Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

már tisztelendő testvérek, ugyanazokat a lelkipásztorokat határozottan meginteni, hogy lelkiismeretbeli dolognak tartsák még a legkisebben sem térni el azoktól, miket az apostoli szék fölállított vagy elhatározott, ami pedig a papoknak nem szabad, nyilvánvaló, hogy világiaknak sem lesz szabad. Egyébiránt a legtöbb rossz erejének megakadályozása végett igen igen nagyfontosságú dolog az, hogy a lelkészek soha se szűnjenek meg a sokaságot inteni, hogy a más vallásuval kötendő(

házasságtól, amenynyire csak lehetséges, őrizkedjenek. Értsék meg jól a hivek, legyen ismeretes lelkük előtt, hogy az ilyen házasságoktól, a mi az egyháztól mindig rosszalva volt, azért kell leginkább irtózni, mert, mint mi magunk mondjuk ezt más helyen: »alkalmat nyújt a szent dolgokban tiltott közösségre és érintkezésre, a katholikus fél vallásának veszélyeket teremt, akadálya a gyermekek jó nevelésének és különösen arra ösztönzi a lelkeket, hogy minden vallásnak egyenlő értéket tulajdonítsanak, megfosztván igy minden különbségtől az igazságot és a hamisságot.« De a magyarok ősi vallását, mint említettük, nagyobb veszélyek fenyegetik. Melyek legyenek ezek, a katholikus név ellenségei nem színlelik, nyiltan bevallják, mit akarnak : kétség kívül elérni azt, hogy minden alkalmas fegyverrel ártsanak, hogy az egyház s a katholikus ügy naprólnapra rosszabb helyzetbe sodortassék. Titeket tehát tisztelendő testvérek, keményebben, mint bárki mást valaha intünk és buzdítunk, hogy semmi munkát se kíméljetek, a mivel ezt a veszedelmet a reátok bizott nyájtól, a ti hazátoktól eltávolíthatjátok. Mindenekelőtt arról gondoskodjatok s azt valósítsátok meg, hogy a ti példátok és tekintélyetek által megerősítve minden katholikus a vallás ügyét bátran és lelkesen magáévá tegye, hősiesen védelmezze. Mivel pedig, nem ritkán megtörténik — s mi nem hallgathatjuk el azt, a mi ugy van — hogy némelyek a katholikusok között midőn éppen a legnagyobb erővel és állhatatossággal kellene törekedniök óvni, védelmezni az egyháznak jogait, az emberi okosság bizonyos fajától vezettetve, vagy az ellenkező oldalra fordulnak, vagy a harcban magukat szerfelett félénknek s gyengének tanúsítják, könnyen be lehet látni, hogy ez az eljárás kétségen kívül a legnagyobb veszedelmeknek nyit utat, különösen ha azokat illeti, kik vagy tekintélyüknél fogva bírnak befolyással, vagy a tömeg véleményére tudnak hatni. A katholikus név ellenségeit semmi sem érintheti kellemesebben, mint ez a dolog, tudniillik a katholikusoknak tétlensége avagy egyenetlensége, egyik által ugy, mint a másik folytán az történvén gyakran, hogy az ellenségnek magának szabad s biztos utat hagynak, hogy még rosszabbra törekedjenek. Kétségenkívül szükséges ugyan, hogy minden dologban a szándéknak az okosság és a mérséklet legyen a két társa, s az egyház maga is az igazság védelmében tervszerű eljárást óhajt követni, semmi sem oly idegen mégis a valódi okosság szabályaitól, mint annyira engedni a dolgot, hogy a vallást büntetlenül üldözzék s a népek üdve veszélybe sodortassék. Miután pedig ugy az egyetértés megerősítésére, valamint a katholikusok tevékeny okosságának felébresztésére csudálatos erővel bírnak, mint azt a tapasztalás igazolja, azok az évi gyülekezetek, a melyekben a katholikus ügyről, a kegyes cselekedetek minden fajáról a püspökök vezetése s elnöklete mellett, közösen tanácskozhatnak, azért nagyon óhajtjuk, hogy ilyenek buzgón tartassanak, a miről mint tudjuk, nem sokkal ezelőtt már ti is kellő időben előre gondoskodtatok. Nem kételkedünk, hogy az ilyen gyülekezetek, melyeknek megtartását máshol is előmozdítottuk, nagy hasznára fognak lenni a ti