Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-16 / 11. szám

42. Azon szegény tanítótársak, kik épen csak 300 frtnyi vagy még kisebb fizetésben részesülnek, — ha ezt hitelesen igazolják — ingyen vagy legfeljebb féldíjért nyerik a lapot; cél lévén itt az, hogy minden ref. tanító — még a legrejtettebb zugban is, — folytonosan tájékozva legyen a tanítóságot és a tanügyet érdeklő és felszínre került ügyek felől. 43. Szerkesztő-bizottság a maga kebeléből — egyik rendes nagygyűléstől a másikig terjedő időre — választ egy főszerkesztőt, ki a lap szellemi részéért első sorban és mindenkivel szemben felelős. 44. A szerkesztőség tiszteletdíját időről időre a nagygyűlés, vagy ennek felhatalmazása mellett állandó választmány fogja megállapítani és kiutalványozni. 45. A megállapított, tiszteletdíj féle minden esetben a főszerkesztőt illeti, másik fele pedig a szerkesztő-bizottság tagjai közt egyenlően osztatik meg. 46. Felelős szerkesztő fontosabb dolgokban kikéri a szerkesztő-bizottság véleményét s ez esetben annak határozata értelmében jár el. Általában szerkesztő-bizottság támogatni köteles a felelős szerkesztőt a lap összeállításában s annak technikai és anyagi részéért felelős. 47. Szakközlöny iránya határozott szabadelvű s hangja művelt emberhez illő tisztességes tartozik lenni. Mint reform, tanítók közlönye különös figyelmet fordít a mi autonomikus egyházi és iskolai életünk fejlődésére. Tartalma: általános érdekű nevelés-, oktatás-, tanügy-, politikai szolgálati s más kérdések tárgyalása leend. Törekvése : a társadalmi érdeklődés nagyobb fokú felébresztése a népnevelési intézetek s ezek tanítói iránt. 48. A lap megjelenésének helyét célszerűségi s más hasonló tekintetek jelölik ugyan meg; de kívánatos, hogy az oly helyen szerkesztessék, hol reform, híveink nagyobb számban laknak, mint péld. H.-Böszörmény, Mezőtúr. Hódmezővásárhely, Debreczen stb. V. Feloszlás. 49. Az egyesület feloszlik, ha a tagok két harmada ezt határozatilag kimondja. 50. Az alapszabályok módosítását, az egyesület feloszlását s ezen esetben vagyonának hova fordítását célzó határozatok gyakorlati érvényesítés előtt egyházi főhatóságunk — s ennek utján a nagyméltóságú közoktatásügyi minisztériumhoz jóváhagyás végett benyújtandók. 51. Az egyesület vagyona feloszlás esetén csak tanítók — és pedig első sorban ref. tanítók segélyezésére, — általános értékű iskolai célok vagy ezzel egyenértékű magyar nemzeti kulturális intézetek, társulatok támogatására fordítható. 52. Ha az egyesület kitűzött céljától eltérne, a nagyméltóságú m. kir. minisztériumnak joga leend eljárása ellen, saját egyházi hatóságunk által vizsgálatot rendelni s a vizsgálat eredményéhez képest további működését engedélyezni vagy az egyesületet végleg feloszlatni. 53. A feloszlás csak azon esetben vehető fel a nagygyűlés tárgysorozatába, ha azt az egyesület kötelékéhez tartozó egyházmegyei, városi, községi egyletek, tantestületeknek legalább féle kívánja. 54. A feloszlást tárgyalni hivatott rendes nagygyűlés a feloszlásra nézve csak azon esetben határozatképes, ha a megjelent tagok az orsz. egyesület összes tagjainak két harmadát legalább egvgyel túlhaladják. 