Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-03 / 31. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kurUlet, Pipa-utca 23. szám, hová a késiratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánstky Tiktor könyvkereskedést (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökoii. Blőfizeléai ára : Féürra: 4 frt SO kr ; agéiz «rr» : % fri. Mgyes Mám ára 20 kr. A jövő munkája. I. Sokszor hangzott már el e hasábokról az »evangelizáció« fenséges szózata, sokszor, olyan sokszor, hogy a mint fájdalommal tapasztaltam, sok ember előtt már egészen unalmassá vált. S ha én mégis csak erről óhajtok egyet s mást elmondani, teszem azt azért, mert csak az evangelizáció sikeres keresztülvitelében látom egyházunk jövőjét biztosítva. A jövő nagy munkája ez, melyben kicsinynek és nagynak, gyengének és erősnek vállvetve kell együtt munkálnia, hogy a magasztos cél elérve legyen. Mert én nem tartom az evangelizációt puszta röpke frázisnak, hanem benne s egyedül benne látom lanyha egyházi életünk regenerálóját, tétlenné vált egyháziasságunk ujjászülő erejét s hazai protestáns egyházunk jövendőbeli egyedül biztos fundamentumát. A jövő, mely előtt állunk, talán minden más egyéb, csak biztató nem. A nagy egyházpolitikai kérdések s az elvi ellentétek ős chaoszként gomolyognak előttünk, küzdve, harcolva egymás ellen, mint az ős gygászok. S bármi megoldást nyerjenek is, semmi esetre sem lehetünk velők szemben közönyösek. Ha már a harcba bele nem ártjuk is magunkat, de mindenesetre figyelmes szemlélőként kell felettük állanunk, vigyázva, kellően elkészülve, hogy a harc kimenetele bennünket is el ne söpörjön. Mert akár a liberális irány nyer győzedelmet, akár a sötét reactió, mindenképen szükséges, hogy helyünket megállva felhasználjuk azokat az eszközöket, melyek saját jólétünk előmozdítására rendelkezésünkre állanak. Ezt meg kell tennünk, mondom, bármely irány nyer is győzedelmet. Mert nézzük csak figyelmesen a dolgok állását. Ha a liberális irány jut uralomra, vele együtt bejönnek a liberális reformok: a polgári anyakönyv, a polgári házasság, a teljes szabad vallásgyakorlat és ezeknek mindegyike olyan jogokat s olyan eszközöket vesz ki kezünkből, melyeket eddig a legteljesebb nyugalommal, mondhatni a jövőre egyáltalán nem gondolással használhattunk, ugy arra, hogy híveinkkel való — habár kényszerű —érintkezésünket fentartjuk, mint arra, hogy általuk anyagilag is biztosítva legyünk. De ha a kényszerűség kötelékei lehullanak, elvesztettük hivatalos befolyásunknak ós hatalmunknak egy tekintélyes részét, nem maradván kezeink között azok az eszközök, melyekkel eddig híveinket magunkhoz kapcsolhattuk. Uj eszközök után kell tehát látnunk, hogy befolyásunkat továbbra is í'entarthassuk. S ha a reactió nyer diadalt, helyzetünk talán még veszedelmesebbé válik. Mert igaz, hogy az antiliberális irány a régi hatalmi eszközök egy részét megakarja őrizni, de csak azokat, a melyek által a saját érdekét mozdíthatja elő, mig azokat, a melyek reá nézve akár veszedelmesek, akár kellemetlenek a mi kezeinkben ő ellene, minden áron megsemmisíteni igyekszik. Önmagát biztosítani óhajtja ugyan, de ugy, hogy minket minél több oldalról megfoszszon védő bástyáinktól. S ha terve sikerülne, majdnem teljesen ki volnánk szolgáltatva vissza nem torolható támadásainak. Ez iránynyal szemben is tehát uj védelmi eszközökre van szükségünk, ha csak azt nem akarjuk, hogy magunkat teljesen kitegyük a veszedelemnek. Épen nem korai dolog tehát a védelemre készülés, akár egyik, akár másik irány ellenében. De kérdés miben álljon védekezésünk s honnan vegyük a harc győzedelmes fegyvereit? Nézetem szerint önvédelmünk csak akkor lehet sikeres, felvirágzásunk csak akkor lehet biztos, ha egyházi életünknek minden részébe be tudja vinni az evangélium életet és lelket teremtő szellemét, ha minden őrálló elvégzi az Úr által reábizottakat híven, igazán, nem tekintve sem fáradságra, sem nyereségre, hanem szent lelkesedéssel, pusztán az evangélium magasztos ügyét tartva szemei előtt.