Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-28 / 39. szám

Dévai ev. ref. egyházközségünk ez »Esdő szózatát* azzal ajánljuk hitsorsosaink s hazánk fiai és leányai szives figyelmébe s kegyes pártfogásába, hogy »dévai ódon templomunk nemcsak egyházi hanem nagy történelmi múlttal és műtörténeti becscsel is bir, s igy annak stylszerü restaurálásához járulni s erre irányzott nemes törekvésében a dévai ref. gyülekezetet támogatni: a felekezeti érdek mellett egyszersmind hazafias cselekedet is«, melynek gyakorlására azért honfiúi bizalommal hivjuk fél és kérjük első sorban hitsorsainkat, de hazánk minden lelkes fiát s leányát is. Kolozsvárit, 1898. augusztus 6. Br. Bánffy Dezső s. k. Szász Domokos s. k. egyházker. főgondnok. erdélyi ref. püspök. 2. A templom és torony leírása. Ez a romjaiban is szép, régi építmény, kiváló szaktudósaink (dr. Czobor Béla, dr.Rómer Flóris, Müller István, Pulszky Ferencz, Szilágyi Sándor stb.) egybehangzó véleménye szerint, eredetileg róm. kath. templom, volt Szent Miklós nevéről neveztetett és minden kétséget kizárólag Hunyadv János és neje Szilágyi Erzsébet költségén építtetett, illetve nyert befejezést 1440—1444. körül. Építési módja a legtisztább góth stylra emlékeztet. A szép arányú csúcsíves ablakok, halpikkelyszerü díszítéseikkel ; a merész hajlású gyönyörű boltíves mennyezet, a rajta levő családi címerekkel (Anjou királyi ház, Hunyady .lános, Szilágyi Erzsébet, I. Ulászló király cimereij kőből művészileg kifaragva; a szentély oldalfalain látható freskó képek, melyek a napkeleti bölcsek Krisztushoz zarándokolását, Assisi Szent Ferenczet., Szent Borbárát stb. ábrázolják, valamint a templom falaiban elhelyezett történeti névezetességü sir-emlékek (epitaphiumok) igen kellemes és felemelő hatást tesznek a szemlélő lélekre. A legrégibb feliratos sir-emlék 1554-ből való Dobó Domokos erdélyi alvajda, az egri hős Dobó Istvánnak testvér öcscse állíttatta ezt, pestisben elhalt ifju nejének Bajomi Klárának és csecsemő kis fiának emlékezetére. Latin szövegű feliratának néhány sora eléggé meg nem becsülhető adatul szolgál arra nézve, hogy Déva környékének lakói a XVI. század közepén nem oláhok, mint ma, hanem Dákok és hegylakó Géták voltak, kik később olvadtak be a Hunyadmegyét elözönlött oláhság tengerébe. Ezen nevezetes sorokat király ő Felsége is nagy érdeklődéssel olvasta el 1887-ben, csudálkozását fejezve ki a népviszonyok nagymérvű megváltozása felett. Egy másik epitaphium Tordai Sándor András dévai kath. főesperes, később erdélyi reform, püspök emlékét örökíti meg, ki engesztelhetetlen ellenfele volt Dávid Ferencz unitárius püspöknek és hatalmas segítőtársa a hitviták idején oly nagy szerepet játszott Méliusz Juhász Péternek. 1579-ben halt meg, egyszerre Dávid Ferenczczel, ki a dévai vár kerek bástyájának börtönében, mint államfogoly végezte be sokat hányatott, küzdelmes életét. A harmadik síremléket Geszti Ferencz egykori vár-ur és főnemes emelte édes anyja özv. Geszti Jánosné született Lekclielvi Sulyok Zsófia tiszteletére 1590-ben. Az egész Geszti-család geneológiája fel van írva ez epitaphiumra és végül az is, hogy az említett urnő »eltemettetett ide, a Szent Miklós templomába.