Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-21 / 38. szám

megyénként történik. Ez a 116 §-ban még tüzetesebben körüliratik. A 117. §. meghatározza, kinek küldendő meg az egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve; végre a 118. §. a kerületi közgyűlés hányszortartásáról szól. A 10. cím az egyházkerület tisztviselőiről szól és 119-től 143. §-ig terjed. Felsorolja ezen része a törvénykönyvnek az egyházkerületi tisztviselőket és azoknak jogait és kötelességeit; mindez megvolt eddig is és uj az egészben csak annyi, hogy ezen kérdések most precizirozva és §§-okba foglalva vannak. Azonban mégis van itt biztosítva törvényileg egy oly joga az egyházkerületi elnökségnek melyet ugyan néha eddig is használt, de szentesítve nem volt. T. i. ha a kormánytól oly rendeletek érkeznek le, melyek az egyház közjogi állását érintik s az egyházkormányával vagy hitelveivel ellenkeznek, azokat közgyűlési tárgyalás előtt teljesíteni vagy köröztetni nem kell. de ha az- ügy sürgős, rendkívüli kerületi közgyűlés hivandó öszsze. Meg van tehát némi tekintetben a vető jog. Átmegyünk most már az egyházegyetemre. Ali. cím meghatározza a 144. §-ban az egyházegyetemet, mint az összes egyházkerületek legfelsőbb hatóságát. A 12. cím 145. §-ban ez még tüzesebben történik. A többi 146— 155. §. rendezi az egyetemes közgyűlés összehívását, megnevezi tagjait, elnökeit, körülírja hatáskörét, szabályozza azon történendő szavazást, megmondja, kinek küldendő meg az egyetemes közgyűlés jegyzőkönyve és mikor és hányszor hivandó össze az egyetemes közgyűlés. Az ág. hitv. ev. egyház egyeteme tehát elvalahára törvény utján meg van alkotva, minden buzgó és igaz evangélikus egyháztag őszinte és nagy örömére. Tudjuk is, hogy ezen nagy horderejű ténynek mindenki valóban örül, csak dunáninneni kerületbeli tót testvéreink nem. Biztosan hiszszük azonban, hogy eljön az az idő, mikor ők is velünk együtt hálákat fognak adni a jó Istennek, hogy elvalahára megszabadultunk az oldott kéve szomorú állapotától és lehetünk egy test és egy lélek. A 13. cím 156. §-tól 165. §-ig szól az egyetemes tisztviselőkről, azoknak jogai és kötelességeiről. Ezen tisztviselők és igy az egész evangélikus egyház élén áll az egyetemes felügyelő. Volt hajlam arra is, hogy egyetemes püspököt crealjunk és a paritás elve ezt a hajlamot okadatoltnak is tüntette fel, de a félelem, hogy ily módon az evangélikus egyházban is egyengettetnék az infalibilitásnak utja, ezen hajlamot háttérbe szorította. Betetőzése az egyházi alkotmánynak a zsinat, melyre vonatkozó határozatokat a törvénykönyv III. része, 166. §-tól 186. §-ig tartalmazza. A zsinat az egyháznak törvényhozó és legfőbb intézkedő gyűlése. A zsinatot az egyetemes felügyelő hivja össze. Tüzetesen körüliratik aztán, kik a zsinat tagjai, ezeket az egyházközségek választják felerészben a lelkészek és felerészben a nem lelkészek közül, kik és miképen választhatók zsinati tagokul. mily körülmények között nyitható meg a zsinat, hogyan alakul meg a zsinat, miképen állapíttat ik meg a zsinati ügyrend, hogy a zsinat mikép napolhatja el magát, ki gondoskodik a napidíjakról, hányszor tartható meg a zsinat. Fontos és az egyházi életet biztosító intézkedések foglaltatnak a IV. részben is, mely az iskolákról szól és a 187. §-tól a 223. §-ig terjed. Bészünkről csak annyit említhetünk fel, hogy tartalmaztatnak itt intézkedések a népnevelő és oktató intézetek, a közép- és a főiskolákra vonatkozólag. Továbbá, hogy az egyháznak saját tanintézeteire vonatkozó joga az országos törvények épségben tartása mellett ezen határozatokban bölcsen és tapintatosan biztosítva van. A 200. §-ban ki van mondva, hogy a nem ág. hitv. ev. tanintézetekbe járó evangélikus tanulók vallási oktatása, valamint a vele járó terhek iránt, a növendékek szüleinek esetleges megterheltetésével, első sorban az illetékes egyházközség, az egyházmegye, illetőleg az egyházkerület, mindenesetre pedig az egyházegyetem intézkedik. Nem tagadhatni, hogy ezen határozatban nagyon sok jóakarat nyilvánul, de az ut. melyen az illető vallástanító méltó díjához fog juthatni, kissé hosszú és bonyodalmas s valamely tanító előre fogja akarni tudni, kitől követelheti fáradozásának díját, félő, hogy addig, míg a kérdés a felsorolt forumokon lebonyolíttatik, a vallástanítás szünetelni fog. Szerény véleményünk szerint legcélszerűbb volna, ha az illető tanulók, bármely intézetben vannak, a teljes és bebizonyított eseteket kivéve, évenként és egyenként a vallástanításért két forintot fizetnének. Figyelemreméltó intézkedés foglaltatik a 219. §-ban. Ez azt mondja: »Minden theol. főiskolán, a szakrendszer követelte tanerőkön kívül, oly tanítók is alkalmazandók, kik az isteni tiszteletnél használt élő nyelveknek és az egyházi éneknek tanítására képesítve vannak.« Ha valami, ugy ezen §. tartalma kiengesztelheti a tót ajkú testvéreket a zsinati határozatokkal. Látni való ugyanis ezen határozatból, hogy senkinek eszeágában sincs kényszeríteni akarni arra a nem magyar ajkú egyházakat, hogy isteni tiszteleteiket anyanyelvükön ne végezhessék. Nagyon is természetesnek és jogosnak tartatik az, hogy protestáns elvünk szerint a népnek saját anyanyelvén hirdettessék az Isten igéje. S hogy ez történhessék, azért hozta a zsinat a fentebbi határozatot. A 223. §. addig, mig evangélikus, egyetem, bölcsészeti szakot vagy tanárképző-intézetet állíthat föl, a középiskolák tanárainak protestáns szellemben való képzéséről ugy gondoskodik, hogy azon végzett theologusoknak, kik az egyház szolgálatába való lépésre magukat kötelezik, ösztöndíj nyujtatik az egyház által, hogy akár külföldön, akár hazai egyetemen szaktanulmányukat folytathassák és a középiskolai tanárképesítő oklevelet az országos törvény értelmében megszerezhessék. Szegénységünkből folyó határozat ez és még nagyon messze vagyunk attól, hogy középiskolai tanárainkat mi magunk képezhessük. A mi már azért is nagy kár, mert épen a középiskolai tanítás az, mely egyházunknak buzgó világi férfiakat nevelhet. No, de hát talán erre is megsegít az Isten. A zsinati törvények ötödik része tárgyalja az egyházi háztartást, melyről egy befejező cikkben fogunk szólani. B. G.