Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-11 / 19. szám

Ennek az indítványnak tárgyalása felett pro et contra élénk eszmecsere indult; végre az elnök, hivatkozva a házszabályokra, az indítvány tárgyalását a másnapi ülésre tíizte ki, mely, tekintettel arra, hogy ő felsége a zsinati deputációt délelőtt 10 órakor fogadta, délelőtt 11 órakor kezdődött. A május hatodiki harmadik ülésen a királynál járt küldöttség eljárásáról tett jelentést Péchy Tamás elnök. A küldöttség 9 taghói állott u. m. Karsay, Zelenka, Sárkány és Baltik püspökök, br. Prónay, Fabiny, Radó és Szentiványi felügyelők és Péchy Tamás zsinati világi elnök. Május 6-dikán 11 órakor fogadta a király a püspöki és magyar disz ruhában megjelent fényes küldöttséget. Péchy Tamás pedig következő beszéddel üdvözölte a királyt: > Császári és királyi felséged legkegyelmesebben megengedte, hogy az ágostai evangélikus egyház egyházi ügyei rendezésére zsinatot hivjon egybe. Régi szokás és régi törvények alapján a zsinat egybegyűlt és felséged legmagasabb kegyét árasztotta reánk, midőn a kormány utján visszaterjesztett munkálatokat és e zsinaton alkotott törvényeket legkegyelmesebb szentesítésével ellátva, megerősítette. E királyi kegy következtében ezek a törvények most már a jelenkor és a késő utókor számára alaptörvényekké váltak. Renső háládatossággal fognak egyházunk hivei felséged magas kegyéről megemlékezni. Zsinatunk azzal bizott meg bennünket, hogy felséged előtt megjelenve, alattvalói hódolattal mély háláját fejezzük ki felséged magas szine előtt Örök és változhatatlan hűségünk kifejezésekép fogadja felséged az ágostai hitvallású evangélikus egyház hódoló köszönetét s ama kérésünket, hogy engedje a jövőben is királyi kegyét reánk ragyogni. A mindenhatóhoz fohászkodunk, hogy hazánk és egyházunk dicsőségére és üdvére tartsa meg felségedet az emberi kor legvégső határáig.« A király jóságos arccal fogadta Péchy szavait s az üdvözletre röviden, de különös kegygyei válaszolt; megemlékezett az ág. ev. egyház zsinatának áldásos működéséről és biztosította a küldöttséget, hogy az evang. egyházat és hiveit ezentúl is megtartja királyi kegyében. A küldöttség harsány éljenzéssel fogadta a kegyelmes választ, Péchy sorban bemutatta a küldöttség tagjait, kikkel néhány szívélyes szót váltott a felség. A déli 12 órakor kezdődött ülésen a zsinat tagjai hosszantartó zajos éljenzéssel fogadták Péchy Tamásnak a tisztelgés részleteiről tett jelentéseit. Az ülés másik tárgyán, melyre sokan nagy izgatottsággal vártak, simán estek keresztül. A Szentiványi-Szontág-íéle indítvány volt ez, mely az 1868 : LIII. t.-c. 12. §-ának fentartását akarta provokálni a zsinattól. A tárgyalás megkezdése előtt maga Péchy Tamás kért szót. A mai gyűlés napirendjére — mondá — még ki van tűzve az az indítvány, melyet Szentiványi Árpád és társai adtak be. Elnöki kötelességemnél fogva is a tanácskozások menetére vonatkozó nézeteimet kénytelen lévén kinyilvánítani, engedje meg nekem a főtiszteletü zsinat, hogy e tekintetben nézeteimet előterjeszszem. Meggyőződésem szerint az 1868. évi LIII. t.-c. s különösen annak 12. szakasza ma törvény. Olyan törvény, a mely százados viták, mondhatni harcok után létesült, olyan törvény, a melyet csakis törvénynyel lehet megváltoztatni. Vélemények, nézetek nem jöhetnek tekintetbe ezen törvénynyel szemben és semmiféle ok arra, hogy ezen zsinat a létező törvény fen tartása mellett most már állást foglaljon, eddig még fenn nem forog. Az én vélekedésem szerint abban senki sem kételkedik, hogy Magyarország protestánsai és különösen — hogy ugy fejezzem ki magam — a lutheránusok ezen alaptörvénynek bárminő módosítását hidegen vehetnék tudomásul. Ez teljes lehetetlenség! De másrészről az én vélekedésem szerint bárkinek nézete és véleménye, sőt többeknek nézetei és véleményei sem adhatnak okot arra, hogy ily fontos kérdést már most vita tárgyává tegyünk. Ragaszkodunk ehhez a törvényhez, ez kétségtelen, ezt nem szükséges bizonyítanunk. Én tehát bátor vagyok azon véleményemnek kifejezést adni, hogy az előadottakra való tekintettel talán célszerűbb volna, ha azok a zsinati képviselő urak. a kik azt az indítványt beterjesztették, annak vitatásától most elállnának. Az elnök szavait kitörő zajos helyesléssel fogadta a zsinat, Szentiványi Árpád pedig kijelentette, hogy az elnök szavai őt is meggyőzték indítványa ez időszerint való mellőzésének üdvös voltáról és ezért az indítványt társai nevében visszavonja. A jegyzőkönyv hitelesítése után a zsinat negyedik ülésszaka véget ért. A zsinat berekesztése után ugyan az a küldöttség, mely a királynál járt, Wekerle és Csáky minisztereket kereste fel, s nekik külön-külön megköszönte az egyházi törvény gyors és változtatás nélküli szentesítést. A küldöttség szónoka mindkét helyen ismét Péchy Tamás volt. A miniszterek mindketten hangsúlyozták, hogy a törvények támogatása hazafias kötelességük volt, s egyikök azt a reményét is kifejezte, hogy az uj törvények erélyes végrehajtásával sikerülni fog az evang. egyháznak megtörni azokat az áramlatokat, melyek sem az egyháznak, sem a hazának nem válnak épülésére. Sz. A. A bihari egyházmegye közgyűlése, A bihari ev. ref. egyházmegye f. évi április 26-án tartotta meg tavaszi s egyszersmind tisztújító közgyűlését N.-Váradon. A tárgysorozat kezdetét vette az újból s egyhangúlag megválasztott esperes Szabó Károly lendületes és tartalmas imájával, s folytatást, nyert a Ritoók Zsigmond magasztos ideálizmustól, s lángoló egyházszeretettől áthatott magvas beszédével. Nem tehetem, hogy e gyönyörű beszéd tartalmából néhány tárgyat, hiányával persze a felséges gondolatokat hasonló szóburokba öltöztető művészetnek s az előadás elragadó közvetlenségének, itt fel ne említsek. Kijelenti, hogy újból, s egyhangúlag történt megválasztatásában nyilvánuló bizalmat teljes szivéből megköszöni, s