Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-30 / 13. szám

homokszemeket se szabad kicsinyelnünk az építésnél. Az elvetett kis mustármagból lesz az óriási fa. És most az ötödik hónapban, tapasztalásból mondhatom, hogy legszebb reményeimben én se csalódtam. Pedig mikor csak elkerülhetetlen teendőim engedték, mindig megtartottam e vallásos jellegű felolvasásokat szép, többnyire férfi hallgatóság előtt. Nálunk a férfiak az asszonyokat ilyen helyre — igen helytelenül — nem igen eresztik. Természetes, hogy az én felolvasásaim csak lényegben és a vezérelvek tekintetében hasonlíthatnak a gyomaiakhoz és budapestiekhez. Elvagyok foglalva más dolgokkal, egyedül vagyok e tekintetben is teljesen, a tanító legfennebb az éneklésnél segédkezhetik. Így hát eredeti felolvasásokat nem is produkálhattam. Amit körülményeink között nem is tartok szükségesnek. Ha nyomtatott írásból olvasom, ez sokszor a sajátomnál nagyobb tekintély népem előtt. Különösen a feddő, szemrehányó, kárhoztató felolvasásoknál tapasztaltam ezt. amire olykor-olykor szintén szükség van. Hanem meghozattam az egyház költségén a Téli [Jjságot 10 példányban, küldik a Keresztyént, járatjuk a Kis Tükört, összeköttetésben állunk a Koszorú kiadójával. Könyves polcomon van Arany, Petőfi s más költők, aztán a Károli-emlékkönyv, egyháztörténelem, lapok stb. Ezek az én forrásaim. Ezekből aztán kiválogatom az érdekesebb, alkalmasabb, jobb darabokat. Mikor megkezdjük az estélyt, először egyházi éneket énekelünk, azután isten segedelmét kérem röviden s megtartom a felolvasást, melyet a hol szükség, magyarázattal is kisérek. Ha belefáradtam az olvasásba, éneklésre hívom fel a jelenlevőket, s újra folytatom az olvasást. A végén rövid áldás és éneklés után eloszlunk. Amint észre lehet venni, nem tisztán vallásos felolvasásokat tartok én, noha bennök a túlnyomó rész mindig az és egyéb dolgok is vallásos szempontból bírálódnak el. Eléhozom a költőket, az idén inkább Arany Jánost beszéltettem, kinek minden müve igaz vallásos lélekre vall. A Rózsa és Ibolyát, .lóka ördögét, Toldi Miklóst igazi lelkesültséggel és örömmel hallgatták s nemcsak valiásos, hanem hazafias érzésük is gyarapodott. Beszélek és olvasok némelykor országos, gazdasági, kertészeti és egészségi dolgokról is, mit nagyon szívesen meghallgatnak. Mert a mi népünk a vallásos dolgokat nagyon szereti, de a világ és az ország közhasznú dolgairól is óhajt tudni valamit. Érdekes, miként győződtem én meg erről kétségtelenül, miről különben a tapasztalaton kivül Arany ujabb iratai is meggyőzhettek volna. Egy asszony elhozza a Téli Újságot, mert kiosztottam közöttük mindig, azzal a megjegyzéssel, hogy a ki meg akarja tartani, egy számot két krajcárért megtarthat. Kérdem az asszonytól, hát szép volt-e az újság? Ez elég szép volt, kedves tiszteletes ur, de én mégis inkább olyan újságot szeretnék, melyben az is megvolna, hogy az országban mi történik, micsoda hirek vannak. Ezután nemsokára megjelent a »Kis Tükör« s örömmel mondhattam el az én asszonyomnak, hogy már olyan újság is lesz ezentúl. Csak a megrendelésbe egyelőre nehéz bele vinni őket, nagyon szegények s igy a különben olcsó Kis Tükör is drágának tetszik előttük. A Kis Tükör s hozzá hasonló újság keretében a felolvasás alkalmával nagyon üdvös és hasznos dolgokat lehet mívelni. Olvastunk pl. a polgári házasságról, elkeresztelésről. Ők maguk kérdezték, mi az a polgári házasság? Felvilágosítottam, beszéltem röviden előnyeiről, veszélytelenségéről. Igy en foglaltam el tájékozatlan leikökben a várat, s most már jöhetnének a Jezsuiták aláírásokat keresni. Egy veszett eb marásaiból is tudtam hasznos dolgokat elmondani nekik, megismertetve velők a budapesti Pasteur-féle intézetet, annak áldásos és biztos működését, a szerencsétlenek bejuthatásának feltételeit. A javító-intézetek ismertetésenél az állam munkássága és törvényei iránti tiszteletre buzdítottam őket, mert látom, hogy a mely nép az állami törvénvtiyel dacol, az az egyház törvényeit is kicsibe veszi. Szóval a fenti forrásokban levő vallásos munkákon kivül az ilyenszerü dolgokra is kiterjeszkedtem. Igazat adok ama tapasztalatnak, hogy a szószéken való működésünket itt egészíthetjük ki. Itt érezhetjük igazán, hogy lelkipásztori munkát végzünk, hogy Isten országának építői vagyunk* Tapasztalaton alapuló meggyőződésem tehát, hogy a ki papi tapintattal, kitartással, buzgósággal kezdi meg az ilyen forma estélyek tartását, fáradsága nem fog eredmény nélkül maradni sehol. Kalotaszegi Az 1868; LIII. törvénycikk apologíája. Részlet Eötvös Károly képviselőházi beszédéből. Az egész egyházpolitikai mozgalomnak, mely egész társadalmunkat, lassanként politikai életünket is némileg érintette és izgalomba hozta, az eredete voltaképen visszavezetendő, de tényleg vissza is vezettetett az 1868: LIII. tere és különösen annak 12. §-ára, a mely mint köztudomású, intézkedik arról, hogy a vegyes házasságból született gyermekek vallása lörvényhozásilag meghatároztassék. Mindenki tudja, t. ház, köztudomásu dolog, hogy ez az egész törvény mikről intézkedik, és ha a politikai helyzetben tisztán akarunk látni, azt gondolom, bizonyos tekintetben érintenünk kell a törvénynek nemcsak ezt a szakaszát, hanem magának a törvénynek egész tartalmát. Ez a törvény, mely, mint nem egy oldalról megjegyeztetett, Deák Ferencz ismert nagy bölcseségének következménye és egyik legszerencsésebb, mindenesetre egyik legfontosabb alkotása, ez a törvény, t. ház, több mint kétszázados viszálynak megoldására volt hivatva. Ha akár törvénykönyvünket nézzük végig, akár nemzetünknek és társadalmunknak történetére gondolunk vissza, mindazok a kérdések, melyek ebben a törvényben megoldást nyertek, több mint kétszáz év óta, de legalább is az 1647-ik év óta, folyton égetők voltak, folyton vitattattak, és nem egyszer nyilt háborúra szolgáltattak okot; oly kérdések, a melyekbe belekapaszkodott az a hatalom. * Erdély egyik kis falujának ezt a derék és buzgó lelkipásztorát örömmel üdvözöljük a belmissziói tevékenység áldásos mezején s reméljük, hogy ez az ujabb példa ujabb ösztönt ad aratóinknak a munkára. Mert az aratnivaló gabona bizony sok. Szerk.