* A negyedik epitaphium 1817-ból való. Losonczi Báró Bánffy György erdélyi gubernátor állíttatta ezt, itt eltemetett nagyszülőinek: nagy harcsai Barcsay Gergely főispánnak és Naláczy Sárának kegyeletes emlékére, kik mindketten e város és e vidék felejthetlen jóltevői valának. A templom külseje, úgyszintén a szép góthstylü torony is, melyeknek szilárdságát 13 hatalmas támpillér még inkább biztosítja, rendkívül ügyes és szakképzett építőmesterre vall. Kár, hogy nevéből ma már csak ennyi olvasható ki: »Johannes«. A toronyban levő három harang közül az egyik még a Hunyady János idejéből való; a másik 1536-ban öntetett, mig a harmadikat az *öreg« Rákóczy György fejedelem ajándékozta az ekklézsiának 1647-ben. A templom 1.540 — 1545 körül lett a reformátusok tulajdona, az egész gyülekezet áttérése folytán. Ma az ág. evang. és az unitáriusoknak is istenitiszteleti helyiségül szolgál, mint a kik e városban a reformátusokkal a legbensőbb testvéri viszonyban élnek és egy gyülekezetet képeznek. Nemzetünk régi dicsőségének szép emlékeit őrzi e szent hajlék, mely most, századok viharaitól megviselve haladéktalan kijavítást igényel az utódoktól. Szegény kis gyülekezetem, melyre a kijavítás kötelessége háramlik, erejét megfeszítve küzd, hogy ezen őseitől reámaradt szent örökség kezei között el ne vesszen, sőt visszanyerve hajdani ékességét, fényben ragyogjon újra. hazánk és nemzetünk dicsőségét hirdetve e megyében. Ámde gyülekezetem csak parányi kis sziget az idegen ajkú népek óceánjában. Menthetetlenül elborítja az ár, ha nem jőnek segítségére azok, a kiknek erre a jóságos Isten erőt, hatalmat és módot juttatott. Isten áldása legyen mindazokon, a kik minket régi szép templomnnk restaurálási munkájában megsegíteni magokat szivök és leikök által indíttatva érzik! * Déva, 1893. augusztus 3. Szőts Sándor, ref. leik esz. KÖNYVISMERTETÉS. »Átidomította énekek. — A bányakerületi uj énekeskönyvről. — I. Régen érzett hiánya hazai evangélikus egyházunknak, hogy nincs nemzeti nyelven szerkesztett, stereotyp kiadású énekeskönyve. A hány énekeskönyv megjelent eddig nálunk magyar nyelven, az mind többé-kevésbbé megváltoztatott szöveggel, sokszor egész a felismerhetetlenségig eltorzított alakban közli a régibb énekeket. Holott a külföldi (cseh és német) nyelveken megjelent énekeket híveink Husz János, illetőleg Lidher Márton kora óta a mai napig, egy és ugyanazon stereotyp kiadásban kapják kezeikhez s minden lényeges változtatás nélkül énekelik azokat ugy, a mint elődeik énekelték századokkal ezelőtt. * Részünkről is melegen ajánljuk a dévai »magyar vallásúak* kérelmét olvasóink munkás szeretetébe. Tapasztalatból tudjuk, bámulattal szemléljük a dévai gyülekezet nehéz küzdelmeit, szép sikereit. Ez a lelkes kis gyülekezet az utóbbi 10 év alatí temetőjét paradicsommá varázsolta, virágzó magtárt alapított, orgonáját szépen kijavíttatta, díszes paplakot építtetett és gyönyörű templomkerítést készíttetett faragott kőalapon vasrácsozattal, nem az ekklézsia vagyonából, hanem híveinek adományából. Ha van gyülekezet széles e hazában, mely támogatást érdemel, ekkor első sorban a dévai említhető, mely a fennebb jelzett célokra 10 év lefolyása alatt 10 ezer írtnál többet áldozott. Áldozzunk mi is a nemesen áldozókért. Lapunkat készséggel megnyitjuk az adományok elfogadására, magunk pedig 10 forinttal ezennel megkezdjük az adakozást. Szei késztö.