Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-26 / 43. szám

kötelességeket ró a pásztorokra ma már mindenütt. Nincs vesztegetni való időnk, ha a szabad vallásgyakorlat tör­vénye mellett is élni akarunk! Nagy érdeklődést keltett dr. Kovács István tanács­birónak azon interpelláliója, hogy: van-e tudomása az elnökségnek a felől, miszerint Nagy-Becskerek a kincs­tártól, kedvezményes áron 50 hold földet vásárolt, de 1000 forint nyereséggel nevezett egyház eladta ezt, anél­kül, hogy e felől az egyházmegyei felettes hatóságnak csak tudomása is volna? És — mert az elnökség e felől semmit sem tud, kötelességévé tétetett a nagy-becskereki presbyteriumnak, hogy ez ügyben 30 nap alatt nyilatko­zatot adjon. Hálás elismeréssel s jegyzőkönyvi köszönet mellett vétetett tudomásul, a n.-kunmadarasi ny. lelkész Tóth Károly ur 7000 forint alapítványa, melynek kamatja »jó tanítók* közt fog időnként ldoszt.atni, valamint másrészről a volt gyomai biró néhai Csapó Mihály és V. Balog Sándor, még életben levő gyomai lakosok hagyománya, kik közül az első teljesen szilárd anyagból épült s modern berendezésű uj házát, a második pedig öt köblös földjét adományozta, a Gyomán felállíttatni tervezett diakonissza­jellegü polgári nőnövelde javára. Nemkülönben nagyon örvendetes jelenség, hogy Torontál-Vásárhely orgonista-kántori állomást szervezett; a szeghalmi egyház a káplánsággal egybekötött nagyobb fitanító fizetését magasabbra emelte; Szentes pedig vallás­tanársággal egybekötött körlelkészséget állít. És még ezek­nél is örvendetesebb. hogy a temesvár-rakitai m. kir. tiszttartóság a felől értesíté esperesi hivatalunkat, hogy gr. Báday főgondnok közbenjárása folytán, a földmivelési m. kir. minisztérium, a Krassó-Szörény megyében fekvő Andrásháza kincstári telepitvény iskolája és tanítói laká­sának építéséhez, 1800 forinttal járul. Rékás és Rakita ugyancsak kincstári telepek számára pedig, egy vándor­lelkész és egy-egy tanitó fizetéséhez 1000 frttal. Mondanom sem kell talán, hogy ez a magas figyelem a legnagyobb köszönettel vétetett tudomásul. A »Nagypénteki társaság« iránt is nagy rokonszenv nyilatkozott, s nemcsak a budapesti támogattatik, de remé­nyünk lehet, hogy a szép eszme egyházmegyénk területén is testet fog ölteni. Valóban nagyszerű lett volna, ha dr. Kecskeméthy István ur Budapestről jelzett lejövetele, együtt talált volna bennünket, s közelebbi információkat is adhatott volna nekünk ez áldásos társaság szervezete s ügyei felől. Az országos közalap ügye is erősebb lendületet vett egyházainkban, s ha nem volna napi renden az ujabb és ujabb segélykérés, még sokkal jobban állanánk. Nem az volt-e egyik főérvünk, midőn ez üdvös intézmény iránt megpróbáltuk rokonszenvet költeni, hogy ez fogja meg­szüntetni a szakadatlan kéregetéseket, s igy oda jutottunk, hogy nem lettek beváltva a mi mondásaink. Vagy talán nem lett volna szabad igy érvelnünk ? Megengedem, csak engedje meg aztán a tiltakozó is azt a mondásomat, hogy az ily gyakorlati életből vett érvek nélkül máig is a jobb érzést megtagadó ellentállásokkal kellene küzdenünk. Na­gyon szigorúan kellene tehát elbírálnunk, hogy kinek adhatunk engedélyt a könyöradományok gyűjtésére. A gyulavári-i ügy is nagyon érdekes volt. Ez a gyü­lekezet templomot épített. De mert első terve mellett meg nem maradhatott, s nagyobbat és díszesebbet kellett