Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-31 / 35. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. IX. kerülni, Pipa-utca 23. .szám, hová a kéíiratok cimzendök. Kiadő-hivatnl : Hornyánstky Viktor könyvkereskedésé (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félérra : 4 frt 60 kr; egész évr« : 9 ftU Myyes tmétn ára 20 Jer. Kerületi lelkészi értekezlet. Azzal az indítványnyal lépek a közönség, különösen pedig a dunamelléki református lelkészek, tanárok és buzgó világiak elé, hogy a dunamelléki református egyházkerület őszi közgyűlése alkalmával tartsunk kerületi lelkészi értekezletet. Talán felesleges is hosszasan azt fejtegetni: miért tartsunk? Azért, mert elérkezett az idő, a mikor minden ev. prot. embernek, különösen pedig minden lelkésznek és vezérférfiunak kétszeres és tízszeres buzgósággal kell hozzálátnia a Krisztus anyaszentegyháza építéséhez. Azért, mert ha egyéb nem, a dunamelléki református püspöknek e Lapok hasábjain is közölt nyílt levele mindenkit meggyőzhetett arról, hogy az evangéliumi keresztyén élet még a protestánsok körében sem elég erőteljes s hogy uj utakat kell törnünk, uj eszközöket kell megragadnunk, ha azt akarjuk, hogy református egyházunk a reánk következő nehéz időkben ne csak megálljon, hanem a keletkező viharból megujulva, megerősödve, győzelmesen és egész nemzeti életünkre jótékony hatást gyakorolva, kerüljön ki. Már hogy mik legyenek azok az uj eszközök, vagy hogy nincsenek-e régi, de a használatból kiment eszközeink, azután meg, hogy abból, a mit tennünk lehetne, mi a legsürgősebb tenni való : erre nézve szükséges lenne egyöntetű, bár az egyházak különféleségét tekintetbe vevő, megállapodásra jutni közös megbeszélés és tanácskozás után kerületünk lelkészeinek, tanárainak és világi vezérembereinek. Annyival inkább, mert a közös megállapodás, a belmissziói tevékenység sürgős voltának kimondása, a lelkészi és presbyteri gondozás fontosságának és annak elismerése, hogy azt a lelkészi és presbyteri gondozást ezután minél többféle társadalmi tevékenység által hathatósabbá kellene tenni: mindez mondom megelevenítőleg hathatna egyházi életünkre, erősíthetné a félénkeket, ösztönözhetné a lustákat, felébreszthetné a közönyösöket és további nemes buzgólkodásra serkentené azokat, a kik eddig is tettek már valamit. A másik kérdés az : mikor tartsuk ezt a kerületi lelkészi értekezletet? E kérdéssel is könnyen végezhetünk. Kerületi gyűléseink mindig szombaton kezdődnek. Az elnökség törekvése, az utóbbi időkben — néha sikerrel is — oda irányult, hogy szombatig a bizottságok elvégezzék teendőiket. Nem kételkedem azon, hogy az elnökség — kivált, ha eszmémet életrevalónak találja — ez évben mindent megtesz arra nézve, hogy a szombat délután egészen a lelkészi értekezlet rendelkezésére álljon. Akkor azután, hogy jól kibeszélhessük magunkat, meg hogy a vacsora se maradjon későre, a gyűlés első napjának délutánján 5—8-ig pompás lelkészi értekezletet tarthatnánk. A szervezés kérdésére nézve az a véleményem, hogy többet adjunk a lényegre, mint az alakiságokra. Ne töltsük az időt alapszabályok készítésével, szervező bizottság választásával, hogy a tulajdonképeni munkára majd csak néhány év múlva kerüljön a sor. A szervezést vagy rendezést, legalább ez első alkalomra, rábizhatnók a budapesti ref. lelkészekre, theol. tanárokra és segédlelkészekre Pap Károly ref. lelkészszel az élükön, a ki a budapesti vallásos estélyeket majd két télen át szép sikerrel rendezte s a kit a zsinat alkalmával egy nagy papi társaság — igaz, hogy csak inter pocula — egy belmissziói bizottság elnökévé választott meg. A budapesti lelkészek megbeszélhetnék a dolgot a dunamelléki ref. egyházkerület vezérférfiaival, a kik közül szeptember elején többen Budapestre jönnek s azokkal együtt meghivót bocsáthatnának ki s programmot állapíthatnának meg. A meghívót elég lenne szeptember vége felé kibocsátani, kivált, ha a gyűlés október vége felé lesz. Addig a tárgyhoz e Lapok hasábjain hozzászólhatnának lelkésztársaink s kifejezést adhatnának tetszésüknek vagy nem-tetszésüknek. Ki-