Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-11 / 19. szám

noha érzi a beteg test (szemmel is láthatott) erőtlenségét, elfogadja a megbizatást, mivel a kötelesség teljesítése elöl kitérni soha nem szokott. A napirenden levő egyházpolitikai kérdésekről csak azért nem szól, mivel tudja, hogy magyar állam és magyar protestántizmus egymástól valamint el nem választhatók, ugy egymás nélkül nem is képzelhetők. Azonban rámutat más, egyházunkat közelről érdeklő s teljes buzgalmunkat és áldozatkészségünket igénylő körülményekre, minők: a lelkészek és tanítók jobb javadalmazásának ; egy protestáns egyetem létesítésének ; a belmisszió fokozatos fejlesztésének, s egy felsőbb leánynevelő intézetnek egyházmegyénk kebelében leendő felállításának szent ügye. Tudja, hogy ezek egyike másika nem a közeljövőben éri el sikeres megvalósulását, de azért elcsüggedni nem szabad, s bizik a gondviselésben, a szent ügyünkben s magyar protestáns Sionunk építésében bennünket megsegítő isteni kegyelemben stb. A közgyűlés mély meghatottsággal halgatta a beteg testből kitörő tüzlélek felséges megnyilatkozását, s alig birt szakítani a szeretett gondnok iránti ragaszkodásának, s szavai által felkeltett lelkesedésének szűnni nem akaró éljenzésben nyilvánuló kifejezésével. Majd a megválasztott tanácsbirák nevében Biró János egyházi és Kiss Elek világi legidősb tanácsbirák adtak kifejezést köszönetüknek, s tolmácsolták szilárd elhatározásukat testi és szellemi legjobb igyekezetükkel munkálni egyházmegyénk jobb jövőjét; mire a gyűlés tagjai nevében Sulyok István, Várad egyik mézajku lelkipásztora biztosította az elválasztott tisztikart a lelkésztársak további bizalma, szeretete s odaadó támogatásáról. A tisztikar következőleg alakult meg: esperes Szabó Károly n.-kerekii lelkész; gondnok: Bitoók Zsigmond a n.-váradi kir. tábla elnöke, s egyházunk egyik kimagasló oszlopférfia, tanácsbirák, egyházi részről: Biró János örvendi, Csillag Lajos böjti, Szemes László szentjánosi, Nádudvary Lajos borsi, a múltban is ezen hivatalt viselt lelkészek, és újonnan választva Csák Máté, n.-váradi lelkész. Világi tanácsbirák, régiek: Kiss Elek biharmegye központi főszolgabírója; Papszász Károly kerekii földbirtokos; Hegyessy Márton, ösmert történész és publicista; Miskolczy Árpád megyei főszámvevő; újonnan választatott K. Nagy Sándor, szinte ösmert iró, több pályamunka koszorús szerzője, különben pedig a nagyváradi kir. törvényszék egyik érdemes birója. Több kiváló tulajdonságain kivül, erős kálvinizmusa a legszebb reményekre jogosít jövő szereplése iránt. Jegyzők, egyháziak: Zsigmond Ferencz, ártándi lelkész: a másik állás üresedésben van; Világiak: Miskolczy Ferencz, élesdi főszolgabíró és dr. Várady Zsigmond, Nagyvárad egyik hírneves fiatal ügyvéde. Pénztárosok: lelkészgyámoldai: Kocsis József,, k.-szántói, egyházmegyei: Nádudvary Lajos, borsi lelkész. Ügyész: dr. Fazekas Imre, nagyváradi ügyvéd. Levéltárnok : Sulyok István, váradi 1. és könyvtárnok: Eszényi Sándor, tanító Nagyváradon. A tiszti kar igy történt megalakítása, s az újonnan választottak eskütétele után következett az esperesi jelentés, mely kiemelve Veres Imre sz.-tamásii lelkésznek, az egyházmegyei lelkészi testület nestorának élete 8t-ik évében, félszázadot haladó lelkészi, s több éven át közpénztárosi minőségben, s mindkét irányban biven teljesített szolgálat után; Elek Károly borsi tanítónak 31 évig ernyedetlen buzgalommal és sikerrel folytatott tanítósága után történt elhunytát: örömmel jelzi, hogy egyházainkban mindenütt békesség és fokozatos előhaladás észlelhető ugy anyagi, mint valláserkölcsi tekintetben. Tudatja, hogy a m.