ügyeteknek is. Arról is komolyan kell előre gondoskodnotok, hogy a törvényhozók gyülekezetébe ismert vallásosságu és kipróbált erényü férfiak választassanak be, kik állhatatos lélekkel bírnak szándékuknak megfelelni, vagyis az egyház s a katholikus ügyek jogainak kivivására készek és serények is. Látjátok ezen kívül tisztelendő testvérek, hogy ugy a hírlapok, mint a könyvek segélyével is mily erősen harcolnak azok, kik az egyháztól eltévelyedtek, hogy széles körben hintsék el mérgét a nép között tévelyeiknek, rontsák le a jó erkölcsöket s szakítsák el a sokaságot a keresztyén élet cselekedeteitől. Lássák be tehát végre a ti embereitek is, hogy itt az ideje valami nagyobbat kezdeni ezen a téren is s minden módon rajta lenni azon, hogy a betűvel szemben betűt állítsatok, a mi megfeleljen az ellenfél erejének s a bajok ellen alkalmas gyógyszert szolgáltasson. Különösen pedig azt akarjuk, tisztelendő testvérek, hogy legfőbb törekvéstek a gyermekek és az ifjúság nevelésére legyen irányozva. Nincs szándékunkban most ismételni mindazokat, a miket levelünk elején említett iratunkban már nektek elmondottunk, nem tehetjük azonban, hogy némely dolgokat, melyek kiválóbb fontossággal bírnak, röviden ismét ne érintsünk. Az elemi iskolákra vonatkozólag, kérni, sürgetni kell tisztelendő testvérek, hogy a hatóságok s a lelkek egyéb gondviselői állandóan s a legnagyobb gonddal vigyázzanak azokra, s hivatásuk legfontosabb részét abban találják, hogy a növendékeket a szent tanokban oktassák. S ezt a hivatást, a mi nagy és nemes, más helyettesekre ne bizzák, hanem saját maguk teljesítsék s a legkedvesebbnek tekintsék azt, miután bizonyos dolog, hogy a gyermekkor helyes és vallásos nevelésétől nemcsak a családoknak, hanem magának az államnak is boldogsága a legnagyobb részben függ. Semmi iparkodást és szorgalmat ne tartsatok oly nagynak, melynél nagyobbat már kifejteni nem lehet, hogy ezek az iskolák napról-napra örvendetes fejlődésben részesüljenek. Az is igen időszerű lenne továbbá, ha minden egyházmegyében egyházmegyei és esperességi iskolai tanfelügyelőket állítanának, a kikkel a püspökök az iskolák helyzetéről és állapotáról, valamint egyéb, a hithez, az erkölcsökhöz, a lelkek gondozásához tartozó dolgokról évenkint tanácskozzanak. Ha pedig a szükség ugy hozza magával, hogy vagy helyenként uj iskolák állíttassanak fel, vagy a már létezők bővíttessenek, nem kételkedünk azon tisztelendő testvérek, hogy ugy a ti már sokszor kipróbált bőkezüségtek, valamint a többi minden rendű katholikusok bőkezűsége készséggel és nagylelkűen fog ehhez hozzájárulni. Az úgynevezett középiskolákra és a magasabb iskolákra vonatkozólag a legnagyobb gonddal Őrködni kell, nehogy mind az a jó, a mi mintegy termékeny mag a gyermekek szivébe elvettetett, az ifjúságban csúfosan tönkre menjen. Midőn tehát, akár kéréssel, akár cselekedettel tehetitek tisztelendő testvérek, csak törekedjetek arra, hogy ezek a veszélyek vagy eltávolíttassanak, vagy kisebbíttessenek: különösen pedig a ti lelkipásztori okosságtok arra törekedjék, hogy a vallás oktatására jámbor és tudós férfiak választassanak ki, hogy ezek által eltávolítható legyen minden ok, a mi gyakran megakadályozza. hogy azok üdvös és bő gyümölcsöt teremjenek. Azonfelül, habár jól ismeretes előttünk a ti gondoskodástok, hogy ezek az iskolák, a melyeknek az alapítók szerint az egyház s a püspökök hatalma alatt kell lenniök, olyanok legyenek, aminőknek általuk alapítva lettek, különösen buzdítunk mégis titeket, hogy minden alkalmat megragadva, a mi a jogotok és kötelességtek, arra egész erővel támaszkodjatok. Mert a mi a katholikusoktól eltérteknek megadatott, ellenkeznék a joggal és igazsággal, ha ugyanaz