Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-24 / 34. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztésig : IX. kerülni, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánstki/ Tiktor könyvkereskedése (Akadémia, bérháza), hová az elöfiz. éa hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO kr ; egész évre : 9 fti. JDgyes txátn ára 30 kr. Jókai jubileuma — és a reformátusok. Nem a Jókai érdeme, hanem a reform, egyház szerencséje, hogy a legtermékenyebb, legmagyarabb, legszellemesebb iró, a nemzet büszkesége, koszorús irója a magyar vallásban, kálvinistának született. A sors kegye — reánk nézve — hogy a legnagyobb magyar iró, a legtisztább magyar vallás keblében látott napvilágot. Nem is állítjuk, hogy más vallásban születve, ne lett volna szintén kiemelkedő jelese nemzetünknek ; mert épen mi reformátusok legkevésbbé szoktuk tudakolni, hogy nemzetünk jelesei minő felekezetűek, hanem a hazafiúi szeretet egész melegével karoltuk nagyjainkat: Rákóczi Ferenczet, Széchenyit, Deákot, Eötvöst épp ugy, mint a hozzánk közelebb állott Bocskayakat, Rákócziakat, Bethleneket, Wesselényit, Kossuthot s annyi nagy államférfiainkat. És bizonyára nem jutott eszünkbe Vörösmarty, Arany, Garai, Petőfi, Bajza, Tompa, Jókai iránt érzett lelkesedésünket a felekezeti érzés által vezéreltetni, s előttünk Czúczor, mert róm. kath., nem kisebb, és Jókai, mert református, nem nagyobb, mint a milyen, csak azért, mert közelebb vagy távolabb áll hozzánk. De azért jól esik, tagadhatlanul, nemzetünk jelesei közt ott látni ragyogva, tündökölve azokat, kik a mi egyszerű keblünkön nőttek föl, s onnan emelkedtek a nemzeti élet egére, a többi fénylő csillagok közé. Viszont tőlünk se vegye rossz néven senki, ha kiemelkedett jeleseinket mint felekezetünk tagjait is ünnepelve, akkor, midőn a hálás nemzet szive nemes ösztönzéséből, a lelkesedés fellángolásával nekik fényes ovációt rendezve, tisztelete adójával hódol a jelesek előtt, mi is nemcsak mint magyar honfiak, hanem mint reformátusok, mint a magyar vallású egyház tagjai helyet kérünk magunknak az őszinte tisztelők sorában. Mert ha érdemül nem tekintjük is a születés által nyert hitsorsosi minőséget, a nagy Írónak érdeme mégis az — velünk szemben, hogy a legváltozatosabb s eseményekben, mint rázkódásokban s tüneményes változatokban gazdag kor hullámzásai, csapások, szenvedések, áldás, szerencse, a legmagasabb földi kegy, a legsúlyosabb megpróbáltatások, valamint a népszerűség fényes felhői között is Jókaink megmaradt annak, a minek született: igazi, testben s lélekben magyar kálvinistának, reformátusnak. Nem tartozott ugyan azok közé, a kik autonomikus alkotmányunkat lépcsőül szeretik tekinteni, sőt felhasználni, a mire neki ugy sem volt semmi szüksége, hogy a népszerűség Parnassusára ez uton is annál biztosabban emelkedhessenek; a mint mi tudjuk, csak pár évig viselt segéd-gondnoki tisztet az alkotmányos aera első fellendülésekor, a felsőbaranyai egyházmegyében; mert munkától — a legkisebb percig — való elfoglaltsága miatt nem maradt ideje a fővárostól távol, sokszor több napra terjedő gyűlésben, aprólékos ügyek-bajok elintézésével való részvételre. Ekként, távol tartva magát az egyházi administratióban való részvételtől, nem is emelkedett annak létráján (magasabb és biztosabb hágcsója volt neki) nem lett sem főgondnok, sem zsinati, sem konventi tag. Nem emlegetik nevét az egyházi lapok, nem nevezik egyházunk »oszlop emberének«, mint annyi mást. Pedig, bizony, nagyobb oszlop-emberünk ő, mint akarhány más összevéve; ki nemcsak a magyar nemzet, hanem közelébb a református vallásnak szivében is ércnél maradandóbb emléket emelt magának, hasonlíthatlan művei által. Többet köszönhetünk neki, mi reformátusok, mint sokszor égig magasztalt ephemer-fényű nagyjainknak. Azt a puritán vallásos kálvinista szellemet, mit a komáromi nagyasszony, az áldott édes anya csepegtetett a fogékony gyermek szivébe, az a gyermek akkor sem feledte el, mikor egy sok nyelvű és sokfelekezetü nemzet hódoló lelkesedése hordozta meg az ünnepelt irót a népszerűség ragyogó diadal szekerén; mikor királyok, főhercegek, főurak és vallás-fejedelmek siettek