Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-21 / 38. szám

kat a német tudományosság, az angol gyakorlatiasság és minden egyéb okos dolog figyelembevétele mellett főképen a magyar nép valláserkölcsi szükségeinek megfelelő módon! De nem szólok mindezekről, mert cikkem ugy is hosszura nyúlt. Csak egy kérést intézek a felsöszabolcsi egyházmegye espereséhez. Csinálja meg, az Isten szerelméért, csinálja meg egyházában és esperességében a diakonusi intézményt. Pénzbe nem kerül. Haszna sok lesz. Ne engedje, hogy ez a szép dolog is ugy járjon, mint a közalap, a mely fölött évtizedeken át tanakodtunk s utoljára is, mikor megcsináltuk, sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy a gyülekezetek nem voltak rá kellőképen előkészítve. Ha ő megcsinálja, nemes példáját követik mások és a zsinat a helyes kezdeményezésre megadhatja a szentesítést. Mondhatom, hogy a diakonusok választása és beállítása előtt Máté XX, 28 alapján fenséges szép beszédeket lehetne tartani, a zsinat pedig akár szórói-szóra átvenné Polykarpnak, az állhatatos apostoli atyának, a diakónusokra vonatkozó e gyönyörű mondását : A diakonusok feddhetetlenek legyenek, a mint az 0 igazsága megköveteli, mint a Krisztusban megjelent Istennek s nem mint embernek szolgái; nem rágalmazók, nem kétszinüek, nem kapzsiak, minden tekintetben mértékletesek, könyörületesek, serények, járván az Ur igazsága szerint, a ki szolgája lett mindeneknek. (Polykarp. ad Philipp. V.) Szabó Aladár. Az ág. hitv. ev. zsinat munkája. 4. A zsinati törvénykönyv tartalma. Manapság a mívelt embernek, de különösen a hivatalban álló férfiúnak és legfőképen a papnak annyi olvasni valója van. ha a kor színvonalán magát fentartani akarja, hogy alig győzi. Mégis feltehető, hogy legalább azt, a mi saját szakmájába vág, mindenki szorgalmasan tanulmányozza. Ez leginkább feltehető a buzgó paptól, kinek legkiválóbb feladata az, hogy egyházának viszonyairól nemcsak kellő tájékozást szerezzen magának, hanem hogy egyházának fejlődéséhez tehetsége és ereje szerint hozzá is járuljon. Ezen reménytől áthatva, egész készséggel folytatjuk az ág. hitv. ev. zsinat törvényeinek ismertetését. A It. rész 8. címe csak két §-t foglal magában, a 107-et és a lOS-at. Az első meghatározza az egyházkerületet. Az utóbbi, a 108-ik szerény véleményünk szerint, tekintve az ág. hitv. ev. egyház jelen helyzetét, a zsinatnak legfontosabb intézkedését tartalmazza. Ide iktatjuk ezen §. szövegét szószerint: »108. §. Az egyházkerületek uj beosztása az érdekelt egyházkerület s az egyetemes közgyűlés meghallgatásával a zsinatnak, egyes egyházközségnek vagy egyházmegyének más egyházkerületbe való csatolása az egyetemes közgyűlésnek jogkörébe tartozik*. Ki nem tudná, hogy az ág. hitv. ev. egyházkerületei és egyházmegyei kiterjedésük tekintetében felette aránytalanok s kormányzásuk, gondozásuk sok visszássággal jár. Régen kellett volna már helyesebb beosztásukról, kikerekítésükről gondoskodni. íme, a jelzett 108. §. által most a helyes és célszérü arondirozás lehetősége adva van. A legújabb tapasztalatok is arra tanítanak minket, hogy ha eddig nem történhetett, most a célszerű arondirozáshoz mulhatlanul hozzá kell látni. Állításunk mellett tanúskodik a békési egyházmegyében megindult felosztási mozgalom; az ezen felosztást támogató érvek kétségbevonhatlanul bizonyítják, hogy oly nagy kiterjedésű és lélekszám tekintetében is oly népes egyházmegyét igazán gondozni nem lehet. Ezen egyházmegye kormányzása még a legbuzgóbb főispánnak is tul nagy volna. De annál kívánatosabb és szükségesebb ezen arondirozásnak keresztülvitele ott, a hol az evangélikus egyháznak hivei megfeledkeznek egyházi és hazai kötelességeikről és egyházukra nézve felette káros és compromittáló nemzetiségi üzelmekre fecsérlik autonom jogaikat. Egyébiránt részünkről nagyon valószínűnek tartjuk, hogy azon szomorú jelenségek folytán, melyek imént a dunáninneni kerületben észlelhetők voltak, már a legközelebbi egyetemes közgyűlés ezen arondirozási kérdéssel komolyan foglalkozni fog, mert nem tűrheti, hogy az ág. ev. egyház nemzetiségi hóbortok miatt fennállásában és fejlődésében veszélyeztetve legyen. Részünkről csak azt óhajtjuk, hogy a törvény által adott és biztosított beosztási lehetőség minél előbb és minden habozás nélkül megvalósíttassék. A 9. cím 109 — 118. §§-okban rendezi a kerületi közgyűlést. Sok uj intézkedés itt nem fordul elő. Annyi azonban áll, hogy az itt lefektetett határozatok az egyházkerületi közgyűlés tárgyalásait szabatosabbakká fogják tenni. Miután a 109. §. kimondja, hogy az egyházkerületi közgyűlés az egyházkerület képviseleti és kormányzó testülete, a 110. §-ban meghatároztatik, ki és miképen van jogosítva a közgyűlést összehívni, t. i. a két elnök, vagy az egyiknek akadályoztatása esetén, a másik. Ha mindkét állás üres, a kerületnek hivatalra nézve legidősebb esperese és felügyelője. Mint az egyházmegyénél, itt sincs gondoskodva arról, hogy mi történjék, ha a két elnök egymással meghasonlott. Szabálvrendeletileg talán ezt is pótolni fogják. A 111. §. szerint a meghívóban megjelelendők a legfontosabb elintézendő tárgyak. A 112. §. elmondja, hogy a kerületi közgyűlés tagjai hivataluknál fogva valók és választottak. A 113. §. az elnöklésről szól és a 114. §. felsorolja az egyházkerületi közgyűlés hatásköréhez tartozó ügyeket, melyek ugyanazok, a melyek eddig is voltak s újítás csak az l) alatti pontban van, mely szerint az egyházkerületi közgyűlés a püspök és a kerületi felügyelő kivételével megválasztja az összes kerületi tisztviselőket. A 115. §. szabályozza a szavazást, mely rendszerint fejenként történik, csak a hol uj közterhek kivetéséről vagy a kivetés kulcsának megváltoztatásáról van szó, a szavazás egyház-