Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-28 / 39. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztifség : IS. kerület, Pipa-utca 23. szám, hovi a kéiiratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Tiktor kifnyvkeresJeedése (Akadémia oérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéai Ara : Féléyrt: 4 frt SO kr; egész érr« : 9 /W. Kyyes Mxtim áru 20 Itr. Két egyházpolitikai nyilatkozat. Tisza Kálmán Pápán, Szilágyi Dezső Harkányban a napokban csaknem egyidejűleg nyilatkoztak az egyházpolitikai kérdésekről. Szavaiknak országos súlya kötelez, hogy foglalkozzunk egy kissé nyilatkozataikkal. Tisza Kálmán a dunántuli egyházkerület pápai közgyűlésén többek között ezeket monda: »Nézeteimet más alkalommal elmondottam, s kifejeztem azon meggyőződésemet, hogy azok első sorban az állam és pedig a magyar állam méltóságának és érdekének szempontjából birálandók el. Azt hiszem, ez ma még sokszor inkább áll a történtek óta, mint a mint azelőtt állott. E kérdések megoldás elé jutnak mentül előbb oly formán, hogy megóvassék a magyar államnak tekintélye, méltósága, érdeke mindenkivel szemben és minden létező vallásfelekezetnek jogos érdekei és a vallásfelekezetek közötti egyetértés, a mennyiben megzavartatott volna, helyreállíttassák és annak állandó fennmaradása biztosíttassák. Véghetetlen szükséges az mindenütt a világban, de sehol sem annyira, mint minálunk, hol úgyis annyi különböző érdekek teszik sokszor nehézzé az állam érdekeinek előmozdítását. Azonban pár szót akarok még szólni. Ha e kérdések a szabadelviiség szempontjából megoldatnak, nem lehet kétségünk az iránt, hogy nagy és nehéz feladatot rónak minden egyházra, igy a mi egyházunkra is. A szabadság és terjeszkedés a vallásszabadság felé tért ad az erély kifejtésére, de lehetővé teszi, hogy sokan talán azt a szabadságot a törvény meg nem tartásával is — a meglevők megingatására akarják felhasználni. Mi is a meglevők védelmére készülünk. És mi lehet a védelem eszköze? csak a szellemi erő, a hitbuzgóság. a hitérti áldozatkészség lehet; anyagi erő egymaga sohasem elég arra«. Szilágyi Dezső a felsőbaranyai egyházmegye gyűlése alkalmával, tudósítónk közlése szerint, ekként nyilatkozott: Az egyházpolitikai reform a kor régen érzete szüksége, mely egyszer valahára napi rendre kerülvén, onnan letűnni többé nem fog. Mostanában vagy későbben emelkedik-e törvényerőre, az a dolgon mit sem változtat. Az az egy bizonyos, hogy érvényre fog jutni. Gátolni, késleltetni lehet ; megakadályozni, visszatartani nem. A lelkiismeret szabadsága az egyéneknek legféltőbb kincse, melyet korlátlanul birni jogosultak mindnyájan. Arra az aggodalomra, hogy a teljes vallásszabadság uj szektákat teremt vagy a felekezet nélküliség keblére hajtja a történeti egyházak hiveit, igy válaszolt: A szabadságot nem lehet félig, hanem egészen kell szeretnünk. Meglehet, sőt bizonyos, hogy a reformtörvények a történeti egyházakat, tehát a mienket is, meg fogják próbálni. Ámde itt félelemre csak annak van oka, a melyik külső támaszra szorul; de ha a belső meggyőződés oszlopai erősek, a mint kell vagy kellene lenni mi nálunk, akkor simábban megy véghez a rázkódás. »Egyre kérem az urakat — monda nagy nyomatékkal — gondoljanak a hívekkel, az egyénekkel; ne csak a templom, hanem az élet is kösse össze velők, mert ezen belső összeköttetés nélkül külső segítségre hiába támaszkodnak.« Ezekből a nyilatkozatokból meglepő egyértelműséggel két vezérgondolat domborul ki. Egyik politikai, a másik egyházi természetű. A tervezett reformokban az a fontos politikai mozzanat, hogy a felmerült egyházjogi kérdések ugy oldassanak meg, hogy »a magyar állam tekintélye méltósága, érdeke mindenkivel szemben megóvassék«. Tiszának eme szavai a szeg fejére ütnek és találóan jelölik meg azt a főszempontot, melyből a valláspolitikai reformok első sorban ugy birálandók el, mint a magyar állam érdekének és méltóságának kérdései. A magyar állam érdeke és méltósága pedig azt parancsolja, hogy a vallási intézmények politikai és társadalmi 77