Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-09 / 10. szám

kesztve: kezébe veszi a római pápának dekrétumát és a szószékre siet, hogy onnét a nép szenvedélyét Felköltse és az illető javaslatok keresztülvitelét megakadályozza. Vájjon okos és hazafias cselekedet-e ez? Bizonyára nem Sőt ellenkezőleg ez a legveszélyesebb játék, mely könnyen maga után vonhatja az ország romlását. Mert könnyű a nép vallásos nyugalmát megzavarni, könnyű a szenvedélyt fölébreszteni, de ki fogja azt és mikor fogja lecsillapítani! Régi közmondás: hogy a ki szelet vet, vihart arat! Isten óvja meg hazánkat azoktól a viharoktól, melyek hasonló szélvetéstől oly sokszor vadonná változtatták termő rónáinkat! Ezeknek felidézése bűn, melyért az illetők felelni fognak az Istennek ítélőszéke előtt. Már előre láthatjuk a bekövetkezendő eseményeknek árnyékát. Az aknamunka folyik lent a nép alsó rétegei között; szemben állanak az ellenfelek : a nemzet intelligenciája és a katholikus klérus! a liberalizmus és az ultramontánizmus! Melyik lesz az erősebb? Ki tudná azt előre megmondani ? Annyi bizonyos, hogy Magyarország tekintélyének, a nemzet szabad fejlődésének, egységének, önállóságának és szabadságának érdekei vannak a kockán. Ezeket csak a szabadelvű zászló alatt, az 1848 iki törvények alapján lehet biztosítani. Ebben egyetért az ország minden politikai pártja. Emeljük fel tehát ezt a zászlót magasan; harsogjuk a nemzet fülébe hangosan : Vigyázz! Középkori kiváltságos »papi rend« támad a modern haladás ellen! Nemzeti egységünk és erőnk megrontására az osztályérdek és kiváltság tanait hirdeti. Nemzeti önállóságunk és függetlenségünk rovására a Vatikán fejedelme akar irányt szabni törvényhozásod területének. Fel akarja idézni a felekezeti háborúk átkának régen alvó tüzét, és ezzel megakasztani a szabadelvű irányban .való haladást. Szedd össze bölcseségedet, tartsd meg higgadtságodat, őrizd meg józanságodat minden papi izgatás ellenében. Tiszteld a kor szellemét megértett szép multadat, használd fel a jelent és biztosítsd magadnak a jövőt! E zászlónak nem szabad legyőzetnie! * Historikus. * Részlet »A magyar klérus törekvései a múltban és jelenben* cimű egyházpolitikai röpiratból, melyet jövő alkalommal egész eszmemenetében bemutatunk olvasóinknak. Szerk. Házasság és családi élet. Felolvastatott Budapesten a február 8-iki vallásos estélyen. II. Mindnyájan tudjuk, hogy házasságnak nem csak a földi életre s annak változó sorsára, örömeire és bánatára, hanem van az örökkévalóságra is kiterjedő mozzanata is — s ez a családi életben rejlő vallásos mozzanat. A házasság, bár egyházunk tanai szerint nem szentség a sakramentom szó értelmében, de Istentől magától, a teremtéskor szerzett s a Krisztus egyházától is megáldott vallásos intézmény. A mi Istentől szereztetett, az egész teremtett világ, az mind jó s bizonyos értelemben szent; csak a mi Isten akarata ellen történik s lázadás ellene, a bűn: az kárhozatos. Az egy férfi és egy nő között létre hozott kapcsolatot, s csak ezt nevezzük házasságnak, Isten rendelte első szüleinknek, a. még el nem vesztett paradicsomban; azért visszanyert paradicsomnak kell lenni a keresztyén házasságnak. Eszményi felfogása szerint a házasság, mely Istentől szereztetett, felbonthatatlan is volna; de mindig kivételes és végső esetekben, ha szerencsétlen választás, vagy később kifejlődött ellenszenv, összeférhetetlenség, vagy engesztelhetetlen gyűlölség (mind az ember hibája, vagy bűne!) megrontja, a mit Isten jónak és tökéletesnek szerzett, ha e miatt a házasság célja, a férfi és nő egyessége, el nem éretett, vagy el nem érhető: az egyház megengedi a házasság felbontását s uj szerencsésebb házasságra lépést. Szomorú kényszerűség az elvesztett boldogság árán keresni uj, bizonytalan boldogságot . . . De rendes körülmények közt, a házasság jelentősége, két test és lélek egyesülésében s az ebből származó gyermekekben van! Isten képére teremtett embernek, a halhatatlanságra hivatott lénynek adni életet : annyi, mint részt venni a teremtés legdicsőbb munkájában, részese lenni Istennek magának a teremtésben. Ezt a kegyelmet adta Isten a szülőknek, és pedig tisztán, bűn és vád nélkül a házasságban. De ezzel a kegyelemmel jár a nagy felelőség: a halhatatlanságra teremtett lénynek az örökkévalóságra való nevelése. A gyermekek erkölcsös és vallásos nevelése, párosítva a testi és értelmi fejlesztéssel: ebben áll a házasság és család legfőbb feladata, tulajdonképeni jelentősége. Mint egészséges tiszta levegőben, napsütötte verőfényen növekedik s tenyész a plánta, ugy a családi élet tiszta légkörében, a szeretet napfényének tenyésztő sugáraiban fejlődnek igazán jól és szépen a gyermekek. Nem a káté megtanulásában, nem a hitcikkek magyarázatában,