-telegdi román stylu ősrégi templom kijavítását az országos műemlék-bizottság fogadta gondjába, stb. A jelentés egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott. A tanügyi bizottság elnökévé Szemes László, a közalapi bizottságba: Nádudvary Lajos, a szavazatbontó küldöttségbe Csillag Lajos tanácsbirák választattak meg. Nagy megelégedést keltett a számadásvizsgáló bizottság jelentése, mely szerint az egyházmegye felügyelete alatt álló pénztárak mind kifogástalan rendben, fokozatos többlettel zártan találtattak. Kiválik ezek közül a lelkészi gyámpénztár, mely nagyérdemű kezelője Kveris József gondozása alatt immár 55,555 frt 94 kr.-ig emelkedett, s a lelkészi özvegyeknek egyenként évente 300 frtot, ezenkívül a lelkészárváknak fejenként 30—30 forintot juttat osztalékul. A tárgysorozat legkimagaslóbb s legnagyobb érdeklődést keltett ügye: egy protestáns felsőbb leánynevelő intézetnek N.-Váradon leendő felállításának kérdése volt. Ide vonatkozólag felolvastatott az ez ügyben kiküldött bizottság jegyzőkönyve, mely az intézet felállíthatásának módozatait tárgyazza, s melyből folyólag kimondatott, hogy a végcél egy teljesen felszerelt s minden kellékkel biró felsőbb leányiskolának létesítése. Minthogy pedig ez az eszközök elégtelensége miatt csak a távol jövőben valósulhat meg: legközelebb felállítandó lesz az internátus, melynek növendékei a helybeli az ez irányban formálhatott minden igényt kielégítő polgári iskolába járjanak, a hit és erkölcsre vonatkozólag külön ev. ref. vallástanároktól nyerve oktatást. A felmerülendő költségek fedezésére kijelöltettek: a három közelről érdekelt egyházmegye u. m. a bihari, szalontai és érmelléki személyes hozzájárulása, melyek közül eddigelé a szalontai 1000 frtot, a bihari pedig ez alkalommal, tűzkármentesítő pénztára egész tartalmát t. i. 1144 frtot ajánlottak fel; az érmelléki hozzájárulása szinte beváratván. Meg fog kerestetni a tiszántúli ev. ref. egyházkerület, mely már a debreczeni és szathmárnémeti hason irányú intézeteket lábra állította. Végül elhatároztatott a közadakozás igénybe vétele, mely célból a lelkészek felhivattak a legtágasabb körű személyes gyűjtés eszközlésére, és másfelől az egyházak elöljáróságai köteleztettek, hogy állandó vagy évenkénti hozzájárulások összegét az esperesi hivatalhoz bejelenteni — már a legközelebbi közgyűlés előtt — buzgólkodjanak. A magasztos célra, ez ügyre vonatkozó beszéde kapcsán Szemes László szentjánosi lelkész, 100 frt, Zsigmond Ferencz ártándi lelkész ugyanannyit, és mint értesültem, a fehér asztal melletti kedélyes időzés alkalmával, Zatureczky Albert h. k. kovácsii birtokos 500 frtot ajánlottak fel. Mindezekből folyólag alapos a remény, hogy a felsőbb leányintézetnek — legalább internátusi része — már a legközelebbi jövőben felállíttatik N.-Váradon, s hirdetni fogja a protestáns áldozatkészség még mindig gyümölcsöző áldásos hatását, isteni erejét, s csodaszerü alkotásait. Adja a kegyelemnek Istene, hogy ugy legyen! A keblek örömteljes fellendülését, melyet a fentebb vázolt esemény okozott, nyomban lelohasztotta a n.-tótfalui leányegyház elpusztulásáról szóló esperesi közlés. N.-Tótfalu még csak 10—15 évvel ezelőtt is virágzó, egy lelkésztanító által vezetett leányegyházunk volt. De részint a levitái javadalmazás csekélysége, részint az elköltözés s ottani híveinknek a helybeli és környékbeli oláh lakosság általi elnyeletése miatt, ma már ott, se lelkésztanítónk, se iskolánk nincs! E tárgyban indokolt felterjesztés határoztatott az egyházkerületre s általa a konventhez, hogy N.-Tótfalu s az azt környező falvakban szétszórva élő, s körülbelül 300-ra rugó ev. ref. léleknek a magyarság és egyházunk számára való megmentésének okából,