Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-27 / 17. szám

szárnyakkal emelkedik felfelé. Hévvel, lelkesedéssel, poézissel s emelkedettséggel van tele a március 15-én tartott ima. Igen szép a maga allegorizáló, de azért mindenütt világos vonatkozású előadásával, gazdag tartalmával lendületes irályával és megfelelő alkalmiságával a koronázási jubileumi könyörgés. Értékéből nem von le semmit, hogy csak igen művelt közönség elé való. »Tyrteusnak« s a »Cassandrai jóslatnak« azonban nincs helye egy imádságban. Arany Jánosnál a magok helyén ezek gyönyörű symbolumok; de itt idegenszerűségük miatt nem kellett volna használni. Szintén kiváló az e nemű alkalmi imák között a király születés napján mondott ima szép és találó bibliai idézeteivel, hazafias érzéseivel s kenetteljes nyelvezetével. Itt is két kifejezés volna, a mit jobb lett volna kihagyni: »Szent királyaink* (96. 1.) és »titusi trónusa« (97. 1.). Frázisok csak, tudom jól, kicsiségek; de ne csináljon frázist az, a kinek gondolata van, a ki elég gyakorlott iró, hogy gondolatainak meg is találja mindig az adaequat kifejezést és a ki elég fegyelmezett arra, hogy ürességek el ne csábítsák. Ezt a fegyelmezettséget mutatja az, hogy alig van az egész kötetben a 62 ima között egy-kettő, a mely ne a legszigorúbban tartaná meg gondolatban, érzésben, hangulatban és külső előadásban az egységet. Mindeniknek megvan a maga határozottan kijelölt tárgya s attól semerre sem kalandozik el. Látszik az öntudatosan dolgozó prédikátor ; a ki — legalább igy következtetem ez imákból, — előbb megkészíti prédikációját a melyhez nem akkor keres textust, mikor már a beszéd meg van irva, hanem előbb van alapigéje s az termékenyíti meg agyát és szivét és a mikor a prédikáció irás közben gondolat és érzés világa át van már hatva tárgyától s lelke felemelkedett arra a magaslatra a honnét már imádkozni mer: akkor megirja az imádságot is ahoz a beszédhez. A kötetet nemcsak templomi, de magánhasználatra is szánta szerző — használhatják is a családok is, — azért nem osztotta be vasárnapi és ünnepi imáit egyházi beszéd előtt és után mondandókra. De a nem különösebb alkalmi imákor meglátszik, hogy mind egyházi beszéd előtt mondattak s ez imákból megmondhatnék utólag, hogy mi volt maga a prédikáció alapgondolata is, annyira határozott tárgyúak. Az az élő hit, melyben a munka született — mint szerző ezt a bizalmát előszava végén maga is kifejezi — bizony »meg nem csúfoltatik«; sőt építeni, hatni fog, a hol prédikáltatik akár élőszóval, akár a családok körében csendes áhitat óráin s meg vagyunk róla győződve, hogy sok léleknek fog felemelkedést adni ez a kedves, gondolat- és érzésgazdag könyv. Őszintén óhajtjuk, hogy ugy legyen ! Budapest. Kenessey Béla. BELFÖLD. A nagybányai egyházmegyéből. — Lelkészi jubileum. — Egyházmegyei közgyűlés. — Nagy-Bányán f. hó 11., 12. napjain, a városháza tanács termében tartatott meg közgyűlésünk, a melyet egy agg lelkésztársunk, Pásztor István ötven évi lelkészkedése emlékére rendezett jubileumi ünnepélyes istentisztelet előzött meg a templomban. Bármennyire vivja is az aesthetika nevében a purismusra törekvő liturgika a maga . jogait, melyek a minden rendű és rangú ünnepélyeknek az egyházba invasiója miatt kezdenek kérdésesekké válni: ez ünnepélynek célszerű értékesítése, kihasználása az együvé tartozandóság érzetének, kegyeletnek egyháziasságnak vallásos buzgóságnak fokozására, kétségtelen tény. Szinig zsúfolt nagy