Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-06 / 27. szám

uiáció hire, s csak lappangóit a megtisztított tudomány a város falai között, mert a ki oly nyilvános jelét adta az evangélikus valláshoz való rokonszenvének, mint Kecheti Márton, a ki püspök létére egy protestáns főúr leányát vette nőül : az nem maradt tovább a városban. Mindazonáltal mégis tévednénk, ha a protestáns eszméknek már a XVI. században való megismeréséről itt meg nem emlékeznénk. Nagy befolyással volt erre Veszprémnek kiváltságos helyzete, mely mint egyik végvár a törökök ellen, sok olyan elemet kénytelen volt magába fogadni később, a mit előbb nem tett volna, s igy jutott be a városba a végvárat védelmező katonasággal a reformáció fénylő világa is. Ez a kényszer-helyzet adott alkalmat arra, hogy a reformált egyház ebben a püspöki városban megalakulhasson; de épen ez okozta azt is, hogy olyan lassan, tartózkodva haladjon előre errevaló törekvésében. Nincsenek ugyan kézzel fogható adataink a veszprémi reformált egyház XVI. századbeli történetére nézve, de a fentebbieket elég okunk van következtetni. Ha tudjuk, hogy Sztárai Mihály 1570-ben pápai prédikátor volt,1 s úgy Pápa, mint Veszprém ekkor már végvárak levén, mint ilyenekben a reformáció szabadon terjedhetett, ha — a mi legfontosabb — a veszprémi reformált egyháznak Pathai István dunántúli püspök s veszprémi lelkész által 1614-ben kezdett anyakönyvéből, például az 1615. évben házassági szögetségre lépett 25 pár számából kombinálunk, kitűnik, hogy a veszprémi reformált egyháznak már a XVI. században megkeltett alakúlnia, mert néhány rövid esztendő alatt nem állhatott volna elő olyan nagy átalakulás, hogy egy évben ily tekintélyes számra rúgjon a házasult párok száma. A XVI. századbeli megalakulás mellett szól a szülöttek és megkereszteltettek anyakönyve is, mely jóllehet 1684. évben kezdődik, de ekkor már volt olyan esztendő, a mikor 100—130 gyermek kereszteltetett meg. ami legalább is kétezer lélekszámnak felel meg, és a mely lélekszám néhány évtized alatt ily magasra fel nem emelkedhetett.a

De ezeken felül van még egy fontos és nevezetes okunk is, a mely Ível érvelni tartozunk a veszprémi reformált egyháznak már a XVI. században való megalakulása és végleges szervezkedése mellett, mely fontos és nevezetes ok nem más. mint Pathai Istvánnak, a hírneves és tudományos dunántúli püspöknek 1614. éven kezdődő veszprémi papsága. Feltehetnők-e azt, hogy egy egyházkerület legelső papja, egy püspök, kinek a fel ügyelete alá 1 Eredeti levele. Sopron szab kir. város levéltárában, melyet a mondott évben Pápáról irt, neve alá ezt írván : »pastor et concionator ibidem«. 2 A veszprémi reformált egyház régi anyakönyvéből, legalább 20—30 levél, ki van a legelején szaggatva, melyen a szülöttek s megkereszteltettek vannak feljegyezve; de hogy ez is 1614. éven vette kezdetét, bizonyos abból, hogy a házasultak jegyzékét is ezen évben kezdette el Pathai István, a melyben számos helyen hivat kozás van a szülöttek és megkereszteltettek anyakönyvére is. Ezen következtetésen kivül bizonyosabbá teszi a szülöttek anyakönyvének 1614. éven való kezdését azon körülmény, hogy a született s megkereszteltetett gyermekek kezdettől fogva egymásután következő folyószám mai jegyezi ettek fel, mely jegyzés minden tizedik gyermeknél látható is, s az 1633. év utoljáig született s az említett anyakönyvbe kezdettől beirt s megkereszteltetett gyermekek száma 820-ra megy. A veszprémi reformált egyház ezen értékes ereklyéje is sok viszontagságon ment keresztül, pedig ezen anyakönyv nélkül nagyon kevés lenne az, a mit Veszprémről tudhatnánk, mivel a reá vonatkozó adatok majdnem mind ebbe vannak feljegyezve. Már a Rákóczy forradalom alatt Veszprém várának és városának Heister tábornok által történt lerontása és elpusztítása alkalmával elveszett ez, és csak 1710-ben találtatott meg, mint Deáki István azon időbeli prédikátor feljegyezte. Mikor a vallásgyakorlat 1714-ben megszűnt, a virágzó Kenessey família mentette meg a végenyészettől. Pap Gábor ügyvéd az anyakönyvet 1846-ban lapszámozta, beköttette, s röviden összeállította ezen egyháznak 1714-ig való rajzát is mely szinte az anyakönyvhöz van kötve. rendeli gyülekezetek és iskolákra való őrködés is eleg gondot, munkát és fáradságot ad, olyan egyházba menjen lelkésznek, mely még az alakulás nehézségeivel küzködik ? Sőt inkább e helyett azt kell mondanunk, hogy a veszprémi reformált egyháznak már a XVI. század végén rendezettnek, népesnek és virágzónak kellett lenni. A veszprémi reformált egyháznak XVI. századi léte zésére, tehát csak XVII. századi virágzásából lehet következtetni, régiségét bizonyítgatni. Első templomának építési idejét sem lehet teljes bizonyossággal meghatározni, de a külső körülményekből, annyit mindenesetre lehet következtetni, hogy ez már a XVI. században felépült Enyingi Török Bálint pártfogása alatt, a ki már a reformáció kezdetén Kálvin tudományát, követvén, birtokain, úgymint Pápán, Ballaton mellékén, Veszprém és Somogy vármegyékben is Kálvin tudományát virágoztatta. De másrészről a reformáció kezdetén a mostani tiszántúli egyházkerület már két püspökségre, úgymint somorjai vagy felső-dunamelléki-, és veszprémi vagy dunántúli egyházkerületre levén felosztva, ha Veszprémben reformált egyház nem lett volna, úgy ez a rész veszprémi egyházkerületnek sem neveztethetett volna. Melyből szintén önkényt következik, hogy már a XVI. században megkellett alakúlnia Veszprémben a reformált egyháznak, mely egyház még ebben a században oly virágzó lett, hogy már a XVII. század elején fénykorát élte, mert ekkor már ott volt akárhány olyan esztendő, melyben 150 sőt több gyermek is kereszteltetett meg, s 35 — 45 pár eskettetett össze, jóllehet az anyakönyv igen hanyagon, tán csak a stólafizetés szemelőtt tartása végett vezettetett, de a melyből mégis lehet arra következtetni, hogy a reformált egyház a XVII. század elején már 5—6 ezer lelket számlált. A veszprémi reformált egyház XVI. századbeli történetéről is elmondhatjuk azt, ami általánosságban főjellemvonása minden kezdetnek, hogy tudniillik alakulásásának, megszilárdulásának mozzanatai ismeretlenek, de tekintve a kezdettel való küzdés nehézségeit, mikor egyszerre teljes virágzásában látjuk a XVII. század elején, ha adatunk nincs is reá, mégis a históriai következetesség, és az oknyomozó történetírás követelményeinek és kívánalmainak teszünk eleget, ha alakulásáról is kívántunk megemlékezni és azt legalább is 1560. évre teszszük. (Folyt, köv.) Thury Etele. BELFÖLD. Az 1868: LIII. törvénycikk s az egyházpolitikai reformok. i. Két kérdésre akarok ezúttal feleletet adni, Az egyik kérdés az, hogy akár örömmel, akár aggodalommal tekintünk is az állam egyházpolitikai programmjára, fentartandó-e változatlanul az 1868: LIII. t.-cikk 12. §-a, mint ezt a tiszáninneni egyházkerület kívánja, mint a hogy az ág. evangélikusok is nyilván óhajtják, vagy az egyházpolitikai reformok megvalósítása után bele lehetne-e egyezni annak módosításába, mint a hogy ezt a kormány tervezi? De ezt a kérdést csak azzal a másikkal kapcsolatban lehet megoldani, hogy előnyös-e, vagy hátrányos a protestáns egyházra a mostani reformmozgalom. Az egyházpolitikai reformok jelenleg négy programm-