Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-31 / 35. szám

vánatos lenne, hogy minden egyházmegyéből érkezzék be vélemény, ha csak néhány sorba foglalva is. Azt hiszem, e Lapok t. szerkesztője szivesen helyt ád a véleménynyilvánításoknak* Ha az eszme pártolásra talál, akkor a programmot is meg lehetne állapítani. Erre nézve is elmondom a mit gondolok. Egy szép ének és ima után (a mely utóbbinak mondására én azt az esperesünket szeretném megnyerni, a kinek igazi, keresztyén kálvinista imája, mely a Prot. Lapban néhány éve egész terjedelmében megjelent, mindenki előtt mint minta-imádság tünt fel) következnék a rendező bizottság rövid üdvözlő szózata, majd elnök és jegyzők választása. Hogy elnök ki lenne, s eszmékben gazdag, hatalmas megnyitó beszédet ki tartana, arra nézve csak egy vélemény lehet. Jegyzőket is találnánk hamar. Azok közül, a kikre én gondolok, az egyik kerületünk nyugati határán, a másik déli részében buzgólkodik már régóta. A megnyitó beszéd után következnék egy felolvasás, a melynek nem volna szabad hosszadalmasnak lennie. Ha erre nézve az indítványozók közös sorsa utolér, hát nem térek ki előle; de viszont a legszívesebben másnak engedem át a tért, ha valaki a felolvasás megtartására ajánlkozik. A felolvasást szabad discussió követné s végül az értekezletet a rendező bizottság elnökének imája s a XG. zsoltár I. és 9. versének eléneklése zárná be. Félreértések kikerülése szempontjából megjegyzem, hogy a kerületi gyűlést én csak jó alkalomnak tartom, de a lelkészi értekezletet ugy contemplálom, hogy azon minden lelkész, tanár, buzgó világi is részt vehessen, ha nem tagja is a kerületi gyűlésnek. Nagyon természetesen a buzgó világiak alatt a buzgó tanítókat is értem. Lelkészi értekezlet lenne az, bár világiak is részt vennének, ha a lelkekről való gondoskodás eszközeiről elmélkednének a jelenlevők. Sőt csakis akkor lenne igazán ev. prot. lelkészi értekezlet, ha azok, a kiknek hivatalból kötelességök a lelkekről való gondoskodás, mindazokat tárt karokkal fogadnák, a kik az egyház építése munkájában részt venni óhajtanak. Végül azt kívánom, hogy a kerületi lelkészi értekezleten uralkodjék nagy lelkesedés az eszmék hangoztatása közben s a lelkesedést kövesse nagy buzgóság és erély az eszmék megvalósítására. Dr. Szabó Aladár. * A legnagyobb készséggel és örömmel. A lelkészi értekezletek s ezek között az egyházkerületiek szervezése régi irányeszméje Lapunknak. Nagy örömünkre szolgálna, ha e termékeny eszmét végre-valahára valósulni láthatnók. Szerk. Római katholicizmus és ker, katholieitás. Qui bene distinguit, bene docet. Ezen régi szabálynak gyakorlati fontosságát alig lehetne kitünőbben bebizonyítani, mint azon hosszas elvi és személyes vitatkozások folyama alatt, melyek az egyházpolitikai kérdések körül, annyi idő óta oly hevesen folynak a magyarországi egyházi sajtóban. A protestántizmus sajtója a katholicizmus ellen szórja nyilait; a büszke római katholicizmus ellenben nem marad adósa az »eretnekeknek« a feleselésben. A tridenti zsinat dekrétumaival kezében s kizárólagos birtokában a századok óta élvezett anyagi előnyöknek, a római egyház ugy forgatja magát a világ előtt, mint »az egyedül üdvözítő vallás« birtokosa. És a keresztyén katholieitás csakugyan az egyedül üdvözítő hit! De értsük meg egymást A kérdés az, mit értenek önök a katholicizmus alatt? A nyugati egyház, melynek a római egy hatalmas ága, nem szólunk most a keleti egyházakról, de az anglikán egyház, az ó-katholikusok, a hollandi egyház s általában a nyugati keresztyén egyházak együttvéve, a melyek a Krisztust, az isteni Üdvözítőt imádják, képezik az egyetemes, a katholika egyházat és jogszerűen tartoznak a katholikus, magyarul: az egyetemes, elnevezés alá, csak ugy, mint a pápai egyház. Sajnos azonban, hogy a magyar protestáns sajtó, rövidlátó beleegyezéssel, megengedi, hogy a katholikus elnevezést, a római egyház, egyedül a maga részére foglalja le Magyarországon a protestántizmussal szemben. Pedig katholicizmus és római egyház nem ugyanazon egy dolog. A világra szóló nagy angol biblia-társaság, mely kiadványait minden felekezetek között terjeszti, ideértve a római egyházat is, katholikusnak nevezi magát mindenkoron és büszke arra, hogy az Ige terjesztésében minden alkalommal a keresztyén katholieitás szellemére, mint működésének alapjára hivatkozhat. Angliának püspöki reformált templomaiban a mindennapi imák egyike a katholika egyházért szól ezen szavakban: * fohászkodunk különösen a katholika egyház jóvoltáért, hogy mind azok, a kik keresztyéneknek vallják és nevezik magukat, az igazság útjára vezettessenek. Hasonló történik a presbyteriánusoknál; a baptista Spurgeon legnagyobb szónoklataiban keresztyén katholikusnak nevezi hitfelekezetét, a herrnhuterek utódjai, a »Brethren« c. felekezet, ugyanazt teszik. Sajnos tehát, hogy a protestáns * »We pray especially for the good estate of the Catholic Chureh, that all who, profess and call themselves Christians may be led into the way of truth*.