Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-13 / 28. szám

idegenek végezzék a mi kötelességünket. Csak meg kell nézni, mily munkásságot fejtettek ki a francia protestánsok, pedig azok alig vannak 800 ezeren. Persze, ha Konradiék ide bejönnének, némelyek — az orthodox hajlandóságuak — eldicsérgetnék azokat is, mások a kritikus természetűek elkritizálgatnák azokat is, hogy ilyenek meg olyanok e kiadványaink, de elvégre is akár dicsérgetjük az angolokat akár gyalázzuk, ha nem dolgozunk, ha nem munkálkodunk, ha nem építjük a Krisztus egyházát, ha erélyesen hozzá nem fogunk az evangéliumnak irodalmi úton való terjesztéséhez, akkor bizony csak magunkat ítéljük el. Mert ha dicsérni való az angolok munkája, hát miért nem folytatjuk mi ? Ha pedig nem jók az •angolok kiadványai miért nem adunk mi jobbakat ? Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a »Koszorú« szerkesztői az őszszel 10 nagyon olcsó, lehetőleg többek, és pedig jó tollú irók által írandó füzetet adnak ki D. V. Egyszersmind felkérjük azokat a lelkész urakat, a kik a komfirmáció alkalmával bibliákat osztogattak, legyenek szívesek, ha röviden is megírni, hogy szerezték be azokat a bibliákat, milyen benyomást tett a dolog a hívekre, s hogy szándékoznak-e e jó szokást állandósítani, sőt másokkal is megkedveltetni. Ilyen dolgokból növi ki magát a magyar biblia- és vallásos iratokat terjesztő társulat. Ha pedig ki nem növi magát, akkora a magyar evangelizálás ügye a lusták, a közönyösek, s az önmagokkal és eddigi eredménytelen, élettelen működésökkel megelégedők örömére megbukik ugyan, de akkor majd a felzuduló vakhitüség és a más oldalról tóduló modern hitetlenség árjaitól recsegve-ropogva dőlnek meg a magyar protestáns egyházak falai is. * A »Kis Tükör« ügyében. Tekintettel arra, hogy a »Kis Tükör« előfizetői közül a harmadik évnegyedre sokan nem küldték be az előfizetési pénzeket, e helyen is felkérjük, a jó ügy barátait, hogy a jóravaló kis lap érdekében buzgólkodjanak. Ha nyár van is, egy kis utánjárással, egy kis önmegtagadással lehet tenni valamit. Közöljük különben, hogy a legközelebbi 28-ik szám id. Szász Károlyné arcképét és rövid életrajzát hozza. Az előfizetési pénzek Hornyánszky Viktorhoz küldendők. * Az >Evang. Bund« legközelebbi közgyűlését f. é. aug. 21—25-én tartja Speierben. Tehát ott a hol a protestáns elnevezést kaptuk. 21-én az ev. munkás-egyletek családi estélye lesz. 22-én megnyitó istenitisztelet. Prédikál Faber, berlini lelkész. 23-án első nagygyűlés. A megnyitó beszédet gróf Witzingerodc-Bodenstein tartja. Előad dr. Witte e címen: »Küzdelem a hit és babona közt«. 24-én második nagygyűlés. Előad dr. Leuschner e címen : »A német birodalom és az egyházi kérdés«. Ugyanaznap d. u. 1 órakor: Alapkőletétel. (Az 1529-iki protestáció emlékére építenek templomot). Azután van még számos összejövetel, concert, kirándulás. Hej, ha a magyar prot. irodalmi társaság egyszer ilyenféle programúi szerint tarthatná meg a közgyűlést! Miért is, hogy abban a sok hátralékosban csak szalmatűz van az igazi ev. protestáns lelkesedés helyett. * A róm. kath. sajtó Németországban. A katholikus erőszak és sötétség ez év folyamán Németországban valóságos nagyhatalommá növekedett. Összesen nem kevesebb. mint 435 katholikus lap jelenik meg német nyelven ; ezek közül igen sok hetenként 2—3-szor, egy nagy csomó 6—7-szer. Aránylag legtöbb jelenik meg a Rajna vidékén és Westfaliában; amott 120, emitt 54 katholikus újság van; azután jő Szilézia 15-el, Hannover 14, Hessen-Nassau 8, Brandenburg 4, Szász és Keleti Poroszország 3—3, nvugoti Poroszország 2 politikai újsággal; Bajorországnak 62, Badennek 17, Wúrttenbergnek 11, Hessennek és Elszász-Lothringiának 