Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-20 / 16. szám

oly szándékkal irtak volna, hogy a nehézségeket eltüntessék és az ellenvetésekre megfeleljenek. Halljuk csak, mit mond erre nézve a modern skepticismus egyik legnagyobb tekintélye: a »Westminsteri Szemle® : ^Haszontalan dolog apró részletekbe kapaszkodni. Minden históriának vannak variációi, vagy ha tetszik ugy nevelni, ellenmondásai a kicsiny részletekben^ Igy volt ez minden históriával, a mit csak irtak, Herodáp^Pelkezdve a mai napig.« Vonják tehát le a hitetlenek a következményeket az evangéliumi történet fő tényeiből, mint megteszik ezt más. világi történetnél, és akkor meg fogunk egyezni. S mindenek felett, ne kapaszkodjanak a csudák apró részleteibe, de vonjanak következtetést ama nagy csudának, a Jézus Krisztus feltámadásának igazságából vagy hazugságából, a melynek igazságára építették fel az uj-testamentom irói a keresztyénséget; mert ha históriai alapja hazugságnak bizonyulna, a keresztyén egyháznak semmivé kellene lennie. De ha Jézus Krisztus feltámadt a halálból, a keresztvénségnek isteni kijelentésnek kell lennie, dacára mindamaz ellenvetéseknek, melyeket a hitetlenek ellene felhoztak, s dacára azon állítólagos ellenmondásoknak, melyekkel az evangéliumokat vádolni szokták. Budapest, 1893. március hó. Hamar István. ISKOLAÜGY. Ankét a közoktatási minisztériumban. (A protestáns tanárok nyugdíjintézete érdekében.) Ismeretes e Lap olvasó közönsége előtt az a messze kiható terv, melynek ha nem is legelső kezdeményezése, de mégis komoly felkarolása s tovább fejlesztése Csáky gróf kultuszminiszter érdeme. Bizonyára emlékezni fognak még az érdeklődők arra, mint indult meg néhány év előtt a hivatalos akció azon irányban, hogy az állam közvetlen rendelkezése s vezetése alatt nem álló középfokú tanintézeteknél alkalmazott tanárok nyugdíjazása állami közbenjárással és segélylyel nyerjen megoldást: mint kérték már akkor egyesek és egész iskolák, hogy ha a protestáns középiskolai tanárokról ez irányban gondoskodva lesz, morális kötelesség és fontos tanügyi érdek követeli, hogy a többi protestáns tanférfiak se hagyassanak ki, s mert néptanítóink érdekei már a lehetőség szerinti megoldást találtak a néptanítói nyugdíjintézetben, ennélfogva a középiskolán kivül az akadémiai, a tanítóképzőintézeti és felsőbb leányiskolái tanároknak is be kell véteiniök a tervezett nyugdíjintézetbe, mert azt kívánja nemcsak a közoktatás egyetemes érdeke, de a protestáns iskolai ügy egységes történelmi fejlődése és jelen szervezete is. Sokáig tartott a készülődés, az adatok begyűjtésének, feldolgozásának, a szükséges számítások megtételének csöndes, zajtalan időszaka, s bizony, ez idő alatt sokan kezdtek kétségbeesni afelől, létrejő-e valaha ez intézet, sokan elhaltak, kik várva-várták az általa nyújtandó előnyöket, s biztosított jövő helyett a kegyelemkenyér nehéz terhét hagyták családjukra örökül. De az eszme nem halt meg, még csak nem is aludott. A középiskolákra nézve az előkészítés és a számítások nehéz munkája véget ért, pedig ez nagy feladat ott, hol az összehasonlítást igénylő viszonyok oly felette eltérő jellegűek. Á nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter ur végre odáig juthatott, hogy az érdekelt intézetek, testületek s egyházak képviselőiből álló szaktanácskozás elé terjesztette azt a tervezetet, mely e lapokban is egész kiterjedésében volt közölve, s igy most újra ismételni fölösleges. E tervezet tudvalevőleg csak középiskolákra volt kidolgozva, és pedig az ág. ev., az ev. ref., unitárius, görögkeleti felekezetek s két városi hatóság által fentartott 62 középiskolára, 568 tanárral. Ellenben a protestáns felsőbb iskolák, a nem állami ellátást élvező tanítóképzőintézetek s felsőbb leányiskolák most még mellőztettek, s bár a miniszteri tervezet szerint ezek nyugdíjintézetének szervezésére nézve az előmunkálatok már meg vannak téve, részben pedig folyamatban vannak, számukra vagy egész külön nyugdíjintézetet akart a közokt. kormány fölállítani, vagy legalább is külön osztályt eme nagyobb nyugdíjintézet kebelében, újra néhány évi haladékkal. Amily őszinte tisztelettel viseltettem a miniszter ur valóban nemes törekvése iránt kezdettől fogva, s amily lelkesedéssel törtem lándzsát érette az itt-ott mutatkozó felekezeti túlzott aggodalmakkal s bizalmatlansággal szemben, ép oly mértékben tartottam s tartom most is helytelennek a protestáns tanári nyugdíjügy többfelé darabolását, és semmi elvi nehézséget nem tudok találni abban, legfölebb pénzügyi feladatot, hogy a felsőbb iskolai tanárok mindenesetre, a tanítóképzőintézetiek s felsőbb leányiskolaiak az esetre, ha gyakorlatilag nem volna célszerűbb, minthogy ez intézetek különben is a népoktatás körébe számíttatnak, a tanítói nyugdíjintézet körében gondoskodni róluk, már most és haladéktalanul felvétessenek a nyugdíjintézetbe s hogy ez jelenleg még inkább lehető és szükséges volna, mint aminőnek az ánket előtt tartottuk, arról végül, a tanácskozás ismertetése után fogok szólani. A szaktanácskozás ápril 8-án s 9-én d. e. 11-től cl u. 1

