Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-09 / 10. szám

lése által nélkülözhetlen forrásművé vált e könyv. Régi tanterveinket az első Ratio Educationistól kezdve napjainkig behatólag ismerteti, nem kritikailag, hanem teljes szövegükben. Az 1-ső és 2-ik Ratio, az Entwurf gimnáziumai. az Entwurf reáliskolai tanterve, a visszaállított H. T. gimnáziumi tanterve, a báró Eötvös által 1868-ban kiadott tanterv, az 1871-ik évi Pauler-féle tanterv teljesen közöltetnek; közli az autonom felekezeti középiskolák régebbi tanterveit, nevezetesen a debreczeni Ratio Institutionis-t (1.806), a nagvenvedi Norma Discendi-t, az evangélikusok zavugróczi tantervét. A protestáns tanterveket is érdekes történeti bevezetéssel világítja meg. A mai tantervek fejezete, a dolog természete szerint a legrészletesebb. Az állami gimnáziumi tanterv az öszszes utasításokkal, kibővítve az idevonatkozó, időközönként kiadott miniszteri rendeletekkel, az egész didaktikai anyag részletes kifejtésével. Hasonlókép ismerteti a reáliskolai tantervet. Közli az összes autonom felekezeti középiskolák tanterveit: a görög-keletiekét, a magyarhoni ág. evangélikusok 1884-iki, az erdélyi szászok 1883-iki, a reformátusok 1884-iki tanterveit és a kolozsvári unitárius főgimnázium tantervét. Legvégül a tanítás nyelvére vonatkozó törvények ismertetése olvasható, melyet érdekes visszapillantás előz meg a középiskolai tanítás nyelvéről a régebb és ujabb időben. A mű részletes méltatásával nem foglalkozunk, nem tartjuk magunkat erre illetékesnek. De készséggel aláírjuk a középiskolai tanáregyesület szerkesztőjének Klamarik könyvéről irt eme szavait.: »Valóságos kódexe a középiskolai ügynek, nagy gonddal, körültekintéssel, fáradhatatlan szorgalommal összegyűjtött anyagokból a dolog természetének megfelelő, kitűnő terv szerint megalkotva*. Nélkülözhetlen útmutató a középiskolai adminisztrációban, s becses forrás- és anyag-gyűjtemény a magyar középiskolaügy tudományos feldolgozásához. Sz. F. BELFÖLD. Egyházi élet Debreezenben. Egyik napilapunkban, mely antiklerikális irányáról ismeretes, érdekes tudósítás jelent meg a debreczeni felekezetközi viszonyokról. A P. H. erre vonatkozó debreczeni levele igy szól: Dr. Wolafka Nándor makáriai választott püspök, kisprépost, nagyváradi kanonok, esperes és debreczeni plébános, mikor negyedfél hónappal ezelőtt debreczeni földre lépett, az ünnepélyes fogadtatásakor nála tisztelgő küldöttségnek, valamint a szószéken a felekezetek közti békét, a krisztusi szeretetet, a vallási türelmet hirdette és hirdeti. Íme mégis ő maga az, a ki tetteivel megcáfolja ezeket a nyelvén hordozott elveket, a ki türelmetlenségével maga rontja meg a békét és saját kezeivel tépi szét azt. a testvéries jó viszonyt, melyben Debreczennek különböző felekezetekhez tartozó lakosai mind ez ideig zavartalan nyugalomban, boldogan éltek. A debreczeni katkolikus plébánián eddig legfölebb csak az elkeresztelések járták, ami felett azonban a református lelkészek a jó békesség kedvéért szemet hunytak. Mióta Wolafka ül a prépost-plébánosi székben, a nyájszaporításnak egyéb szabad és tiltott módjai is napirenden vannak. A vegyes házasoktól reverzálisokat követel a buzgó Wolafka. Szép szó és elkárhozással fenyegetés az eszközei. A ki mégis ellenáll a kísértésnek, annak ajtót mutat. Nem régen egy katholikus vallású menyasszonynak, előkelő, gazdag katholikus vallású atyja tiltakozott az ellen, hogy fényes történelmi nevet viselt kálvinista veje reverzálist adjon. Nyilt titok az is, hogy a »Pax* jelszóval jött v. püspök, szépen csengő Ígéretekkel csábítgatja a más vallásuakat az egyedül üdvözítő római katholikus egyház kebelébe. Övé Debreezenben a prozelitacsinálás kezdeményezésének kétes dicsősége. Ellenben öngyilkossá lett hiveit kitagadja az egyházból. így tett minap egy öngyilkos városi hajdúval, kitől megvonta a vallásos szertartást s a katholikus hajdút református szertartás szerint, református temetőbe temették. Városunkat a kultúrharc réme fenyegeti. Az uj püspök-plébános szokatlanul buzgó papi tevékenysége féltékenynyé tette a protestánsokat, a helyett, hogy ez utóbbiak vezetőit hasonló éberségre és munkásságra indítaná. Talán indokolt is volna az aggodalom ezen finom műveltségű, sima, behízelgő modorú katholikus pap miatt, ha túlzásba vitt buzgalma, a zajos, látványos külsőségeknek a puritán Debreezenben is csábító kultusza, melyet ő nálunk még eddig ismeretlen módon ápol, és tagadhatatlanul jeles szónoklatai már eddig is olyan meggondolatlan tapintatlansággal nem párosultak volna, a melyek csöppet sem tüntetik fel WT

olafkát olyan ügyes diplomáta színében, a milyennek őt idejövetelekor igen sokan gondolták. Csak nem rég szólta el magát ugy a méltóságos választott püspök ur egy nyilvánosságra került bizalmas beszélgetésnél, hogy maga ellen zúdította a debreczeni közönség tekintélyes művelt részét, különösen pedig az összes debreczeni zsidóságot, sőt a helybeli sajtót is, mely erősen megütközött a szeretet igéit hirdető pap, ilyen elfogult és türelmetlen gondolkozásán. A közönség hangulatán keveset változtatott aztán a v. püspök ösmeretes dementije, melylyel kijelentette, hogy az a beszélgetés csak bizalmas volt és nem abban a formában, a hogy elmondta, hanem elferdítve közöltetett. A függetlenségi párt helybeli lapja, a »Debreczen« pedig olyan vehemens módon támadta meg a püspök-plébánost, sőt a pápa jubileumán rendezett debreczeni ünnepségek ceremóniáit, meg a papi coelibatust — a mivel már aligha használt az általa védett ügynek —, hogy Wolafka hír szerint sajtópört készül akasztani a »Debreczen* nyakába. Még le sem csillapulhattak az ily módon fölizgult debreczeni kedélyek, midőn hire futott a városban, hogy a püspök-plébános megtagadta egy lutheránus asszonynak a katholikus temetőben nyugvó gyermekei mellé való temetését. Ez az egész Debreczent felháborító eset a meghalt asszony férjének és 16 éves leányának előadása szerint, a kik sirva és méltatlankodva beszélték el nekem, igy történt: Gervald János törvényszéki kézbesítőnek — tisztes, öreg ősz ember — meghalt a felesége. Az asszony ág. ev. hitvallású volt s e vallás szertartásai szerint akarta kath. vallású férje eltemettetni a r. kath. temetőben, a hol már négy gyermekük pihen. Makucz Ernő kath. káplán ezt nem is kifogásolta s ingyenes sírhelyet engedett Gervaldnénak. Az özvegy férj azonban gyermekei mellé vagy