Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-30 / 13. szám

Iskolaügyünk története 1770—1820-ig. (Folytatás.) Mária Terézia iskolaügyi reformjai s azok fogadtatása a protes­tánsok részéről. Az iskolák szervezetének a Ratio Educatíonis út­in utatása szerint való átalakítása azonnal munkába vétetett, miközben a protestáns iskolák ujabb zaklatásoknak lettek kitéve. Igy például a váradi kerületben több református tanítót kényszerítettek, hogy a normális tanításmód elsajá­títása végett Váradra menjen. E mellett a végrehajtással megbízott királyi tisztviselők nem ritkán felhasználták e szervezetet a katholicizmus érdekének előmozdítására a protestáns egyház sérelmével. Ez történt főként a nyilvá­nos vallásgyakorlattal nem biró helyeken, hol a protes­tánsok iskolát nem tarthatván, gyermekeik a katholikus iskolába járásra kényszeríttettek. Sőt még nagyobb erő­szakosságok is történtek. Így több protestáns községben, hol a katholikusok elenyésző csekély számmal voltak, a protestánsokat kényszerítették katholikus iskolák állí­tására. Mindezen apróbb sérelmek még inkább bizalmat­lanokká tették református őseinket a kormány iskolai szervezete iránt s mintegy kényszeríték a két protestáns egyház elöljáróit, hogy nagy gonddal ápolt iskoláiknak megmentésére még egy kísérletet tegyenek. Minthogy azon­ban az evangélikus vezérférfiak közül néhányan ügyük diadalában nem bizva, már hajlandók lettek volna a kormánynak némi engedményeket tenni, ellenben a reformá­tusok szilárdul megmaradtak korábbi álláspontjuk mellett: azért az értekezlet nehezen tudott megállapodásra jutni. Végre elkészült egy közös folyamodvány, melyben mindkét fél megegyezett és a mely 1780-ban a királynőhöz be­nyujtatott. E felterjesztés is, mint az 1777-iki, azon alap­elven sarkallik, hogy az iskolaügy intézése elválaszthatlan alkotó részét képezi a szabad vallásgyakorlatnak: érvelései pedig részben a kormány által erőszakolt tanrendszerbeli egyformaság, részben a királyi katholikus direktorok igaz­gatása ellen irányul. »Nem fogadhatjuk el — úgymond — az egyforma tanrendszert, mert nálunk a theologiával annyira össze van kötve minden tudomány és minden igazság, hogy a számtanon és mértanon kivül, a theologiára nézve közö­nyösnek egy tudományt sem lehet tartani. Maga a böl­csészet s annak minden elméleti és gyakorlati részei, továbbá a történelem s különösen az egyháztörténelem és a többi tudományok is oly szoros összeköttetésben állanak a theologiával, hogy az evangélikusok, kik a dogmák igazsága felett saját elveik szerint szoktak vizsgá­lódni, magának a szentírásnak értelmét is ezen tudo­mányok segélyével szokták kibuvárlani, megvilágosítani és védelmezni. . . Minden tudomány s maga a tanítás módja is, akként van nálunk ama főcélhoz, az Istennek imádásához és a valláshoz képest intézve, hogy ezen szoros egyezményt valamely uj s a mi meghallgattatásunk nélkül alkotott s ismét önkényüleg módosítandó tanrend­szer által felbontani annyi lenne, mint magának vallásunk­nak szabad gyakorlatát súlyosan megháborítani. Nem fogadhatjuk el az említett direkciót — folytatja tovább a folyamodás —- s indokai röviden a következő tételekbe foglalhatók: iskoláink a szabad vallásgyakorlat­nak részint részit, részint alapját alkotják: ennélfogva azok igazgatása, törvényeink értelmében, egyházi belügy; iskoláinkat saját erőnkkel állítottuk és tartjuk fenn: a dolog természete szerint hát minket illet azok igazgatásá­nak joga; nem lehet az nagy romlásunk nélkül, hogy szabad vallásgyakorlatunk egyik alkatrészét tevő iskoláink igazgatása, az irántunk sokszor ellentétes indulatu római katholikus egyének kezébe adassék; nem állhat az meg a tanítókra nézve gyakorlandó egyházhatósági s kánon­szerü fegyelemmel sem ; végre maga Felséged igérte, hogy vallásos jogainkban nem zavartatunk: ámde mi lehetne már nagyobb zavartatás, mintha gyermekeink nevelésének természeti szent jogában szenvedünk sérelmet.