55. Ez alapszabály megerősítés végett a méltóságos konventhez és ennek utján a nagyméltóságú közoktatásügyi miniszterhez felterjesztendő. Krassó, 1893. Közli: Sinka Lajos. A mi gimnáziumi vizsgáink. Az ilyen magam fajta csöndes, szemlélődő emberek bizony nem szívesen állanak ki a nyilvánosság piacára. Inkább magokban morgolódnak azon, a min morgolódni kell csendesen; de annál bensőbben örülnek annak, a min örülni lehet. Olyan is most az idők forgásának kereke, hogy bizony inkább morgolódunk, kicsi és ritka az alkalom a benső örömre. A zehernyés ember pedig sohasem volt kedves az ő embertársai előtt. Nagyon lehet sajnálni azt, hogy a zsinat az iskola ügyeinek egyöntetűségéről nem intézkedett. Gondoskodott azonban mintha mindenünk volna már, egy szükségtelen theologia fakultásról, s egy szegényes egyetemről, ha ugyan az arra való egynehány százezer forint begyülne — a következő zsinatig * Tudom, hogy azzal torkolnak le, hogy azon miért nem morgolódom, a miért egyenlővé tették fizetésünket az állami tanárokéval? Beh örülnék neki, ha nem sajdítanám, hogy ez a törvény épen csak megíródott és ki is fog nyomtatódni. Mert ha végre is hajtanák, ugyan hány kálvinista iskola maradna meg, még tán a patakit is, a debreczenit is odaszámítva? Azt sem lehet eléggé sajnálni, hogy a most készült törvénykönyv is a régi csapáson halad. Általánosan kötelező törvények helyett a kibúvó ajtóknak egész serege nyitva áll azoknak, a kik tul akarnak lépni a jogosság mesgyéjén. Hogy most iskoláinkról szóljak, van-e csak két olyan gimnáziumunk, a hol a fegyelmezés, a rendtartás, a vizsgák megejtésének módja, az igazgató és a tanári kar joga egyforma lenne? Erősen kételkedem benne. A helyi tradíciók, szokások nőnek majd mindenütt a tanár fejére. Küzködik ellenök, a siker minden reménye nélkül. Hiszen egyes ember hogy is tudna megállani testületekkel szemben, utoljára is meggyőződése ellenére beletörődik sorsába, lankadó kedvvel végzi munkáját, s várja öregségére az elkerülhetetlen nyomorúságot, a melynek, a mi nyugdíjaink mellett biztos martaléka lesz. Igazán bámulatos, a mi demokratikus szervezetünkben mily jog nélkül való pária a református gimnáziumi tanár. Minden joga annyiból áll, hogy tanít, s óráit megtartja. A fegyelmezés, az évzáró vizsgákon a kalkulusadás az igazgatótanács kezében van. A református tanári karnak — majdnem mindenütt — még annyi joga sincs, hogy valakit csendesen elutasítson az intézetből. Az igazgatótanács censorai adják meg helyette az évi kalkulust, a tanár minden ellenkezése hiába való. Gyönyörű muszka igazságszolgáltatásképen azonban nyakában van a felelősség ugy a fegyelmezés, mint a tanítás ügyeiben, azért, mit helyette mások cselekednek. Vájjon szabályozta-e zsinat az igazgatótanácsok jogkörét, szabályozta-e legalább főbb vonásaiban a tanári karok, igazgatók hatáskörét? Rábízta mindezt az egyes egyházkerületekre, azok majd mint eddig rábízzák az igazgatótanácsra, s menni fog minden a régi, keserves csapáson, az elavult hagyományok, gyomos, kátyús zökkenőin. Vájjon lehet-e ily körülmények közt nekünk egyöntetű tanügyi eljárásunk? Hogy ezt most újra kérdezem, annak okát is adom. Az egyetemes tanügyi bizottság minap küldte le a tanárkarokhoz abbeli végzését: adjanak felvilágosítást, hogy történnek az évzáró vizsgálatok, hogy megyen a kalkulus-adás ? * Begyülni begyülbet, ha közönségünk lelkesen felkarolja az ügyet. Szerk.