Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-08 / 23. szám

tanári kar, mint ezidő szerint kezelő testület, megvan bizva, hogy az idők jeleit megfigyelve, résen álljon a teendőkkel. A tanácskozás utolsó tárgyát képezte két egészséges indítvány Váró Ferencz nagy-enyedi igazgató-tanártól, a mint következik: a) Mondja ki az értekezlet, hogy a kollégiumaink viszonyainak megvizsgálására kiküldendő bizottságoknak mindig rendelkezésökre kivánja bocsáttatni az állami főfelügyeletet gyakorló miniszteri megbizottaknak az illető tárgyakra és ügyekre vonatkozó azon reflexióit, melyek az úgynevezett: ^Bizalmas értekezletek« jegyzőkönyveibe vannak a letelt értekezleti cyklusról foglalva: hogy igy az illető bizottságok ezen konkrét reflexiókra való különös tekintettel tehessék meg s terjeszszék be tárgyalás alá kollégiumaink leginkább fenforgó, legsürgősebb érdekei szempontjából kiegészítő, esetleg ellensúlyozó, szakszerűen segítő észrevételeiket. b) Mondja ki az értekezlet, hogy gyülésezése napjain a kollégiumnál a lejárt értekezleti cyklus alatt tartott érettségi vizsgálatok jegyzőkönyvei, valamint az érettségi írásbeli dolgozatok is tétessenek ki közszemlére, a gimnáziumi tanfolyamban elért eredmények tapasztalati szembesítése, ez uton kollégiumaink érettségi vizsgálatai színvonalának gyakorlati egyenlősítése céljából, mindenesetre kölcsönös okulás s szakemberek konkrét irányú eszmecseréje alapjául. Mindkét indítványt közörömmel, egyező akarattal fogadta a közgyűlés. Ezek után Szabó Sámuel kolozsvári tanár, mint a ki jelen volt tanári értekezletünk s gyámintézetünk bölcsőjénél is, megköszönvén intézetünk vendéglátó szívességét; Simon Ferencz szászvárosi igazgató pedig elöljárósága nevében a jövő évre meghiván értekezletünket Szászvárosra : Gönczi Lajos" igazgató-elnök bezárta a tanácskozást. Délután három órakor pedig vendéglátó szives házi gazdáink a vasúti állomáson vettek bucsut vendégeiktől. Székely-Udvarhely. Szakács Mózes. TÁRCZ A. Iskolaügyünk története 1770—1820-ig. (Folytatás.) A régi iskolai szervezetek és a kor kívánalmai. A magyar református oktatásügy első szervezete a németországi nagy reformátoroknak és a nyomukba lépett kitűnő pedagógusoknak iskolai rendszerei után alakult. A Luther által életrehivott népiskola feladata hazánkban is egész a XVIII. század közepéig az volt, hogy az egyház számára jó és értelmes keresztyéneket neveljen. A közép és felsőbb oktatás szervezete Trotzendorfnak goldbergi és Sturmnak strassburgi iskolájából került ki s azon formában, melyet a Sturm-féle gimnázium a pfalzi heidelbergi iskolában nyert s a melyet Sz. Molnár Albert honosított meg hazánkban, uralkodtak Sturm és Trotzendorf elvei hazánk középiskoláiban egész a jelen század közepéig, a porosz gimnáziumi rendszer meghonosodásáig. Ismerjük Sturm gimnáziumának alapelveit. Célja, hogy az akadémiai szaktanulmányokhoz szükséges egyetemes emberi műveltséget és értelmi fejlettséget a klasszikai képzés segélyével adja meg. Iránya humanisztikus és erősen vallásos színezetű; ehhez képest az oktatás főtárgyai, a tartalmi és alaki képzés eszközei: a vallástan és a klasszikus nyelvek grammatikája s irodalma. És a Sturm-féle gimnázium keletkezési korában valóban megfelelt rendeltetésének. Adott alaki képzést a klasszikus nyelvek szabályos formái által és nyújtott