Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-11 / 19. szám

egy körlelkészség felállítására irányzott törekvésünkben bennünket megsegíteni kegyeskedjenek. És nemcsak felekezeti, de kiválóan állami érdek is azt a folytonos vérvesztést maggátolni, mely miattévenként 20—30 kálvinista magyar lélek válik le a ref. egyház és szakad le a magyar nemzet testéről, bele veszve az oláhság elemésztő tengerébe! A felállítandó n.-tótfalui körlelkészségre, egyházmegyénk — rendkívül igénybe vett közpénztárából — évenként 200 frtot ajánlott fel. A borura újból derű következett. A bihari népes és gazdag egyház, temploma és tornya kijavítása végett mintegy 4000 frt erejéig szerződést kötve, annak jóváhagyását kérte, a mi hálás örömmel meg is adatott. Ugyan ily érzülettel vétetett tudomásul S. Varga Bálint és Fábián Mihály m.-keresztesi közrendű egyháztagoknak két uj harangra 1000—1000 frtot tevő adománya. A gondviselés istene lelkesítse egyházunk többi tagjait is, hasonló buzgóság és áldozatkészséggel forgolódni ref. magyar Sionunk szent oltára körül! Egy közbe rendezett kedélyes közebéd, s a többékevésbbé érdekes ügyek letárgyalása után d. u. 7 órakor a közgyűlés véget ért. Bizonyára szép napja volt ez a bihari egyházmegyének, s én azon imaszerű óhajjal teszem le referensi tollamat: Vajha a jövő mind megvalósítaná az általa felkeltett várakozást és szép reményeket, hogy a mi most még csak képzeletben él: Isten jóvoltából s az ő kegyelme által mind az élő s áldást terjesztő valóság lehessen! Szemes László. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A német birodalom legujabbi felekezeti statisztikája szerint a protestantizmus déli Németországban, a katholicizmus pedig éjszaki Németországban állandóan emelkedőben van. Bizonyítják e fokozatos emelkedést a következő statisztikai adatok: Poroszországban 1885-ben 6442 protestánsra 3397 kath., 1890-ben 6453 protestánsra 342 kath. esik; Szászországban 1885-ben 9666 protestánsra 274 kath., 1890-ben 958 protestánsra 367 kath. esik; Badenben 1885-ben 3536 protestánsra 6271 kath.; 1890-ben 3661 protestánsra 6201 kath. esik; Württembergben 1885-ben 6907 protestánsra jut 2998 kath.; 1890-ben pedig 6925 protestánsra 2994 kath., mig tehát Poroszországban a kath. népesség állandóan emelkedik, addig másrészt az összbirodalomban a protestantizmus állandó emelkedése észlelhető. Ez emelkedés a mai német-római politika mellett csudálandó, mivel a Bismarck-féle Canossába induló egyházpolitika még ma is kisérti a berlini köröket. A római jubileumok alkalmával dicsérettel emlékezett meg a pápa a követ előtt »a német császár fáradozásairól a vallási béke helyreállítása dolgában«, a mitől a pápa »a lelkiismereti békét s a keresztyén érzület megerősödését reméli a nemes német nemzetben«. Kétségtelen, hogy »az egyház feje« a ^vallási béke helyreállítása« alatt a német protestánsoknak a római egyházba való visszatérését értette, tehát a német birodalom protestáns múltjának a megtagadását, mert hiszen a pápaság korántsem elégedett meg az eddigi Canossába induló német politikai utakkal. Hogy a vallási béke helyreállítása alatt nem érthette ő szentsége azt, a mit elődje XIV. Kelemen pápa értett alatta, t. i., hogy vallási békéről a jezsuiták létezése mellett nem lehet szó, alig szorul magyarázatra. Az alatt erősen agitálnak a jezsuiták Németországban, s a jezsuiták visszahívásának a kérdése máig is erős izgatottságban tartja a német kedélyeket, aminek oka nagyrészben a német kormányok habozó magatartásában is keresendő. Igy Badenben T)uhr jezsuita »fényes dialektikával« bizonyítgatta nagy hallgatóság előtt »a lélek halhatatlanságát«, amibe hisznek ugyan szerző szerint a protestáns theologusok is, de annak filozofiai beigazolására képtelenek. A tendencia világos »tudományos előadás« cégére alatt politizálnak s diskretitálják a protestánsokat a jezsuiták! Emlékeztet ez eljárás a mi nemzetiségi agitációinkra egyházpolitikai reformjaink ellen istenitiszteletek alkalmával. A kölni rendőrfőnök ez alapon megtiltotta e »vallásostudományi* előadások megtartását, de Sydoiv kormányelnök megint csak megengedte a tisztán »tudományosoknak« a megtartását. S hogy mit ért »e világ fiainak kigvóokossága« »tudományos előadás* alatt, bizonyítják a Stimmen aus Maria Lach következő tételei: »Az egyházi iskolára nézve az államnak legfeljebb az a joga van, hogy a helyiségek közegészségügyi viszonyairól győződjék meg. Az állami iskolakényszer határozottan elvetendő. . . Az államot újból ki kell űznünk az iskolái óh. Jól jegyzi meg erre BeyscJdag, hogy e Syllabus-féle tételeknek életbeléptetése Spanyolország niveauja alá sülyesztené a protestáns Poroszországot, ahol pedig a népiskola az állam, nem pedig az egyház szülöttje. íme tehát nemcsak az egyházpolitikai, hanem a szorosabb értelemben vett iskolaügyi kérdésekben is államveszélyessé vált a mai jezsuitizált vatikáni katholicizmus ! E modern ultramontán katholicizmus egyik organuma, a »Moniteur de Rome« a német katholikusokat a hármas szövetség indirekt ellenségeinek mondja, mely szövetség »a legnagyobb, ha nem egyetlen akadálya a pápaság felszabadulásának.* »Követelni — folytatja tovább a pápai lap — a pápa világi hatalmának helyreállítását s egyúttal vallani a hármas szövetség szükségességét — fogalmi ellentmondás« —• s a maga szempontjából igaza is van, csak a mi protestáns politikusaink nem tudják vagy nem akarják azt belátni és átérteni. Az olasz hazafias gondolkodású nép pedig igy itél: hogy az a hatalom, mely mindenütt királyi devotiókban részesíti a pápát és benső politikájában mindenben annak érdekeit szolgálja, nem lehet az egységes Olaszország őszinte szövetségese. Lehet tehát, hogy a német rendkívüli jubileumi követ: Loe generális használt a maga római missziójával a mai németországi egyházpolitikának, de hogy Olaszországnak ezzel csak ártott, az kétségtelen dolog. Sajátságos felfordulása ez a történelem megítélő logikájának: »a kath. Olaszország egyházpolitikája antipápásabb és protes-