4, Oldenburgnak 3 katholikus szellemi, politikai újságja van. Bizony a tévedés nagyon elhatalmasodott a földön. * Püspöki látogatás Ocsán. E cimen kaptunk egy rendkívül elkésett tudósítást, melyből közöljük a következőket : Mint valami epedő, rég nem látott édes atyja után sóvárgó gyermek (az utolsó püspöki látogatás Ocsán 1819-ben volt) várta a helybeli református egyházközség püspökét, kinek hivatalos látogatása f. évi junius 8-án ment végbe. E napon d. u. Ócsa és Némedi határán Baris István őcsai biró a község nevében meleg szavakkal üdvözölte a püspököt, ki Halász Jenő szolgabíró ur kíséretében érkezett s szokott módon ékes és szívélyes szavakkal válaszolt. Erre megindult a diszes menet és Ócsa felé vette útját, hol is délután 5 óra tájt valamennyi harang zúgása (a róm. kath. templom harangjai is megszólamlottak) és eget verő »Éljen!* kiáltások közt bevonult a községháza előtt felállított diszes diadaliven keresztül a református templom, illetőleg paplakhoz, hogy itt két diadalív által szegélyzett, virágok és koszorúkkal díszített téren megállapodjék. A parochia előtt a presbyterium élén ő méltóságát tiszt. Szabó Géza helybeli református köztiszteletben álló lelkész ur fogadta, hosszabb, ékes, szívélyes, költői lendülettel előadott beszédet intézvén hozzá, mire ő méltósága könnyekig meghatva felelt és a paplakba betért. Kíséretében voltak fentemlített szolgabirón kivül még nagy tiszt. Szánthó János esperes, Varga László a.-némedi, és Molnár Albert bugyii lelkész urak. Pár perc pihenés után ő méltósága a megjelent tisztelgő küldöttségeket fogadta számszerínt hármat, u. m. a róm. kath. egyház — a politikai község — és az izraeliták küldöttségeit. A róm. kath. hitközség nevében Lichtensteiner Károly, kántortanító a politikai község nevében Gere Károly községi jegyző, és az izraelita hitközség nevében Grünbaum Mór tanító üdvözölték a püspököt. Még az nap megszemlélte püspök ur az épülőfélben levő református iskolának harmadik tantermét, illetőleg uj iskolaházát, mi felett legnagyobb megelégedését fejezte ki. Az ünnepély fénypontja azonban másnap, azaz junius 9-ikén volt, midőn reggel 9 órakor a nagy református templom a helybeli lakosok sokaságával valláskülönbség nélkül zsúfolásig megtelt és Szász Károly püspök ő méltósága az »Ur asztalához* lépvén, onnan egyházi beszédét elmondta. Kiindulván a helybeli református templom eredetéből, mely a XII. századig visszanyúl, fejtegetvén ennek régészeti, műemléki és történelmi jelentőségét, áttért a magyar reformáció alatt Ócsán alakult református hitközség történetére, ennek azóta átélt szenvedéseire, küzdelmeire és győzelmeire, örvendetes gyarapodására és fejlődésére. Ékes szavakkal kiemelte és dicsérte a hitközség jelenlegi fény- és ép ugy ostorozta annak árnyoldalait. Főképen fellobbant nemes haragja azok ellen, kik önmagukkal meghasonulván, uj rajongó szekták alakításában keresnek eltévedett lelkűknek támpontot, mit az egyházon kivül vélik megtalálni. De ezen harag csak pillanatnyi volt és ismét valódi apostoli szelídséggel és szent nyájassággal buzdította a népet szép szavakkal a vallásosságra, a munkásságra, a felebaráti szeretetre, a hazafiságra és a minden jóban való kitartására. A gyönyörű beszédet egy minden szívhez szóló, mert szívből eredő ima zárta be, mire a nagy közönség a templomból kitódult, hogy a templom ajtajától a paplakig két sorfalat képezvén, a szeretett főpásztort üdvözölhesse. Midőn aztán ő méltósága a templom küszöbén megjelent, harsán »éljen« kiáltás zúgott elébe, mely mindaddig tartott, mig a paplakba be nem lépett. A református népiskolában ezután telt látogatása után délután 2 órakor Szabó Géza lelkész urnái díszebéd vot^ Innen négy órakor a társaság a