegyének, 500 példányban kinyomatni határoztatott s szét fog osztatni a gyülekezetekben. Kimondatott továbbá a vasárnapügyi bizottságok szervezése, s a vallásos estélyek feletti véleményadás, egy egyházmegyei bizottság kezeibe tétetett, mely intézkedések nyilvános bizonyságot tesznek a felől, hogy nálunk komoly figyelem fordíttatik a belmisszióra, melynek égető szüksége nagy