Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-28 / 39. szám

meggyőző ereje harmonikusan összefolyt az érzület nemességével, eszmemenete következő volt. Távol minden hangzatos jelszavaktól és »nagy tudomány u« theoriáktól, melyeket a mester szavára esküvő tanítványok hirdetnek divatból és alkalmaznak szánalmas eredménytelenséggel: az iskola feladatát az uj otthonban, haladva a régi »otthonok« nyomdokain, melyek első sorban nevelőintézetek voltak oly egyszerű, gyakorlati igazságokkal jelölé meg, melyeknek mélyebb értelme, jelentősége és hatálya van a divatos rendszerek és módszerek egész halmazánál. Ez örök igazságok, melyekről az iskola elmondhatja hogy »in hoc signo vinces:* a rend, a munka és a siker. De e hármas feladat csak a vallásos érzület és a hazaszeretet erényeinek egyén- és jellemképző ápolása mellett képzelhető. Ez erények fejlesztése és gondos ápolása nélkül nincs áldás semmiféle emberi munkán. Az egész nevelési rendszer irányát megjelölő és magában foglaló igazságok ezek, s csak az érezheti igazán e szavak mély értelmét, ki nem »invita Minerva* lépett a nevelés szolgálatába, hanem a kinek lelkére az öntudat parancsolja nemes ambitióval a kötelesség teljesítesét. És ha minden pályán a működés sikerét csak a belső hivatottság biztosítja, ugy elmondhatjuk ezt különösen a nevelői pályáról. Beszéde vége felé a felavató szónok a felügyelő felé fordulva, szivreható szavakban bizá gondjaira az iskola uj épületét, kiemelve egyúttal a szó valódi és megfelelő értelmében a felügyelő magasztos és az intézet anyagi és szellemi életére nézve nagyfontosságú hivatását. A tanárokhoz, mint az iskola szellemi vezetőihez intézett végszavakkal az ünnepi közönséget mindvégig feszült figyelemben tartó felavató beszéd méltó befejezést nyert. Az intézet és a közönség nevében püspök urnák nagyhatású felavató beszédeért Zvarinyi S. lyceumi igazgató mondott hálás köszönetet. Ismét felhangzott végezetül a reformáció győzelmi éneke: Erős várunk nékünk az Isten ! Legyen ez intézet itt a magas Tátra bércei alatt a magyarság éjszaki és a protestántizmus keleti véghatárán negyedfél százados múltjához hiven mindenha »erős vára« a hazaszeretet államalkotó és a szabadságot fentartó erényeinek, s miként eddig sem keresett, ugy ezentúl sem fog keresni ebben érdemet, mert csak kötelességet teljesít; legyen veteményes kertje, ápolója és fejlesztője a protestántizmus egyén- és jellemképző erőinek, a lelkiismeret elvének és a kötelességérzetnek. Miután pedig jellem hazaszeretet nélkül nem képzelhető, csak ugy, mint vallás vagy felekezet az istenség tisztelete nélkül: ép azért bátran állíthatjuk, hogy hazáját és vallását tagadja meg az, ki bármely felekezethez tartozzék, a vallás cége alatt hazája ellen conspirál, vagy a hazaellenes velleitásokat megtűri. A nagy világon e kívül nincsen számodra hely: e hit legyen »erős vára« minden hazai középiskolának; ebben rejlik nevelői feladatának ethikai jogosultsága. W. K. TÁRCZ A. A dévai templom restaurálása. 1. Az elöljáróság esdő szózata. Nemzetünk drága kincseinek egyikét, a dicső emlékű Hunyady János által épített s ma már omladozó szép ódon templomot és tornyot óhajtjuk mi, szegény kis gyülekezet, egyházi felsőbbségünk jóváhagyása mellett, Isten és a jó emberek segítségével, az idő viszontagságainak további rombolásaitól megvédeni és stylszerüleg restaurálni. Bizalommal fordulunk a nagy magyar közönséghez, hogy minket ebbeli törekvésünkben hazafias indulattal támogatni fog. Törökverő nagy Hunyady János és a régi Erdély legkiválóbb fejedelmei: Bocskay István, Bethlen Gábor és »öreg< Rákóczy György gyakran imádkoztak e szent hajlékban, áldást kérve fegyvereikre, melyekkel hazánk szabadságát és nemzetünk örök jogait hősiesen oltalmazák. Lelkünk szomorúságával gondolunk reá, hogy az ő hatalmas pártfogásukat a későbbi időkben nélkülözve és gazdag alapítványaikat a XVII. század végén elveszítve, parányi kis gyülekezetté törpült egykor oly népes s még földi javakban is bővölködő ekklézsiánk. Híveink nagvrésze elveszett a két felé vívott százados harcokban, vagyonunkat és jövedelmeinket pedig örök időkre elvette tőlünk az elenséges indulatu hatalom. Magára hagyatottan, minden erejét megfeszítve küzd azóta gyülekezetünk, óriási áldozatokat hozva, hogy magát a nagyszámú idegen ajkú lákosság közepett, Hunvadmegye székvárosában fentarthassa s a magyar állam és a magyar nemzet érdekeinek méltó védelmezője lehessen. A mult idők dicső emlékeként csupán egy maradt meg gyülekezetünk számára szent örökségül: a Hunyady szép, ódon temploma, kötelezve minket és utódainkat, hogy nemzetünk törekvéseinek e városban és e megyében igaz szívvel ápolói és terjesztői legyünk. Ezt a nagy történeti és kiváló műbecscsel biró régi templomot óhajtjuk mi most, restaurálni, nemzetünk hasznára és dicsőségére. • Kevesen lévén,* még a hozzánk csatlakosott ágostai evangélikus és unitárius hívekkel együtt is, anyagi erő tekintetében pedig fölöttébb nagyon szűkölködvén, bizalommal kérjük magyar hazánk egész közönségét: jöjjön segítségünkre e szent munkában, melyet Isten nevében nemzetünk dicsőségére kezdettünk. Minden kis adomány, minden egyes fillér, mely hozzánk küldetik, nemzeti missiónk betöltését segítendi elő. A restauratió költsége mintegy 10,000 frt, melyből idáig egyesek adományaképen 1872 forint gvült össze. Áldjuk felséges királyunkat, ki kegyes volt magánpénztárából 100 frttal járulni a kitűzött magasztos cél eléréshez. A még hiányzó 8 ezer frtot a nagy magyar közönség szíves áldozatkézségétől reméljük. A kegyes adományokat kérjük gyülekezetünk lelkészi hivatalához küldeni. A szíves gyűjtőkre és a kegyes adakozókra Isten áldását buzgó imában kérik Déván, 1893. augusztus hó 3-án. László Ignácz, Szőts Sándor. a dévai ev. ref. egyház a dévai ev. ref. egyház főgondnoka. lelkipásztora. * A gyülekezet létekszáma az Egyet. Névtár szerint 687 Szerte.