Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-08 / 23. szám

ezüst éremtárát pedig kirabolták volt s később 1849-ben 30.000 azaz harmincezer pengő ezüst húszason volt kénytelen kiváltani hadi fogságból Magyarosi Szőke József és Szabó György tanárait, természetesen a hazafiság bűne miatt. És ez intézetből terveznek némely messzilátó bölcsek kaszárnyát, leányiskolái vagy tán épen nemzetközi betegápoldát! Egyébiránt kéretlen tervezgetőink ezen eljárása tán egészen rendén is van, mert az ujabbkori hivatalos Magyarország e háromszázados intézet létezését még eddig nem igen vette észre máskülönben, hanem csak ha terhére valamit rendelkezni kellett vagy élete folyásában valamit gáncsolni lehetett. Az igazgatói előterjesztést követte egy alapszabálytervezet bemutatása Bod Károly helybeli tanár, mint előadó által. T. i. mostani értekezleti alapszabályaink ezelőtt harminc évvel születvén, az idő megmutatta, hogy javításra várnak. Legfőbb baj az, hogy mostani szervezetünkben nincs testületünknek állandó választmánya, céltudatosan gondolkodni kötelezett feje, mert gyűléseink évenként intézeti sorrendben következvén, minden évben a szeres kollégium tanári kara köteles fejét a függő gondokon törni, s megeshetik, mert máris megesett, hogy valamelyik intézet a nemgyülésezés elvét tartja célszerűnek. E bajt még a mult évben Maros-Vásárhelyen tartott gyűlés fölismerte s az alapszabályok ujra-dolgozásával az idénre sorban állott udvarhelyi kollégium tanári karát bizta meg. Az eképen született alapszabálytervezetet terjesztette elé Bod Károly előadó. Tanácskozás rendén kiderült, hogy legcélszerűbb a szóban forgó alapszabálytervezetet mindenik kollégiumnak megküldeni, tanulmányozás végett, hogy az alakulóban levő »Magyar Protestáns Tanáregyesület« létrejötte után annál helyesebben lehessen intézkednünk. E tárgygyal kapcsolatban és egyházkerületi igazgató tanácsunk leirata alapján megállapodás történt az iránt is, hogy mindenik kollégium igyekezzék a »Magyar Protestáns Tanáregyesületnek*, Debreczenbe hirdetett alakuló gyűlésén magát legalább is két küldött által képviseltetni. Most következett Lázár István nagyenyedi tanár fölolvasása: »Az iskolai nevelés egészségügyi feladatai és eszközei« cimmel. Az idő nagyon előrehaladván, a fölolvasást részben más napra kellett halasztani, mert a fehér asztal rendezői már is nyugtalankodtak. A közebéd helyisége volt a kollégium-kerti nyári tornacsarnok. Mindenek ékesen és szép rendben történtek. Önként értendő, hogy felséges uralkodónk és kormányán kezdve egyházkerületünk fő-fő embereiért, aztán saját magunkért is volt sok szép szavunk. Száznál többen ültünk az asztalnál. Május 16, második nap. Jegyzőkönyv hitelesítés után jött a már tegnap megkezdett egészségügyi értekezés. E nagybecsű értekezéssel kapcsolatban kimondotta testületünk, hogy a kiadásra váró Évkönyvbe egész terjedelmében fölveendő. Továbbá kívánatos, hogy az abban foglalt irányeszméket intézeteink elöljáróságai kebli céljaikhoz képest felhasználják, legelső sorban pedig a hol még nem volna, a tanuló ifjúság számára játszó-tér szerzendő. Ezután jött Szathmári Ákos kolozsvári tanár értekezése: »A fizika és matézis gimnáziumi tanításáról*. Szintén becses értekezés, mely az egységesített nyolc osztályú gimnázium nyomorék mivoltát eléggé feltünteti. A baj orvoslását egyházkerületünk Igazgató Tanácsához intézendő felirattal fogjuk keresni. Bezárta a délelőtti tanácskozást dr. Tarnos Dezső sepsi-szentgyörgyi tanár előterjesztése az iskolai kirándulások rendszeresítése tárgyában. A javaslat-pontokat mindenik kollégium meg fogja kapni alkalmi felhasználhatás céljából. Gyűlés után Sebesi Ákos és dr. Mezei Ödön gondnok uraknál tett a testület tisztelgő látogatást. Ezt követte a második közebéd, de a melyen már csak a tanárok voltak kurátoraikkal s néhány általok meghívott vendéggel, s mint a kik rendeztették az ebédet is. A lelkes pohárköszöntők itt sem maradtak el. Ebéd után a helybeli római katholikus gimnázium és állami fő-reáliskola voltak meglátogatásunk tárgyai. Ennek végeztével volt még egy rövid délutáni ülés, melyen Bod Károly helybeli tanár, mint előadó terjesztette elő: Az önképzö-körök egyöntetű szervezéséről bizottságilag készített munkálatot. A közgyűlés az irt célra összeállított alapelveket magáévá tévén; mindenik intézetünk meg fogja kapni felhasználás végett. Május 17, harmadik nap. E napot legnagyobb részben az első ülésből kiküldött bizottságok jelentései s azokkal kapcsolatos nézetnyilvánítások foglalták le. Érdekes ugyanis, hogy hivatali elődeink ezelőtt már harminc évvel belátták annak szükségét, hogy mindenik kollégiumunk állapotát tanári testületünk szak-bizottságai a hely szinén szinről-szinre vizsgálják meg. • Ilyen bizottságok tették meg ma is jelentéseiket. Mindenik bizottság elismeri intézetünknek a tizenhét év alatt történt haladását; megjelöli a még hiányzó dolgokat; javaslatba hozza a jobbítmányokat, az elnöklő igazgató pedig kijelentvén, hogy mindezek eligazítása az iskolai elöljáróság aggodalmas gondoskodásának tárgyait képezik: a közgyűlés ezen megnyugodott. Kiválóan nevezetes az egyházkerületünkben fennálló hét kollégium tanárainak ezelőtt mintegy harminc évvel létesített özvegy-árvai gyámintézetéről szóló bizottsági jelentés. Ennek tartalma szerint 1892. december végén a gyámintézet cselekvő állása .... 42.444 frt 88 kr, a miben évi gyarapodás a mult évről . 1532 frt 55 kr, pedig 1892-ben az alap segélyezett tizennyolc tanári özvegyet vagy tanári árva családot, tévén az egy évi segélyösszeg 4297 frt 50 krt. Gyűjtötték s máig is gyűjtik a gyámintézeti alapot maguk a tanárok évi fizetésök 3°/0

-ból s a tanulóknak eddig husz krajcárt tett, ma már egyházkerületileg 60 krra emelt évi járulékából. Természetes, hogy ezen bizottság jelentésével kapcsolatban szóba kellett jönni az ország kormánya által ez idő szerint tervezett felekezeti és községi tanárokra vonatkozó nyugdíjintézetnek is. Volt olyan vélemény is, hogy tán magunk erején is megélhetnénk, de a közvélemény mégis az, hogy a feltételek tűrhetősége esetében be kell lépni intézeteinknek az állami nyugdíjintézetbe. A magunkét azonban nem hagyjuk, mert hiszen nem is hagyhatjuk, lévén ezúttal is tizennyolc segélyezendő tanári özvegy és tanári árvacsalád. A kolozsvári