egyetemes emberi műveltséget, mely akkor csak a theologia és a klasszikus irodalmak ismeretét foglalta magában; előkészítőül szolgált az akadémiára vagy egyetemre, hol ismét a theologia és klasszikus irodalmak s a velük kapcsolatban álló tudományok, bölcsészet, keleti nyelvek képezték a tanulmányozás főtárgyait. Ez a vázlatos kép, melyet oktatásügyünk reformáció korabeli szervezetéről rajzoltunk, 200 év leforgása után sem vesztette el főjellemvonásait. A XVIII. század középső évtizedeiben még mindig csak keresztyént nevel a népiskola, humán műveltséget terjeszt a közép és felső iskola. Csakhogy mégis különbség van a XVI. és XVIII. századi iskolázás között. Amott a reformáció századának apostoli buzgóságu tanítói az élő keresztyénség éltető szellemét lehelik a fogékony ifjúi keblekbe, emitt az orthodoxia századának theologusai a katechizmusok betűi által nevelnek igazhitű keresztyéneket; ott a klasszikus irodalmak örökifjú szelleme által nevelnek általános műveltségű embereket, itt holt nyelvek grammatikái által képeznek egyoldalú scholasticus theologusokat. A szellemet kiölte a XVII. század orthodoxiája s ennek uralma alatt a keresztyénhumánus nevelés egyoldalú formalizmussá sülyedt, alá. De volt ezenkívül egy más ok is, mely miatt a régi szervezetű iskolák általános emberi műveltséget többé nem adhattak, az emberiség érdekeit ki nem elégíthették. A XVIII. században ugyanis egyfelől az orthodoxia uralma alól felszabadult emberi ész az ismereteknek uj világát fedezte fel, uj tudományokkal gazdagítá a tudás tárházát, melyeknek ismerete most már részét képezte az általános emberi műveltségnek; másfelől pedig a népek kezdtek öntudatára jutni nemzetiségüknek, kezdték a latin nyelv nyűgeit magukról lerázni s a nemzetiség eszméi ismét néhány uj, eddig nem tanított tárgyat toltak előtérbe. Ez a mozgalom a hazai irányú tárgyak, amaz a természettudományok felvételét követelte. A korszellem kívánta, hogy e tárgyak felvétele által az eddigi elvont keresztyénhumánus nevelés reálisabb vonatkozást nyerjen, a mindennapi élettel szerves összeköttetésbe lépjen. E követelés a reálizmus és humánizmus küzdelmét eredményezte. A küzdelem már a XVII. század első felében megkezdődött. Külföldön a XVII. század reálistái, majd a pietisták erős mozgalmat támasztanak a reálismeretek felkarolása érdekében, érvényt szereznek a reális és hazai tárgyaknak az iskolákban. Hazánkban Coménius, Keresztúri Pál és Apáczai erélyes szózatai a magyar nyelv és reáliák érdekében visszhang nélkül hangzottak el. Az oktatás a régi keretekben folv tovább. Á külföldi szellemi mozgalmak s a hazai viszonyok változásai mindössze annyi hatást tettek, hogy helyenként a régi formák keretébe, egyes kiválóbb tanférfiak buzgólkodása folytán némi csekély reál- és hazai vonatkozású tananyag vétetett fel. Ezért »a protestánsoknál — mint Molnár Aladár megjegyezte* — később nem igen találunk következetesen keresztülvitt pedagógiai rendszereket, hanem inkább a régi rendszerekbe ujabb tanoknak beleszövését A XVIII. században még erősebbé válik a reálisták támadása. Már a közvélemény is a reálizmus érdekében követeli a régi iskola átalakítását; de hazánkban sem a protestáns sem a katholikus iskolák vezetői még mindig nem tudják belátni, hogy a régi formákban mozgó iskolák * A közoktatás tört. M. orsz. a XVIII. sz.-ban.