Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-24 / 34. szám

rohonczi, de már 1592-ben pápai pap volt*,1 im saját szavaiból bizonyos, hogy 1592-ben pápai lelkészkedésének már a hetedik esztendejét számlálja. Már mint pápai lelkész a Sákramentumokról írt munkájával tett nagy szolgálatot a csepregi kollégiumon elítélt kálvini irányt követőknek, mely munkájáért a vele rokonszenvező püspök, Beythe István, üdvözlő versekkel tisztelte meg. Ezután még több keserűséggel illették Béythét ellenfelelei, kiadták részrehajlással a csepregi colloqium lefolyását (Bártfa 1591.) Agendájukat (1598.) és nem szűntek meg a legyőzöttnek nyilvánított fél folytonos sértegetésétől. A védelmezés tollát Pathai István vette fel s az igaz keresztyénektől meghasonlott confessionariusoknak rágalmazó articulusok ellen íratott Igaz mentség etc. cimü apológiájával felelt rágalmazó vádjaikra.2

Irodalmi munkásságára jótékony befolyással volta pápai »nagy gyülekezet* azon dicséretre méltó példája, hogy már Pathai idejében két prédikátort tartott, miután eklézsiájukat annyi sok szomjúhozó lélekkel megszaporította Isten.3 A Batthyányak rohonczi papja, Dragoni Gáspár 1612-ben meghalván, helyét Pathai Istvánnal töltötték be. Itt érte azon tisztesség, hogy az 1612. évi körmendi zsinaton a dunántúli egyházkerület püspökévé választották, ki ekkor már mint népszerű nyelvű kitűnő magyar iró, tudós és tekintélyes prédikátor volt ismeretes ezen a részen. Pathai még ezen évben közönséges zsinatot tartott Köveskuton, melyen az európai hírnevű magyar tudós Szenczi Molnár Albert is jelen volt. Ettől fogva igen sokat fáradott Pathai azon, hogy Szenczi Molnárunknak alkalmas helyet és működési tért eszközöljön hazánkban, s itthon érvényesíthesse szép tehetségét anyaszentegyházunk dicsőségére. S midőn az 1613. évi novemberi zsinat engedve a veszprémiek könyörgésének, Pathait hozzájuk bocsátotta lelkésznek: Battyhány Molnár Albertet hívta meg Rohonczra, a ki ott két évig hivataloskodott is.4 Pathaynak a veszprémi reform, egyházra nézve kiváló érdeme az, hogy a mi ritkaságok közé tartozik azon korban, rendszeres anyakönyvet vezetett a szülöttek és házasultakról, mely mint ilyen egyedüli forrását képezi a veszprémi egyház történetének. Veszprémből a kiskomáromi tekintélyes gyülekezetbe ment Pathai 1624-ben, a honnan két év múlva — 1626-ban — ismét Pápára költözött, s 1629-ben »mind ekklésiájától, mind a superintendentiától tudva nem levő, de nagy okokból elszökvén, papságát és püspökségét elhagyván, Belényesbe ment lakni*5 irja róla Tóth Ferencz, de hogy minden alap nélkül, mindjárt látni fogjuk. Pathai István püspöksége nagyon kritikus időre esik; a válságos napokra, a két protestáns felekezet teljes elszakadására. A püspöki széken elődje Beythe István még a dunántúli részeken levő összes protestáns egyházak püspöke volt, de ennek a kálvini irányhoz való tartozása az 1591. évi csepregi colloquiumon nyilvánossá lévén, az augustana confessió is megtalálta a maga védelmezőit és a kerületnek ezen része elvált Beythétől. de püspököt nem választott haláláig 1611-ig, hanem egyházi ügyeit Reczés János, Magyar István és Klaszekovics István esperesek által intéztette.0

