Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-16 / 11. szám

ebben a mi drága hazánkban ne legyen hétféle házassági jog csaknem annyiféle bírósággal, hanem legyen egy egységes, minden honpolgárra kötelező házasságjog s a házasságok az állam közbejöttével köttessenek. Talán ebben van a püspök urak által rettegett állam-sorvasztó és trón-, felforgató erkölcsi miazma? Ugyan nézzék meg a művelt világ összes államait, azokban mindenütt megvan ez az intézmény, s ez okon sem a trónok nem dőltek romba, sem a kath. egyház alapjai nem rendültek meg. Nem a trónt, nem az egyházat, nem is a vallás-erkölcsi életet támadják meg ezek az intézmények, hanem megtámadják a hierarchia hatalmi érdekeit; megtámadják a papuralmat, azt a papbálványozást, melyet a memorandumok ravasz logikája az anyaszentegyház alapjának hirdet. Ezért jajdul fel oly hangosan a magas klérus. Azt már mi is beismerjük, hogy a hierarchia külső hatalmán érzékeny csorbát ejtenek a tervezett reformok; de ezt a legkevésbé sem sajnáljuk. Andrássy T. gróffal tartunk e tekintetben, kinek nagy igazságot mondó szavait a nem-hierarchikus papságnak is melegen ajánljuk figyelmébe: »A papság jogos befolyása, melyet az emberiség tanításával, vigasztalásával az emberek szive, kedélyvilága fölött nyer, nem szenvedhet, csak saját hibája folytán. Az államtól kölcsönvett hatalom csak ennek rovására szolgálhat. Mert a politikai, a jogi életbe való benyulás nagyon is bele viszi az élet érdekharcaiba, a hatalmi faktor jellegét nagyon is kidomborítja, az igazi vallásosságot pedig, amelyből az ember a harcban elfáradva vigaszt és felfrissülést nyerhet, másodsorba helyezi. Ezért, ismétlem, a hierarchia külső hatalmának érdeke, engem hidegen hagy«. Mi csak sajnálni tudjuk, hogy a memorandumok az egyoldalú hierarchiai érdek ily merev kidomborítása közben megfeledkeztek arról a magvar nemzeti és hazafias szempontról, melyből a reformokat a magyar püspöki karnak is tekintenie kell. Nem kívánjuk tőle, hogy hitelvi meggyőződésén erőszakot téve, a reformok pártolói közé lépjen; de azt elvártuk volna tőle, hogy a szóval hirdetett béke jelszót bár annyira respektálja, hogy a római rendszerben gyakori »tolerari posse« elvére helyezkedjék. Mint magyar hazafiaktól pedig megköveteljük, hogy hálátlanul ne emeljen kezet az ellen a magyar haza ellen, mely iránta főként az alkotmányos időszak óta oly kiváló gondot és párját ritkító kíméletet tanúsított. Sajnálattal konstatáljuk, hogy e cselekedete által halálos sebet vágott hazafiságán és nemzeti jóhirnevén. De nemcsak az államnak üzent hadat, hanem vallásháborút is indított memorandumaival a kath. püspöki kar. Megtámadja a más vallásúak országos törvény által biztosított egyházi és vallási jogait. Mert mit mond többek között a kormányhoz intézett felirat? Követeli az 18G8. Lili. t.-c. eltörlését, mely a vegyes házasságból származó gyermekek vallásos nevelésére nézve minden bevett vallásnak teljesen egyenlő jogot biztosít. Ezzel érzékeny sebet vág a protestánsok vallási szabadságának jogi biztosítékán. S hagyján, ha beérné a gyengébb fél e jogbiztosításának elkobzásával; de tovább gázolva a nem-katholikusok vallási szabadságában, elbizakodottan azt is követeli, hogy az 1868. évi XLVIII. t.-c. is töröltessék el, mely a vegyes házasságban a nem-katholikus félnek azt a természetes jogát biztosítja, hogy házasságát a saját egyháza hitelvei szerint biráltathassa el. És követeli oly cynikus módon, hogy a házasságjog terén fennálló anomaliakért ezt a törvényt okolja. És mit jelentene e törvénynek klerikális értelemben való megváltoztatása? Azt, hogy a protestáns házasfél római törvény szerint katholikus szentszék illetősége alá erőszakoltassék; azt, hogy a vegyes házasságok pure et simple róm. kath. házasságoknak deklaráltassanak; azt, hogy mi magyar protestánsok, kik századokig küzdöttünk és vérzettünk vallásunk szabadságáért, most a XIX. század végén házassági tekintetben a római klérus igája alá hajtassunk. Nos hát, ha ez nem erőszakosság, ha ez nem jogfosztás, ha ez nem vallás-üldözés, akkor mi az? Tisztelettel viseltetünk a püspöki kar egyházi önvédelme iránt, melyet az állammal szemben saját hitelvi alapján kifejt; de hogy önvédelmi ürügy alatt a más vallásúak szabadságát nyirbálja, lelkiismeretét bántsa, törvényes jogait lábbal tiporja: az ellen az isteni és emberi törvény nevében ünnepélyesen tiltakozunk. Vegye tudomásul a magas püspöki kar, hogy mi protestánsok ettől a törvényes jogunktól magunkat oly könnyen megfosztatni nem engedjük. Vagy egységes polgári házassági jog lesz e hazában, ugy a mint a mostani reform tervezi, vagy megmarad a mostani sokféle házassági joggyakorlat; de azt, hogy a más vallásúak is a római katholikus házassági törvényre kényszeríttessenek, se mi nem türhetjük a mi vallásos szempontunkból, sem az állam nem nézheti el a haza vallási békéje szempontjából. Van azokban a memorandumokban még sok oly mozzanat, a melyeket sem mint magyar hazafiak, sem mint evangéliumi protestánsok nem helyeselhetünk, sőt hazánkra és egyházunkra nézve egyenesen károsnak tartunk. Most csak a feltűnőbbek felmutatására szorítkoztunk, hogy felhívjuk hitsorsosaink figyelmét arra az ujabb veszedelemre, mely Róma felől fenyeget. Legyünk résen, kiki a maga helyén: az egyházkormányzó