Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-30 / 13. szám

Miklós helytartótanácsos, tagjai: az országos igazgatók. Felbiger, az osztrák népiskolák főigazgatója, a reformátusok részéről Hatvany István és néha Ráday báró, az evangélikusok részéről Benczúr, pozsonyi városi tanácsos és néha báró Prónav László és Thessedik szarvasi lelkész. Négy hétig tartottak a tanácskozások, de eredményre nem vezettek. Ekkor a protestánsok egy évi halasztást kértek azon okból, mert a megbízást későn kapván, a kérdést kellőleg nem tanulmányozhatták s mert ily fontos kérdésben előbb hitfelekezetük véleményét kell kikérniük. És a császár a kért halasztásba beleegyezett. Egy év múlva a protestánsok fölterjesztették Reflexióikat.* E reflexiók két szempont alá csoportosíthatók. Bírálják egyfelől Mária Terézia tanítási szervezetét paedagogiai szempontból, másfelől pedig általában az állam által célbavett tanügyi reformokra nézve vallási érdekből tesznek ellenvetéseket. A Rátiót illetőleg első megjegyzésük az egyformaság ellen irányul: megöli a gondolatszabadságot. Véleményük az, hogy csak a lényegest kell előírni, de a methodus és a tankönyv a tanárokra bízandó. A népiskola rendszere — nézetük szerint — tisztán mechanikus, a szellemet nem ébresztő; az együttes olvasás pedig határozottan káros és meghaladott álláspont. Nem helyeslik, hogy az algimnáziumban latin irót csak a harmadik évben olvasnak s a természetrajzot nem anyanyelven tanítják; hogy a rhetorikát és humániórákat nem tanítják kellő mértékben; hogy a földrajzra annyi időt fordítanak, mint a sokkal fontosabb történetre s hogy a filozófiai tanfolyamnál a fizikát előbb tanítják a metafizikánál. Kifogásuk van az órabeosztás ellen is, mely a tárgyak gyakori változtatása által a figyelmet szétszórja; valamint a szünidők meghatározása ellen, mely iskoláiknak és az egyes vidékeknek különös viszonyait (legáció, szüret, aratás) nem veszi tekintetbe Vallási szempontból kérik, hogy maradjanak iskoláik superintendenseik alatt, mert az iskola összefügg az egyházzal, mint ezt az 1647-iki és 1681-iki törvények s az eddigi gyakorlat is elismerték; mert a katholikus igazgatókban és tanárokban nem bizhatnak: amazok nem fogják megtartani velük szemben a törvényeket, emezek nem fogják jól oktatni protestáns tanítványaikat, hogy ezek hivatalt ne nyerjenek. Nem fogadhatják el az állam által kiadott tankönyveket, mert sok van bennük olyan, a mi vallásos meggyőződésüket sérti: legföljebb saját tankönyveik cenzúrájába egyeznek belé, de ezt sem bizhatják az egyetemi tanácsra, mert az a jobbakat elveti és roszakat erőszakol rájuk. Hasonló szellemben, de még erélyesebb hangon nyilatkoznak iskoláik tervbe vett beolvasztása ellen az erdélyi protestánsok. Mindkét protestáns egyház nyilatkozatát a helytartó tanács csipős megjegyzések és czáfolatok kíséretében az udvari tanulmányi bizottság elé terjeszti. E bizottság méltányosabban ítélt a protestánsok ellenvetései felett és hogy a protestánsok az állami szervezet befogadására békés uton rávehetők legyenek, még egy tanácskozás tartását ajánlja Van Swieten elnöklete alatt, melyhez meghívandók Domokos és Hatvani Debreczenből, Benczúr Pozsonyból. A tanácskozás irányelveiül szolgáljanak a következők: Vallásnak tudományhoz semmi köze. Hittanítás legyen külön, egyebekben az egyformaság szükséges és hasznos. Inspektorok és kir. felügyelők protestánsok is legyenek. A tankönyvekben érintetlen lesz a vallás ügye. A császár elfogadta az udvari bizottság ajánlatát egy ujabb gyűlés tartására nézve, sőt tovább megy, midőn felhívja a pro* Kivonatban közölve Mavczali H. : II. József és kora c. műve II. k. 299—301. lapjain. testánsokat a tanterv hibáinak részletes kimutatására, mit sem a helytartótanács, sem az udvari bizottság javaslatba nem hozott. 