építnie, melynek költségeit az önkénytes ajánlatok nem fedezhették, kivetési kulcsot létesítettek, s mig azokét, a kik kevesebbet ajánlottak, mint a mennyi e kulcs szerint reájuk esett, fellebb emelték, addig azokét, a kik többet adtak a tarto­zottnál, nemcsak vissza nem adtak, de a presbyterium — lelkészük tiltakozása dacára ! — azt határozta, hogy e felesleget az egész nép között szét fogja osztani, s erre az engedélyt gyűlésünktől kérelmezte is. Mondanom sem kell talán, hogy ez a meg is felebbezett ázsiai jogfogalom, kérelmével elutasíltatott. annyival is inkább, mert ez alkalomból egyházi jegyzőjük ellen hajszát is indítottak, oly 1600 forintot keresvén rajta, mely a hivek által még csak részben fizettetett be, s ez a befizetett összeg is maga az érdemes kurátor által fordíttatott törlesztésekre. Nagyon természetes, hogy az üldözött jegyző teljes mér­tékben megnyerte a kivánt erkölési elégtételt s támadói a vizsgálati költségek megtérítésére is köteleztettek. Csak az a nagy baj, hogy nagyon olcsó az efféle vádaskodás. Én, az alaptalanul vádaskodó békétlenkedőket, drákói szigorral büntetném, annyival is inkább, mert csak egy­két ember rendesen a mester, kik aztán tetszetős szavak­kal vezetik félre társaikat, a mint itt is történt, holott maga a gyülekezet nem is álmodott a túlfizetések felosztása felől. S a békétlenkedők mégis felebbeztek! Jellemző volt Kádár Mihály, csanád-apátfalvai levita tanító ügye is, a ki valószínűleg külső sugalmazás folytán, nemcsak a makói anyaegyház iránt tagadta meg a tar­tozott engedelmességet, de e mellett még az anyaegyházat hamis vádakkal is illette s a felettes egyházi hatóságokat is többszörösen megbántotta. Nagyon természetes, hogy állásáról elmozdíttatott. Sok pontja van még olyan, a 70-ik sorszámon vég­ződő »Tárgysorozatnak*, a melyekről nem szólt amsemmit, de hát ki irhát meg mindent, még ha kedve és ideje volna is hozzá?! De meg a helyi érdekű aprólékos dol­goknak ugy sincs a nagy közönségre nézve semmi erkölcsi hatása. Egyet azonban elfelejtettem, vagy talán hogy nem is akartam azt bántani. Hát hadd maradjon ez is: nem szükség mindent tudni a nagyközönségnek, mikor mi sem tudjuk mind azt, a mit a nagy közönség tud. Bixi. KÜLÖNFÉLÉK. Az utolsó évnegyed alkalmából mindazon olva­sóinkat, kiknek előfizetésök lejárt, tisztelettel föl­kérjük, hogy az előfizetést megújítani szívesked­jenek. * Lapunk mai számát csaknem kizárólag a refor­máció emlékünnepének szenteltük. Ha egyházaink, iskoláink ünneppé teszik a nagy esemény évfordulóját, illő, hogy az egyházi sajtó is részletesebben és behatóbban foglal­kozzék az október 31-iki nagy esemény nyel. Cikkeink a reformáció eszméit ismertetik, hatását méltatják, dicsőségét zengik. Vajha a mi sziveinkben is visszhangot keltenének a nagy idők nagy eszméi és magasztos törekvései! * Személyi hirek. Nagyenyedi theol. akadémián­kon a Jőzsa Zsigmond halálával megüresedett tanszékre Kiss Albert f.-torjai körlelkész hivatott meg, ki minap szerzett theol. tanári képesítést; az uj tanár, kit szívesen üdvözlünk uj munkamezején, mint erdélyi laptársunk irja, előadásait megiskezdette. — Marton Lajos és Lukáesy Imre segédlelkészek Hollandiában az utrechti egyetemen folytat­ják tanulmányaikat. — Moravcsik Mihály aszódi lelkész tiszteletére Aszódon való 25 évi hivataloskodásának alkal-

Next

/
Thumbnails
Contents