templom. Műérzékkel és erélylyel vezetett összhangzatos ének, felváltva a gyülekezetével, élő, ható ige, amaz Papolczy Zoltán miszttótfalvi lelkész, emez Ilajdu Zsigmond batizi lelkész által alkalmas eszközei valának az üdvös összbenyomás előidézésének. Esperesi majd gondnoki szó az ünnepelthez, az ajándéktárgyak átadása. Egy szép aranyvágásu biblia az egyházmegyei papság részérő], átadva a főjegyző által, érzékeny, bátorító szavak kíséretében; egy di.szes tokban ezüst evő eszközök átadása a nagybányai lelkész által a nagybányai fényes gyülekezet részéről, hol mint segédlelkész ezelőtt ötven évvel kezdé lelkészi pályáját. Közben-közben öszhangzatos ének, az után a CXXXV. zsoltár 1. versének éneklése, mely alatt a lelkészek kijárulának az urasztala keretében álló ünnepelthez s vele kezet fogának, s végül a Himnusz eléneklése. Ezek valának az Ur szine előtt való örvendezés egyes mozzanatai. A gyűlés esperes imájával vette kezdetét, a ki megnyitójában az év folyamán történt szavazások eredményeivel beszámol, mely szerint esperessé Bencsik István, gondnokká Ujfalussy Sándor, főjegyzőkké Soltész János és világi részről Torday Imre tanácsbirák; aljegyzőkké Hajdú Zsigmond és világi részről Jakó Endre; többi tanácsbirákká Gergely Károly, Szél György, Molnár Lajos, Balogh István, világi részről: Gróf Dégenfeld Sándor, Böszörményi Sándor, Böszörményi Zsigmond és Szeőke Barnabás lőnek megválasztva. Ez utóbbi kivételével, a ki a két aljegyzővel uj ember az egyházmegyei tanácsban, a megválasztottak mind jelen voltak s lelkes szavak kíséretében ajánlották fel szolgálatukat a közügy javára. Különösen emelkedett hangulatu és látkörü volt Ujfalussy S. főispán beszéde, a ki azonosítván a protestáns egyházat az állami szabadság s nemzeti függetlenség fogalmával: igéri, hogy résen fog állani a bekövetkezhető küzdelemben, akár a társadalom gyepüjén mint socialismus, akár az álladalomén mint divide vinces-elv, akár az egyházén emelkednék fel a tricolor ellen a fekete zászló jól ismert távolból; és igéri, hogy ő, ki nyolc évi egyházi szolgálatában betegeskedése miatt alig tehetett valamit, ha a cselekvés órája üt, megmutatja hogy férfiú, ki nem szavakkal játszik, de tettekben fog revelálni. Beszédét, dacára, hogy az egyházkormányzó komoly gondolatköréből alig engedte magát elragadtatni egy lépésre is a szépszónak pathetikus agorája félé: többször szakította félbe tapsvihar és éljenzaj. Ezután programm szerint következett az esperesi jelentés az egyházak szellemi és anyagi állapotáról a fény és kevés árny mérsékletében, és itt Lugossy Dániel hasznos élte javán elhalt nagyhódosi lelkész és Bottyán Pál szárazberki tevékeny tanító haláláról való jelentés. Mindkettőnek emlékezete megörökíttetni határoztatott az egyházmegyei jegyzőkönyv szerény lapján. A programm elég gazdag és változatos vala: mert ezek voltak a gyűlés tárgyai: a) Szatmárnémeti gimnázium államsegélyezésének kérdése, b) Egyetemes lelkészi értekezlet beadványai, c) Beruházási javaslat a helyváltoztató lelkész méltányos igényei szempontjából, d) Magtári alapszabályok ügyében járt küldöttség jelentése, é) Egy lelkész panasza templomra tett alapítványa más célra fordítása miatt, f) Egyházmegyei építkezési bizottság jelentése, az egyházmegye minden egyháza igényeinek különkülön megfelelő tervrajzokkal, lelkészlakok, iskolák és bennök tanítólakok, templomok s más épületek számára. g) Államsegélyosztó bizottság jelentése, h) Népiskolaügyi