Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-26 / 4. szám

mészetesen az érzés azért nem független az »én«-tőlsem, mert e nélkül puszta reflexxé válna az ösztön részleges kötése. Mig azonban a kín érzése — miután az összezárulhatlanságban áll. ezt pedig minden ösztön változása magával hozza — egészen pozitív: addig az öröm érzete egy bizonyos fokig negativ természetű, miután első föllépésében oka az iger megszűntével beáiható összezárulás. Az indulat az érzéssel rokon és ép ugy az én munkásságából magyarázható, illetve annak összezárulhatlanságából. Az indulat azonban, mint a megakasztásra történt reakció, sokkal erősebb az érzésnél, miután az ingernek is, mely előhozza, oly erősnek kell lenni, hogy szinte az öntét lételét fenyegeti. Az indulat ős formája ebből következőleg már csak kín-természetű lehet. Az indulatot azonban ép ugy, mint az érzést is, kettős természetűnek kell gondolnunk, a mennyiben egyik része az inger által okozott kötésre, másik része a bekövetkezhető szabadulásra irányul, és egyik vagy másik irány erősödése dönt az indulat fokozódásának irányán. A kínos színezetű indulat átváltozhat kellemessé vagy viszont. Az indulatoknak ezen átformálódását nevezi a szerző az indulatok transfigüraciójának. E transfiguraciót igy szemlélteti a szerző az indulatok patkóján: -<r • — * megdöbbenés NS elbámulás... ^ ^ türelmetlenség . . A megszeppenés " harag aggódás -f ^ remény ........ félelem dacz rémület •f alázatosság. . % -f\ mereszseg E tábla azt is mutani akarja, hogy az indulatok mindegyike átformálódhatik az átellenes oldalivá, a megdöbbenés pedig lehet ugy elbámulássá, mint türelmetlenséggé. Az indulat azonban bármennyire fokozódjék is, van benne mindig egy bizonyos minimális rész az ellenoldalról, ez szüli a vágyat, ha betelik, a kielégedés létrejön; akkor előáll a szeretet, mely az absolut boldogság. És minthogy e kielégedés elérésére az ember már természeténél fogva utalva van, megmaradván mindig a vágyat előidéző minimum, igazolva látom az ismertetés elején mondott szavakat, hogy ez az eredmény igazán megnyugtató lehet. Az akaratról is kell még szólnom, hiszen az is fontos reánk nézve. Mondanom sem kell, hogy az akarat régi fogalmát, mely külön lelki tevékenységül állítja elénk, el kell vetnünk. Az akaratot csak ugy kell tekintenünk, mint a vágy és szeretet között álló önállítását az énnek, mely által a vágyban felmutatott pótlék elnyerése után veti magát az öntét. Ennélfogva az akarat a maga helyén mindent akarhat, mert minden lehet pótlék az öntét számára. íme itt találtam én meg az akarat igazi fogalmát, mely korántsem mondható féktelenül szabadnak, mert az öntét céljai kötik egy bizonyos irányban, de nem külső mechanisinus kényszerítő hatása nehezedik reá. És ha valaki azt mondaná, hogy hiszen azért ez is kötöttség, Bátran felelném neki, hogy ily kötöttség nélküli szabadság csak agyrém, mert a legtökéletesebb valóságról is tanítjuk hogy jó, szent, kegyelmes, változatlan, és tagadjuk, hogy rossz származhatna ő tőle, tehát ugy látjuk, hogy saját célja, saját lénye őt is korlátozza legalább ez utóbbi irányban. Vajha jó törekvésű ismertetésem minél több olvasót ösztönözne e mű megtekintésére, hogy megismernék Bőhmöt, ezt az igazi és eredeti magyar filozofust, kinek én igazán oly sokat köszönhetek e téren. Vásárhelyi József. BELFÖLD. Egyházi heti szemle. A katholikus kongnia- és autonomia-bizottság a mult héten megkezdte a tanácskozást. Vaszary hercegprímás elnöklete alatt jelen volt a bizottságnak mind a 15 tagja. Vaszary primás nagy beszédet mondott, hogy az »útra útjelzőkről gondoskodjék.« Először a kongruáról szólott, melyre vonatkozólag király ő felségének 1887-iki kongrua-rendeletét; tisztelettel félretétetni indítványozta. Az ott kontemplált jogi végleges rendezés a sok kapcsolatos kérdés miatt évtizedekig elhúzódhatnék. Az ideiglenes rendezés alapjául, szintén ő felsége engedélye folytán, a főpapság szeretetét és áldozatkészségét javasolja. Az autonomia tárgyalásánál a primás szerint három szempont tartandó szem előtt. Először a római egyház hierarkhikus szervezete, melyből sem a rendi, sem a joghatósági hatalom (potestas ordinis et jurisdictionis) teljességgel nem érintendő. Másodszor király ő felsége főkegyúri joga, mely azt követeli, hogy ő felségével egyetértőleg járjanak el s kérjék meg őt, hogy mily mérvben hajlandó kegyúri jogának gyakorlását az autonomia-bizot.tsággal megosztani. Harmadszor a magyar kormány intenciója, mert a kormánvnyal együttesen volna megállapítandó az autonomia és a kormány közötti viszony. A bizottságban elég simán mentek a tárgyalások, de a nagy elvi eltérések csirái már itt mutatkoztak. Schlauch minden áron a kongruaügyet akarja az autonomia legfőbb indokául és tárgyául kijelölni. Az episkopátus értekezlete kinevezési alapon szeretné az autonomiát létesíteni. A világi tagok s különösen Polónyi G. mindenek előtt azzal akarnak tisztába joni, hogy képviseleti alapon fogják-e szervezni az autonomiát, s ha hitelt adhatunk a lapoknak, a legközelebbi ülésen határozottan fel fogják vetni a kérdést, hogy elfogadja-e az episkopátus a képviseleti alapot, mert ha nem, akkor ők a további tanácskozásokban nem vesznek részt. Annyi bizonyos, hogy gróf Apponyi A. annyira angazsálta magát a képviseleti elv mellett, hogy a kinevezési alapra elvtagadás nélkül rá nem léphet. Különben az ülés után volt nagy áldomás a hercegprímásnál, kit mint bibornokot és házi gazdát nagy reverenciával ünnepeltek magas vendégei. Az egyházpolitikai reformok ellen a római papság folytatja az izgatást. Ridassy, Dessewffy püspökök pásztorlevelei még szelid hangon vannak tartva. De a plébánusok prédikációi és ferdítő koholmányai annál mérgesebbek.