Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca 23. szánt, hovA a kéliratok cimzendök. Kimló-tiivntal : Hornyánstky Tiktor könyvkereskedés« (Akadémia bérháza), hová az elöíiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési Ara : Félérra: 4 frt SO kr ; agéaz évra : 9 fr*. Mgy«e itám ára 20 hr. A lelkészi értekezletekről. E lap f. évi 35-ik számában Szabó Aladár tanár ur tollából egy cikk jelent meg, melyben a hitbuzgó tanár ur legközelebbről a dunamelléki egyházkerület lelkészi karához szól, felhíván azt, hogy évenként egyszer a kerületi gyűlés • alkalmával lelkészi értekezletet tartson. Egyúttal nyilt felhívást intéz arra nézve is, hogy e tárgyban az érdeklődők nyilvánítsák véleményeiket Én ugyan a dunamelléki egyházkerület lelkészi karának tagja nem vagyok, de mert az ügy engem is kiváltképen érdekel, és mert azon nézetben vagyok, hogy egészséges életműködéssel bii'ó lelkészi értekezletek szervezése bármelyik egyházkerületre nézve is áldásos hatású lehet, nagyt. szerkesztő ur becses engedelmével bátor leszek egyet-mást e tárgyban elmondani. A közelebbi időkben mind általánosabbá lett az evangélizáció jelszó hangoztatása. Mintegy visszhangja Pál apostol amaz utasításának: »Prédikáljad az igét mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben«. Az ige templomi prédikálása ezelőtt is meg volt; az evangélizáció azonban többet foglal magában. Azt nevezetesen, hogy a templomon kívül is ápolni kell az evangélium szerint való hitéletet. De nem akarok e sokszor és pedig lelkesedéssel megirt lelkészi munka bővebb fejtegetésébe bocsátkozni. Most csak konstatálom, hogy valamint igazi lelki örömöt szerzett az e tárgyba vágó cikkek olvasása, még sokkal nagyobb lelki gyönyörűséget találtam azokban a közleményekben, melyek e nemű tényleges munkálkodásról adtak hirt. És itt mintegy önként felmerül a kérdés, ha ily szép ez a munka: miért nem általános, vagy hogy azzá legyen, miként lehetne ezt elősegíteni ? Az első kérdésre a felelet elmaradhat. A másodikra megfelelt Szabó Aladár ur idézett cikkében, megmondva, hogy miért szükséges alakítani s szervezni lelkészi értekezleteket. A lelkészi értekezletek tartása nem uj dolog. Itt-ott egyik-másik egyházmegyében volt, sőt egy-két kisebb kör létezéséről is tudunk. Hogy azonban működési körébe — legalább ezelőtt — nem ölelte fel az evangélizálás módozatait, az e felett folytatott eszmecseréket stb., azt az eredményből, illetőleg eredménytelenségből eléggé láthatjuk. Kerületi lelkészi értekezletekről — mind az ötről szólok — mondhatni alig van tudomásom; pedig az efélét méltó és érdemes is volna nyilvánosságra hozni. Hogy eredmény még azon esetben is, ha létezett, nem igen mutatkozott, ennek oka a szervezés hiánya. Talán nem csalódom, ha kimondom, hogy tárgyaik sem igen lehettek; a mi természetes következményül vonhatta maga után az érdeklődés hiányát és így az értekezlet meg nem tarthatását. Például nálunk dunántúl a mult őszszel tartott kerületi gyűlés idejére kitűzött kerületi lelkészi értekezlet is elmaradt, mert az elnökön és rajtam kívül a kitűzött időben senkisem volt jelen. Szerintem ezt az egész dolgot legelején kell kezdeni. Mindenekelőtt minden egyházmegyében — a nagysághoz képest —* két-három, esetleg több kis kör lenne alakítandó. Mindegyik kis kör évenként legalább kétszer tartana értekezletet, felváltva más-más egyházközségben, melyre a helyi presbyterium és az érdeklődők mindenesetre meghivatnának, mert ez az egyházi életre kétségkívül megelevenítőleg hatna, az egyházhoz való ragaszkodást, a vallásos buzgóságot erősítené. A felvetett eszmék vitatásán kívül egy-két, a célnak megfelelő értekezés is élénkíthetné a kis kör tárgysorozatát. Működésének eredménye azután teljes egészében felterjesztendő lenne az egyházmegyei, még tovább a kerületi lelkészi értekezletre, melyeknek működésébe csakis ily módon szállhatna megelevenítő lélek és tárgysorozatuk is sokat nyerhetne érdekességben.