Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-16 / 11. szám

ROTESTANS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SzerUesziííségf: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Ki a«lő-hivatal : Hortiyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Xyyes szám ára 20 kr. Benne vagyunk a kultúrharcban. A kultuszvita első hete lejárt s az eddigi eredmény elég kedvező a liberális egyházpolitikára. Az ellenfelek felvonullak, csatarendbe álltak, hevesen összetűztek. Egyik oldalon a kormány vezeti csatára a nemzet hazafias és liberális elemeit, másik oldalon a kath. püspöki kar vezényeli a klerikálisok, feudálisok és nacionalisták zagyva népét. A harc hevesnek, hosszasnak Ígérkezik s bár a végdiadal kétségtelen, most még nem bizonyos, hogy egyelőre melyik fél lesz a győztes. Csáky miniszter férfias fellépése, Andrássy T. gróf okos és hazafias beszéde, a nemzeti irányban létesítendő reformok szüksége, a püspökök memorandumának merev dogmatikus és hazafiatlan rideg hangja, a törvényhatóságoknak egyértelmű pártoló nyilatkozata, a sajtó kedvező viselkedése: kedvezőleg játszottak össze arra nézve, hogy a nagy közönség ingadozó magatartása a reformakció javára forduljon. A képviselőházi vita még nem ért véget s korai volna a liberalizmus diadalát hirdetni; de az elvifathatlan tény, hogy Csáky gróf halomra döntötte azt a nagyon elterjedt nézetet, mintha, a kormány az egyházpolitikai kérdéseket csak taktikából rántotta volna elő; és az is tény, hogy a püspökök nyilatkozataival okmányszerüleg bebizonyította ezeknek kétszinü magatartását s a békesség-szinlelő harcias főpapsággal oly erősen összetűzött, hogy most már a kormánynak sem lehet többé késlekedni a döntő ütközet megvívásával Benne vagyunk tehát a kultúrharcban. Kikerülhetlenné tette a harcot a római episkopátus kihivó magatartása. A primás »pax« jelszava teljesen valótlannak bizonyult. A primás magára nézve ezt már a nyáron kétségtelenné tette, midőn a főrendiházban oly kihivólag háborút üzent az 1868. évi LIII. törvénycikknek. Most az egész püspöki kar hivatalosan és testületileg a harcias primás intransigens álláspontjára helyezkedett. A pax jeligét ezzel a mottóval cserélték fel: Si vis pacem, para bellum. És keményen bele fúltak a harci riadóba. Memorandumaik nyilt hadüzenet a kormánynak, a reformoknak, a nemzeti haladásnak, a magyar állami önállóságnak, a más vallások békés fennállásának. Róma kárhozatos klerikális szelleme szólal meg belőlük. Nemcsak védekeznek, hanem támadnak is. Nem önvédeleme ez a katholicizmusnak, hanem nyilt megtámadása az államnak és az összes nem-katholikus vallásoknak a legmerevebb ultramontán álláspontról. Felíratjuk teljesen intransigens az állammal, egészen intoleráns a más vallásuakkal szemben. Mert mit mond a felíratjuk? A kormány előtt tisztán klerikális húrokat pengetve és egyetlen hazafias szót vagy érzést sem ejtve, mereven dogmatizál és ez alapon argumentál a tervezeit reformok ellen. A korona előtt nem érvel, hanem gyanúsít és kárhoztat. Gyanúsítja, kárhoztatja a tervezett reformokat, melyek »beláthatlan bonyodalmak veszélveit«, — a kath. egyház alapjainak megrendítéséU, — »trónokat veszélyeztető és az államokat felforgató lanokat« rejtenek magokban. Minő hazafiatlan, minő elfogult beszédek ezek! Hát nem látják a t. püspök urak, hogy azokkal az egyházi reformokkal egy nagy nemzeti cél, az egységes magyar nemzeti társadalom kiépítése céloztatik? Mert hát miről is van szó? Arról, hogy a vegyes házasságoknál a más vallásnak jogai a törvény által épngy megóvassanak, mint a katholikusok jogai (az 1868. LIII. törvénycikk fentartása). Ez lenne a trónokat veszélyeztető és az államokat felforgató irány? Aztán arról van szó, hogy a zsidó vallás is törvényesen elismert vallásfelekezet legyen. Talán ez rendítené meg a kath. egyház alapjait? Azt is tervezik, hogy az anyakönyveket ne csak egyházi, hanem állami közegek is vezessék s ez utóbbi legyen az államban közhitelű. Talán ez döntené »beláthatlan bonyodalmak« veszélyébe a magyar hazát? Végre arról is szó van, hogy