* E folyamodásra Mária Terézia ugyanezen év novem­berében bekövetkezett halála miatt választ már nem adhatott; halála egy szenvedésteljes, szomorú emlékű kor­szakát zárta be a magyar protestáns iskolák történetének. II. József eloszlatni törekszik a protestánsok aggodalmait. II. József trónraléptével jobb jövőnek hajnala derült fel az elnyomott protestánsok felett. Ismeretes előttünk, hogy mit tett e nagylelkű fejedelem mindjárt uralkodása kezdetén a protestáns egyház érdekében. Tudjuk azt is. hogy mily nagy gonddal és jóakarattal fáradozott hazánk­ban is a valódi közoktatás megteremtése és szervezése körül. Tanügyi intézkedéseinek itt csak azon oldala érdekel bennünket, mely iskolaügyünk történetével áll össze­függésben. József császár — mint tudjuk — egy egységes, szellemileg és vagyonilag hatalmas birodalommá akarta összeolvasztani sok nyelvű és nemzetiségű országait. Ez elvnek természetes következménye s keresztülvitelének legbiztosabb módja volt a közoktatásnak egyöntetű állami szervezése. Épen ezért József a már anyja által kibocsá­tott iskolai szervezetnek minden nyelvű és vallású iskolába leendő bevitelére még nagyobb határozottsággal törekedett. Megállapodott nézetekkel fogott a közoktatás végleges szervezéséhez. Elvei röviden a következők. Főcélja: egy­formává tenni mindenben a magyarországi iskolákat az örökös tartománybeliekkel; ennek eszközéül szolgál az egységes tanítási szervezet s a német nyelvnek — mint az állam nyelvének — az iskolákba bevitele. A felekezeti iskolák megszűnnek s helyettük az állam nevel. A tanítói, tanári és felügyelői állások betöltésénél, a vallási tekintet kizárásával, egyedül a képesség az irányadó. Végre mivel az állam a nevelés kötelességét magára vállalja, jogában kell állania, hogy az eddigi felekezeti iskolák alapjait ugyanezen célra lefoglalja. Az állami nevelés érdekében tehát a protestánsok­nak is le kellett volna mondani jogaikról. Ámde láttuk fentebb, hogy mint irtózott a protestáns egyház a kérdé­ses szervezetnek s azzal együtt az állami felügyeletnek iskoláiba bebocsátásától. Ott állott az uj uralkodó előtt is az a felterjesztés, melyben a protestáns egyház határo­zottan tiltakozik iskoláinak államosítása ellen. Józsefnek, ha célt akart érni, számolni kellett a protestáns egyház magatartásával. És ő itt is jóindulatúnak mutatta magát a protestánsok irányában. Szóban levő fölterjesztésükre igazi szabadelvüséggel adja meg a választ, midőn hires Türelmi Rendeletének 12-ik pontjában az evangélikusok­nak kihallgatását elrendeli: »miután — úgymond — a sokszor említett ágostai és helvét hitvallásuak arról panasz­kodnak, hogy a Magyarországba legközelebb behozott s ő rájuk is kiterjesztett iskolai rendszer miatt, vallásuk szabadságában nyomattatást szenvednek: ennélfogva kegyel­mesen megparancsoljuk, hogy egy-két tudósabb embertől vétessék vélemény a felől, hogy ezen iskolai rendszer, a vallásszabadság sérelme nélkül, miként lenne kiterjeszt­hető az ő iskoláikra s e vélemény nyujtassék be hozzánk, kegyelmes rendelet kibocsáthatása végett*. 1782-ben csakugyan összeült egy vegyes bizottság Pozsonyban, tanácskozás végett. Elnöke volt Skerlecz * Révész 1. Adalékok 28. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents