Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-06 / 27. szám

mond a Ratio — a deákságra a tanulók, hasznosnak és szükségesnek látszik, hogy elsőben valamely Encyclopaedicus cursusra vivődjenek; mind azért, hogy akik közülük sok időt a kollégiumban nem tölthetnek, minden felsőbb tudományokban való tinctura nélkül ne menjenek ki; mind azért, hogy akik tovább akarnak tanulni, maguknak előre egyetemes áttekintést szervezzenek a tudományok fölött, azok közül különösen akármelyikhez is jobb kedvvel és készülettel foghassanak s benne jobban boldogulhassanak«. A régi Első éves deákok iskolája ugyanis eltöröltetett s helyette egy Encyclopaedicus cursus rendeztetett be két évi tanfolyammal, melynek célja az volt, hogy az akadémiai pályára lépő ifjakat a magasabb tudományok hallgatására előkészítse. Tárgyai voltak az I. évfolyamban : a theologia elemei, tiszta mathesis, logika és metaphysika, görög nyelv elemei, a görög klasszikusok közül: Kebes, Isokrates, Pythagoras, Anakreon klasszikusok közül: P. Sirus. Horatin levele a Pisókkoz. Cicero De Oratore; a II. évfolyamban: ó- és újkori egyetemes történelem, természettan elemei az alkalmazott mathesissel együtt, erkölcsi filozofia, újtestamentom az eredeti nyelven, Livius; latin fogalmazások mindkét évben. Ezen encyclopaedicus cursust ugy tekinthetjük, mint a humán gimnázium megmentésére másfelől a gyakorlati élet követelményeinek kielégítésére szolgáló kisegítő eszközt. Részben ugyanez a szükség teremtette meg Nagy-Enyeden 1819-ben a hasonnevű és terjedelmű iskolát és valószínűleg az enyedi Norma Debreczenből vette a nevet és eszmét az encyclopaedicus iskola felállításához. Csakhogy mig Enyeden e tanfolyam célja az volt, hogy azon ifjaknak, kik akadémiát végezni nem akartak, az életre szükséges gyakorlati ismereteket nyújtson: addig Debreczenben eme mellékes cél mellett, az encyclopaedicus iskola főként a gimnáziumi és akadémiai oktatás közt támadt hézag betöltésére vala rendelve s mint ilyen, nem volt egyéb, mint a régi első éves deákok előkészítő iskolájának két évre kiterjesztett tanfolyama. Az 1807-iki Ratio tehát visszahelyezte a gimnáziumban a humanizmust régi jogaiba; de a reactio nem maradt el a realizmus részéről. 1812-ben már ismét uj szervezet készült az 1795-ikivel teljesen egyező címmel, mely a realismus érdekében az 1707-iki szervezeten néhány módosítást tett. A módosítás abban állott, hogy a mennyiségtanba felvétetett az elemi tértan és algebra s a gyakorlati élet szempontjából a mértékek ismerete; a vallástan körébe bevétetett a magyar és erdélyországi reformáció története és a különböző felekezetek ismertetése történelmileg és dogmatikailag; az éneklés tanítása kóták szerint rendeltetett; a reál irányú olvasókönyv latinra fordítása elmaradt s helyét az erkölcstan és a magyar reformáció története foglalta el; a számolás gyakorlása különös figyelembe ajánltatott. Egyebekben a Ratio intézkedései érvényben maradtak. Nem sok volt az, amit a reálisták az 1812-iki rendezés alkalmával kivívtak, de a humanisták már ez által is a klasszikus műveltséget látták veszélyeztetve s nem szűntek meg meggyőződésük érvényesítése érdekében izgatni. Még nem mult el öt év, már ismét választmányt küld ki az egyházkerület a debreczeni gimnázium szervezetének átalakítására. 1820-ban elkészült a választmány munkálatával, melynek eredményét —• Szilágyi István közlése után — következőkben foglalhatjuk össze: a) Elhagyta a tanítandők sorából az algebrát, a tértant, sőt el a történelmet is; legalább ez utolsó mindinkább kevesebb figyelemben részesült, ugy hogy végre csak Losonczi J. Kis Tüköré fordíttatott latinra tüzetes tanítás helyett. b) Beolvasztotta az Okor történelmét a latin tanításba az által, hogy azt csupán latinra fordíttatta. c) Fölvette a görög nyelvet az V., a németet a 111. osztálytól kezdve tanítandónak. cl) Végre, a mi leglényegesebb, a hét osztályt összevonta hatra oly módon, hogy a második és harmadik grammatikai osztályokat egybeolvasztotta, a mi állal lett egy alaktani és két szókötési esztendő. »Ugy látszik — mondja Szilágyi István* — ebben az 1807-iki országos választmány által készített rendszer állott az oktatók előtt példányul, mely a katholikus iskolákba bevive, szintén annyi évet rendelt a gimnáziumok számára, ellenkezőleg az ágostai hitvallásuakkal, hol öt, s az erdélyi helv. hitvallásuakkal, hol hét évig tartott a gimnáziumi pálya még e korszakon is tul egész 1849-ig*. Az utóbbi rendezés hosszú időre megalapítá a debreczeni gimnázium belszervezetét s befejezte egy időre a humánizmus és reálizmus küzdelmét. Az 50 éves küzdelem és fejlődés eredménye a hat osztályú humán gimnázium visszaállítása lett, melyben a humánisták ültek diadalt. Visszatértek 1820-ban oda, honnan 1770-ben kiindultak. (Folyt, köv.) Marton Sándor. TÁRCZ A. A veszprémi reformált egyház múltja. I. A veszprémi ref. egyház XVI. századbeli történetei. A veszprémi reformált egyház mikor alakult? Ki által reformáltatott? Adatok hiján megállapítani nem lehet. Valószínű, hogy az első magyar király által alapított püspöki szék ülői, mindent elkövettek, hogy az eretnek tudomány be ne vonuljon a városba; kiknek ezen buzgalmukat a dúsgazdag káptalan tagjai is szívesen támogatták. Mégis az történt meg rajtuk, a mit nem is álmodtak. Kecheti Márton 1.534 óta veszprémi püspök, 1538-ban áttért az evangelikus vallásra s nőül vette Drugeth Antal leányát,1