/2

3-ig tartott, gróf Csákv kultuszminiszter elnöklete alatt s rajta kivül Berzeviczy Albert államtitkár, Klamarik János miniszteri tanácsos, mint előadó, Csorba Ferencz, Boncz Ödön miniszteri titkár, mint jegyzőkönyvvezető, Bogyó Samu keresk. iskolai tanár, mint a mathematikai, statisztikai számítások készítője s a protestáns közélet mindazon kitűnőségei s a protestáns tanári kar mindazon képviselői részt vettek, kik e Lapok 9. számában foglalt közlés szerint meghívást nyertek, kivéve br. Vay Miklós koronaőrt, Papp Gábor és Baltik Frigyes püspököket, Breznyik János és Parádi Kálmán tanárokat, kik akadályozva voltak a megjelenésben. Első nap gróf Csáky Albin közoktatási miniszter, mint elnök melegen üdvözli az összegyűlteket, röviden vázolja a kitűzött célt, s megnyitja a tanácskozást. Klamarik János miniszteri tanácsos előadó ismerteti a tervezetet. A most megvalósítandó eszmének tíz éves múltja van. Legelőször Kovács Albert képviselő vetette föl, a közoktatási kormány pedig, tekintettel a felekezetek által teljesített nagyfontosságú kulturmisszióra, tekintettel arra, hogy tényleg leveszik az államról a közművelődési terhek egy részét, melegén karolta föl. S mégis méltán kérdhető, mért húzódott ily sokáig ez ügy ? Két oknál fogva. Először, mert eleinte az autonom nyugdíjintézetek bevonása volt tervezve, a mi jogi s mathematikai képtelenségnek bizonyult: másodszor az ország kedvezőtlen pénzügyi helyzeténél fogva. A másik kérdés, mely fölmerülhet az, hogy mért csak a középiskolák vonattak be azonnal, a többi intézetekről pedig csak a közel jövőben fog gondoskodás történni? Erre a felelet egyszerű. A középiskolák már számuknál fogva legfontosabbak és az 568 tanár között legalább 70 van olyan, kik azonnal