1784 végén ült össze ismét az ujabb protestáns tagokkal kiegészített bizottság Bécsben Van Swieten elnöklete alatt. Itt a reformátusok véleményét Domokos Lajosnak és Hatvani Istvánnak erélyes hangon irt munkálata terjesztette elő. Ez előterjesztés * mintegy gyupontba foglalja a már korábban is hangoztatott ellenvetéseket és erélyes támadást intéz a tanrendszer ellen; de másfelől a császár eszméi felé némi haladást tesz. amennyiben az egyformaságot bizonyos feltételek mellett elfogadja s a német nyelv tanítását megígéri. Legelőbb is kijelentik a tudós szerzők hitféleik nevében, hogy a kath. iskolák egész anyagát iskoláikban tanítani fogják. De felszólalnak a tankönyvek és a reformátusoknak kath. iskolába járása ellen, mert ez térítésre adna alkalmat. Az iskolakötelezettség nem jár elég biztosítással, ezért kérnek iskolát ott is, hol nincs szabad vallásgyakorlatuk. A hol nincs elég vagyon, több szomszéd-hely állíthasson egy iskolát s legyen joguk gyermekeiket idegen helyre küldeni. A tantervvel nincsenek megelégedve. Felbiger methodusa mechanikus, csak az emlékezetre van tekintettel, nem nyújt tartalmat., csak szavakat. Ez elnyomja az észt, melynek okoskodásra van szüksége. Jobb tanítást csak jól képzett, tanítók adhatnak, ezért külön tanítóképzőket kérnek. Átvehetik ugyan a külső formákat, de nem a doktrínát, ennek szabadnak kell maradnia, mert a tanításnak ép oly nagy szüksége van szabadságra, mint szabályra. A Ratio és az uj terv szerint minden polgárt és pórt ki lehet zárni az iskolából, pedig e két rendből válnak tanítóik és papjaik. E fontos jogot nem ruházhatják katholikus direktorokra. Az iskolák beosztása az előírt táblák szerint lealacsonyítaná intézeteiket. Nincs elég termük, sem tanítójuk. Szabadságukat sértené az egyetemi cenzúra. Több megjegyzésük vonatkozik a tantárgyakra és tanrendre. Szeretnék a latin nyelv oktatását bevinni a nemzeti iskolába, ép igy a fizikát és természetrajzot. A német nyelvben haladásra ők is igyekeznek, de nehéz a kezdet. Á héber nyelv, miről a Ratio nem gondoskodott, szükséges. A filozófia nagyon összefügg a vallással; tanítása pedig szükséges, mert a keresztyénség részben észszerű, részben kinyilatkoztatott vallás. Deákjaiknak a legáció miatt és egészségi szempontból nagyobb vakációra van szükségük nemcsak őszszel, hanem nyáron is. Az egyformaság kivihető lesz, ha a tervet protestánsok dolgozzák ki. A főfelügyelet kérdésében alapelvük, hogy az iskola nem választható el az egyháztól. Az 1715. XXX. t.-cikk tiltja egyik vallásnak a másik ügyeibe avatkozást. Igaz ugyan, hogy az iskola az államot is szolgálja, de ebből nem következik az állam azon joga, hogy iskolái igazgatását katholikusokra bizza. Így vallásuk szabadsága nem maradna sértetlen. Az igazgatók hatalmának megszorítása nem visz célhoz. A katholikus püspökökre csak nem bizhatják egyházukat. Az egyformasághoz sem szükséges a kath. igazgató. Félelmük alaposságát tanúsítja »kath. polgártársainknak rendes eljárása és tettekben nyilatkozó törekvése, vallásunk szabadságát korlátozni.« Élsorolják eddigi tapasztalataikat. A direktorok már is kezdenek vallásos ügyekbe avatkozni. Soknak lelkiismereti furdalást okozna, a protestáns tanügyet emelni. Különben * Bó' kivonatban közölte Marczali H. II. József és kora. II. k. 307-308. lapjain.