mely eset már csak szokatlanságánál fogva is, nem lehetett minden hatás és következmény nélküli a város lakosságára nézve. Ezt a szégyent a káptalan ugy akarta helyre hozni, hogy még gondosabb szemekkel vigyázott e városra, s híven őrködött, hogy valamikép egy vándor reformátor be ne jusson annak kerítései közé. Ennek a szigorú felügyelésnek kell tulajdonítanunk, hogy a rendkívüli bátorságáért már a bécsújhelyi fogságot is megkóstolt lánglelkü reformátor Dévai Biró Mátyásnak, midőn Sárosról Budára visszautazott, s ezen útjában a Balaton felső részén levő egyházakat reformálta, sőt mint a hagyomány állítja, Kádártón, Veszprém mellett prédikátoroskodott is: ezt a püspöki várost el kellett kerülnie.2

De ha Veszprémbe be nem mehetett, gondja volt rá, hogy közel legyen ahhoz, s épen ezért választotta munkálkodásának középpontjául Kádártót, reformálván az egész vidékei s a Balaton mellékét. Veszprémbe tehát csak közvetve jutott el a refor* A gimn. okt. tört. Sárosp. Füz. 1861. évf. 223. 1. 1 Tóth Ferencz: »A magyar- és erdélyországi prot. ekkl. históriája. Komárom, 1808. 110. lap. 2 Dévainak kádártai papságát most itt bővebben nem vitatom, de az arácsi, b.-henyei, felső-őrsi, monoszlói, kádártai ref. egyházak történetei, mind őt említik reformátorukul, s igazságot szolgáltatnak e részben Lampe-Ember Pálnak (Hist. Eccl. ref. 73.)