Beythe halála után 1612-ben az ágostai evangélikusok Klaszekovics István szentmiklósi, a reformátusok pedig Pathai István rohonczi lelkészt választották püspökükké, s az egymástól való teljes elszakadás 1 Idézett műve £4. lap. 2 Kézirat a pápai reform, főisk. könyvtban. 3 Fcibó A.: Codex Diplomaticus. Pest. 1869. 52. lap. 4 Tóldy Ferencz: Adalékok a régibb magy. irod. tört.-hez. 6 Tótli Ferencz: idézett műve 65. 1. 6 Fabó A. : Beythe István életrajza. Pest. 1866. 41. 1. evvel külsőképen be volt fejezve De fájdalom! nem minden keserűség nélkül. Az augustana confessiót aláirt papok közül Zvonarics Mihály czenki lelkész és esperes irodalmi úton is csinálta a harczot, szította az elégületlenkedő elemeket. élesztette a tüzet s elkeserítette a jobb részt, mely ha"bár külsőképen kénytelen volt elismerni a szakadást, de a protestántizmus főbb pontjaiban egyetértett és testvérként kivánta, óhajtotta egymást tekintetni. Zvonaricscsal tartott Lethenyei István sárvári ev. pap is, ki egy goromba pasquillust irt e cím alatt: »A sárvári konyhárúl Lethenyei Istvántűi, Pápára némely csemege kívánóknak valami speciale gyanánt ajándékon egy hajdúnak kecskéje alatt küldetett fekete levél fölött nvűlhúsnak abálása, vizsgálása és fűszerszámiban való fogyatkozásinak előszámlálása«. A levél ténorát Zvonarics még gorombábban folytatta, Pathait támadván meg abban. Hogy mily nagyon leverte a derék püspök kedélyét Zvonarics és pártjának a hijábavaló külsőségeken rágódó magaviselete, tanúsítja Klaszekovics István ev. püspökhöz irt érzékeny levele, melyet mint az elkeseredett ügyre világosságot vetőt, valamint a sok méltatlan bántalmat, félreértést ért Pathainak érező szivét híven felmutatót, eredeti szövegében közölni jónak láttam, a mint következik:3 »Tudom bizonnyal szerető István uram, hogy kend előtt nyilván vagyon, miulta az Úristen az ő szent igéjének aranyát az Antichristusnak sok időtől fogva öregbített rozsdájából, e mi nyomorult országunkban és nemzetségünk között kezdette tapasztalhatóképen kitisztítani, mi előttünk való jámbor tudós és istenfélő tanítóknak (kiket ő szent felsége erre hivott és a Szentléleknek bátorító ajándékával felfegyverkeztetett volt) szorgalmatos és hívséges forgolódások által, — mint gyarapodott, nevekedett és tündöklött1

a kersztyéni szeretetnek és dicséretes egyességnek általa a Jézus Krisztusnak ekklésiája; mely nagy egyességben és szeretetben éltenek, a mi ifjúságunknak idejében való tanítók, úgy látták egymást, mint atyafiak; a község között hasonlóképen szép lelki örömnek gyakorlása uralkodott és virágzott. Ez dicséretes egyességnek és békességes életnek kötelét ugyan az mi időnkben (noha mindenkor eljárt az Ő hivatalában) az pokolbeli ördög, ki minden jónak irigye, mimódon igyekezett, hol egy s hol más rendbeli eszközeivel elszakasztani, és halálos gyűlölségnek s káromlásnak magvát az Úrnak szépen megkészített mezejébe hinteni, tudom mindezek nyilván vágynák kend előtt; oly igen nyilván vágynák pediglen, hogy a kik ezeket tudakozni akarják bátor ne keressenek história szerint való irást, megelégedhetnek azzal, ha kegyelmedtől értekeznek, és a kend beszédének tüköréből az ekklésiának, e mi földünkön való épületének és kisértetinek ábrázatját megtekintik. Az mostani állapotja pedig a Krisztus ekklésiájának, melyet nagy lelkifájdalommal viselnek minden hivek, miben legyen ? kérdés nélkül minden látja, mert a gyűlölségnek a pokolbeli ördög által elhintett magva, annyira meggyökerezett, hogy csak a felséges Üristen, az ő véghetetlen bőlcsesége, sem ereje véghez nem viheti. Lehet pedig ez, az előljáró tanítóknak, némelyeknek az vigyázásban való restségek és tunyaságok miatt, némelyeknek ez világ után való orczátlan hizelkedések miatt. A mennyi tunyaság az egyikben a vigyázásra, a másikban a visszavonásra és emberek előtt való hízelkedésre kétannyi serénység volt; nem aludta el az sátán is dolgát, hanem gyújtotta mindenfelől való fuvásával az közikben vetett tüzet, ki miatt annyira jutánk szent Úristen, 1 Másolatról Acía religionaria Protestantium in IJungaria című kéziratgyüjteményből a m. nemz. múzeumból.