Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-20 / 16. szám
nyugdíjba mehetnek. Ezért itt tanügyi szükséglet a gyors valósítás s a nyugdíjazás haladéktalan megkezdése. Másrészt a pénzügyi oldal is könnyebb, ha egyszerre nem kell annyi tanárt számba venni A tervezetnél irányadóul szolgált, hogy a felekezeti nyugdíjalapokkal a tulajdonosok szabadon rendelkezhessenek, azonban arra nem szolgálhatnak, hogy olyanoknak, kik az állami nyugdíjintézet tagjai lesznek, másik nyugdíjat adjanak és a nyugdíj kiszabásánál áz állami mérték alkalmaztassék, hogy iskoláink egyformák legyenek. Másrészt pedig a felállítandó nyugdíjintézetbe való belépésnek önkéntesnek kell lennie, mert ez az erőszaknak még látszatát is távol tartja; a néptanítók nyugdíjintézeténél lehetett és kellett a belépést kényszerűvé tenni, mert a népoktatás maga is általánosan kötelező, ellenben az oktatás közép- és felső fokozata már nem. Az erdélyi ágostai evang. és görög-keleti középiskolák ily intézetbe nem is akarnak bemenni. Konstatálja, hogy fölmerült oly nézet is, melynélfogva az oly intézetek, melyek a mostaniba belépni nem akarnak, köteleztessenek ezzel egyenlő nyugdíjat adni tanáraiknak. Ami a forrásokat illeti, ezek közé tartozik a tanárok törzsfizetésének 300 forinton felüli részéből egyszer s mindenkorra x j3 -ad; egyharmadot azért vett a kormány, mert az állami tanárok is ennyit adnak, a 300 forintot pedig azért ütötte le, mivel fizetésük csekélyebb, mint amazoké, tehát a hozzájárulás nehezebb. A másik két forrás, a fentartók által minden tanár törzsfizetése után adandó évi 5% s a tanulóktól szedendő évi 3 forint kissé terhesnek látszik. Azonban a felekezeti intézetekben még így is kevesebb lesz a tandíj, mint az államiakban, amellett e két, látszólag magas tétel leszállítása nem lehetetlen. Ugyanis a felekezeti középiskolákból állami intézetekbe bizonyos szolgálati idő, például tiz év eltelte után bizonyára több tanár fog állami intézetekbe átlépni, mint megfordítva. A viszonosságnál fogva az állami intézet ezek egész felekezeti szolgálati idejét beszámítja s igy az az állam terhére fog esni, az intézet pedig attól megszabadul. Ily alapon számíthatni mintegy évi tízezer forint megtakarításra s ezt arra lehet fordítani, hogy a fentartók járuléka 3°/0 -ra, a tanulóké évi két frtra szállíttassék le. Melyek lehetnének még azon eszközök, melyekkel, fentartók s tanulók hozzájárulása mérsékelhető volna ? Az első, hogy az állam többel járuljon, de ez azért nem történhetik meg, mert számos intézet: jogakadémiák, tanítóképzők stb. vannak hátra. A második, mely szerint a terhek egy része a tanárokra volna áthárítandó. De ez ismét nem lehet, hiszen a tanári fizetés ugy is nagyon szerény. A harmadik mód az volna, ha a kötelező szolgálati idő meghosszabbíttatnék, mert pl. 35 évi szolgálat mellett a fentartók járuléka 21 /2 —1 %-ra, a tanulóké két frtra szállna, 40 évi szolgálat mellett a fentartók semmit sem fizetnének, a tanulók pedig csak egy frtot évente. Ámde sem a fentartóknak, sem a tanulóknak nem állhat érdekében, hogy a tanárok hosszabb ideig legyenek kénytelenek szolgálni. Fölmerült az az eszme is, hogy az állam oszsza szét a felajánlott 60 ezer forintot az egyes iskolák között; ez csak a nagyobb intézeteken segítene: ahol épen semmi