Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

Ily módon gondolom én kivihetőnek ezt, hogy az evangélizálás munkája minden helyen életet nyerjen s mintegy általánossá lehessen. Vannak, a kik enélkül is megtesznek minden lehetőt, de minden lelkészt és a világiak közül is sokakat ebbe a megindult dicső munkába belevonni szerintem legcélszerűbben ilyen eszközzel lehet. Az idők jelei munkára hívnak mindenkit. Római részről — ma a XIX. század végén — csodálatos módon kezd tért hódítani, mondhatni mindenben a felekezeti szempontok előtérbe tolása. Ezt összedugott kézzel nézni: egy volna a veszedelem nem látásával, vagy legalább is kicsinylésével. A pápa legutóbb kiadott encyklikájában arra hívja fel a püspököket, hogy évenként nagy katholikus kongresszusokat tartsanak. Nyilván nem azért, hogy külső dolgokkal, közigazgatási tárgyakkal foglalkozzanak, mint a mi gyűléseink, hanem egészen más célokért. Azután arra is felhívja őket, hogy a világiakat is igyekezzenek megnyerni támogatásra. íme tehát változik a hierarchia elve a körülmények tekintetbe vétele folytán. A roppant alkotmánynak okvetlenül szüksége van uj oszlopokra — a világiakra. Kétséget sem szenved, hogy ez a harcnak ujabb felvétele, melynek ellenében nincs más mód, mint kétszeres buzgalommal forgatni ama kétélű fegyvert; az evangéliumot. Körmend. Fülöp József. A pápa legújabb eneiklikája. Tisztelendő testvéreinek, Magyarország prímásának, érsekeinek, püspökeinek és egyéb egyházi főnökeinek, kik a szentszékkel kegyben és közösségben állanak, XtlI. Leó pápa. Tisztelendő testvérek! Üdvöt és apostoli áldást. Annak az állandó ragaszkodásnak és szeretetnek, melylyel a magyarok az apostoli szék iránt viseltetnek, teljes mértékben és viszonosan megfelel a római pápák atyai jó indulata is. Mi magunk is soha sem engedtük, hogy különös szeretetünk és jóindulatunk bizonyítékait ti és nemzetetek nélkülözzétek. Különösen kifejezést adtunk ennek, midőn hét évvel ezelőtt Magyarország egy nagy és örvendetes esemény emlékét ünnepelte. Ezt az alkalmat megragadva ugyanis levelet intéztünk hozzátok, tisztelendő testvérek és abban részint a magyaroknak ősi hitét, erényeit és dicső tetteit soroltuk fel, részint tanácsainkat közöltük veletek ama dolgok felől, melyek e nemzet üdvére és boldogulására látszottak vonatkozni, ebben a katholikusokra nézve annyira ellenséges időben. Ugyanez az ok, ugyanez a szándék ösztönöz most arra, hogy újból írjunk ti hozzátok. Mert bizonyára ezeket a kérdéseket illetőleg, melyek a legutóbbi időben is mindenkinek lelkét felizgatták, a mi apostoli hivatásunk teljesítése is követeli, hogy titeket, papjaitokat állhatatosságra, egyetértésre; a gondjaitokra bízott nép oktatásában és intésében való serénységre serkentsünk, bátorítsunk. De ezenkívül más dolgok is vannak nálatok, melyek nekünk aggodalomra uj okul szolgálnak: értjük a veszélyeket, melyek a vallást napról-napra jobban fenyegetik. Ezek a dolgok, a mint igénybe veszik a mi különös gondunkat és gondolkodásunkat, ugy hevesen követelik és sürgetik a ti fáradozástokat, tisztelendő testvérek, melyekről erősen hiszszük, hogy tanácsainknak, várakozásunknak minden tekintetben megfelelők lesznek. A mi a katholikusok kötelmeit általában illeti, különösen ma, a keresztyén intézmények oly heves és ravasz ostromoltatása idején, mindenekfelett szükséges, hogy minden katholikus komolyan s alaposan fontolja meg, mennyire hasznos, hogy az idők és dolgok folytonos változásai közepett a vallás szabad és sértetlen legyen az államban, s mennyire fontos tehát ebben a dologban a lelkek állandó s tökéletes meggyőződését megőrizni. Egészen így éreztek ama kitűnő férfiak is, minden utókornak hálás emlékezetére méltóak, kik minden nemzet között, minden korban lelkük bátorságában oly dicső példáit adták s magukat mintegy az Isten házának falai gyanánt viselték, nemcsak mindenüket, de magát az életet is készek feláldozni a vallás és az egyháznak ügyeért. E részben Magyarország is tud rámutatni honi példákra és pedig hosszú idők lefolyása alatt, sokra és fényesekre is. Sőt az is, hogy az István királyától és apostolától nyert katholikus hitében, hiven és állhatatosan megmaradt, az Isten különös jótéteményein kívül, e nemzet szilárd és folytonos meggyőződésének eredménye, hogy tudniillik korán megismerte, hogy midőn a vallás jön kérdésbe, nevének dicsőségéről, fajának épségéről van szó. Bámulatos, hogy a lelkeknek ez az érzelme mily nemes és kiváló erényeket táplált, a melynek segélyével az idők legnagyobb nehézségei között a veszedelmek nagyságával az állhatatosság nagyságát állították szembe. Ugyanez erények erejével űzték vissza legyőzetlenül a tatárok ismételt berohanását s a törökök hosszú ideig tartó támadásait, minden bizonynyal méltók arra, hogy e veszedelmes harcban a külföldi nemzetektől is, a legfőbb fejedelmektől és leginkább a római pápáktól segítséget nyerjenek, nem csupán a magyarok hitéért és hazájáért folyván a harc, hanem magáért a katholikus vallásért s Nyugat jólétéért. Hasonló módon elkerülte a legközelebbi századok viharjait is, melyek a szomszédos nemzetekben oly nagy rombolást vittek véghez, jóllehet azok kegyetlenségét megérezte Magyarország is s nem könnvü sebeket szenvedett; és el fogja kerülni a jövőben is, ha vallásának megadja a tiszteletet, s mindenki megismeri a saját napi kötelességét s azt buzgón teljesítendi. -a 1 De hogy áttérjünk arra, a mi tárgyunkat tulajdonképpen illeti, valóban szivünk nem kis fájdalmával látjuk, hogy azokon kivül, a mi Magyarország törvényeiben, mint máskor elpanaszkodtuk, már nem áll összhangzásban az egyház jogaival, csökkenti annak cselekvési képességét s a katholikus hitvallással ellenkezik, az utóbbi években a közhatalomtól az egyházra s magára a katholikus ügyre nézve nem kevésbbé veszedelmes dolgok lettek elhatározva, avagy megtéve; s ahogy közállapotaitok jelenleg állanak, nagyon félő, hogy még sokkal súlyosabb bajok fogják érni a vallást. A mi névszerint a dolgok ama fejezetéhez tartozik, melyek jelenben nálatok tüzetesebben tárgyaltatnak, a ti kötelességtek tisztelendő testvérek, buzgó igyekezettel s egyetértőleg arra törekedni, hogy mindenki, a papok ugy, mint a világiak, világosan megismerjék, mi szabad nekik s mitől tartoznak őrizkedni, nehogy a természeti és isteni törvény parancsai ellen vétsenek. És miután legtöbben közületek a lelkipásztoroknak megparancsoltátok ezekben a dolgokban az apostoli szék ítéletét, saját magatok által kérve ki, bevárni, a ti kötelességtek lesz most