nyugdíj sincs, az osztalék nem volna elegendő. Különben is megnyugtatásul szolgálhat, hogy tiz évenkint uj mérleget fognak készíteni s kedvező eredmény esetén a járulékok ehhez képest lejebb fognak szállni. Tanácsolták azt is, hogy oly intézkedés történjék a terhek könnyítése végett, mely szerint az idősebb tanárok 5—10 évig ne mehessenek nyugdíjba. Azonban ez igen igazságtalan eszme, mivel az idősb tanároknak, kik a maiaknál sokkal kedvezőtlenebb viszonyok közt kezdették s folytatták pályájukat, tisztességes visszavonulásukat s jól megérdemelt nyugalmukat nagyon is illő biztosítani. De így megtörténhetik az, hogy valaki kénytelen nyugdíjba menni, mielőtt a reá eső egész járulékot befizette volna. Ez esetben RZÍ könnvebbítést kell eszközölni, hogy a havi befizetések az illető nyugdíjából is levonhatók legyenek. A theologiai intézeteket azért mellőzi a tervezet, mert épen az érdekelt egyházak részéről az a megjegyzés történt, hogy fentartásuk tisztán felekezeti érdek s mert az ily intézetek tanárai nem levén nagy számmal, róluk a meglevő nyugdíjalapok segélyével könnyebb lesz a fentartóknak saját hatáskörükben gondoskodniok. A jogakadémiákat s tanítóképzőket azért volt most még nehéz bevonni, mert ezeknél a tanulók hozzájárulása aránylag csekély, tehát vagy az állami segélynek kell nagyobbnak lenni, vagy a tanárokra s fentartókra háramlik nagyobb teher. Ez volt az előadó beszédének lényege. (Folyt, köv.) Dr. Bartha Béla. A magyar protestáns tanáregyesület alapszabály-tervezete, A f. évi április 6-án Debreczenben tartott értekezlet által megállapítva. I. SZAKASZ. Az egyesület cime, célja és eszközei. 1. Az egyesület cime: »Magyar protestáns tanáregyesület*. Az egyesület ügyviteli székhelyét hat évenkint a közgyűlés határozza meg. 2. Az egyesület célja: a magyar protestáns tanügy, különösen pedig a közép és felsőbb oktatásügy előmozdítása és protestáns szellemben való fejlesztése, a protestáns tanárok testületi érintkezésének és közös érdekeinek előmozdítása. 3. E végre a hazai protestáns közép és felsőbb tanintézetek székhelyein felváltva évenként vándorgyűléseket tart: e gyűléseken nevelés-, oktatásügyi kérdésekről felolvasásokat és vitatkozásokat rendez, kiterjeszti figyelmét a tankönyvekre és tantervekre, tanácskozik a protestáns tanügy terén fölmerülhető hiányok és fogyatkozásokról s e tárgyban az egyházi és iskolai hatóságokhoz javaslatokat terjeszt. 4. Az egyesület célja elérésének megkönnyítésére tanügyi folyóiratot ad ki. 5. A kiadások fedezésére az alapítványok Kamatai, az évi tagsági díjak és egyéb jövedelmek szolgálnak. II. SZAKASZ. Az egyesület tagjai. 6. Az egyesület tagjai négyfélék, u. m. alapítók, tiszteletbeliek, rendesek és pártolók. 7. Alapító tagok azok. kik az egyesület részére legalább 100 koronát befizetnek, vagy annak kellő biztosítása mellett alapítványuk 5°/0 -os kamatának rendes fizetésére magukat kötelezik. 8. Tiszteletbeli tagokul oly egyének választatnak meg, kik a magyar protestáns nevelés- és oktatásügy körül kiváló érdemeket szereztek. 9. Rendes tagokká lehetnek a magyar protestáns egyházak közép és felső iskoláinak, tanítóképezdéinek és felsőbb leányiskoláinak tanárai. 10. Pártoló tag lehet mindenki, ki az egyesület célját pártolni és az által a protestáns szellemű és ma-
