Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-09 / 10. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca US. szám, hová a kéziratok cimzendöli. Kiiultf-hivatni : llovni/ánszki/ Vilctor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), liová az elöfiz. és hirdet, díjak intézeiidök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtököd. Előfizetési ára : Félévr«: 4 frt 30 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. A magyar klérus törekvései. Nekünk békére és munkára van szükségünk. Nekünk nem a gyűlöletre, hanem a szeretet evangéliumára van szükségünk. Ennek hirdetésére hivjuk fel a katholikus papságot. Ezt követeli a magyar állam konszolidációjának, megerősödésének érdeke; de ezt követeli a Magyarországban lévő összes vallásfelekezetnek az érdeke is. Ne tolják előtérbe a katholicizmusnak egyedüli idvezítő voltát, Ez a tan nem egyeztethető össze sem az egyenlőség, sem a testvériség eszméjével. Gondolják meg. hogy minden uralkodó vallás valaha szintén eretnekségnek tartatott! Every established religion was once a heresy, monda Buckle, a ki pedig jól ismerte a vallások fejlődéstörténelmét. Ez a történelem azt is mutatja, hogy valamennyi felekezet a fenség és szentség hirében állott, a mig el volt nyomva; de azt azonnal elveszíté, mihelyt uralomra jutott! Tegyünk külömbséget a keresztyénség lényege és annak külső szervezete között. Amaz az Isten kinyilatkoztatása, mely előtt meghajlunk; emez az emberek találmánya, s épen azért az emberek kritikájának is tárgya. A római pápa nem a keresztyénség feje, mert az egyedül csak a Krisztus lehet; de feje a külső szervezetnek, a katholikus hierarchiának, mely épen nem isteni eredetű. Épen azért végzetes veszedelemnek tartjuk, ha a katholikus papság a külső szervezetet a lényeggel összetévesztvén, Rómából irányoztatja magát oly kérdésekben, melyek egyedül Magyarország fejlődését illetik. Annak a kérdésnek eldöntésére, hogy a magyar nemzet minő egyházpolitikát kövessen, nem Róma az illetékes fórum, hanem a magyar parlament, mely a nemzet közvéleményének hű kinyomata. És mit kiván ez a nemzet az alkotmány visszaállítása óta? Azt, hogy az 1848-ban törvényileg kimondott nagy eszmék életbelépjenek ; hogy vallás tekintetében ne legyen külömbség felekezet és felekezet között; hogy az egyenlőség és viszonosság minden téren érvényre emeltessék; hogy a katholikus egyház a megváltozott viszonyokhoz képest szerveztessék és az úgynevezett katholikus autonomia az alkotmányos felfogás igényei szerint megalkottassék. Hogy miként fogja ezt tenni az egyház, ahhoz az államnak, ha különben az ő érdekei nem érintetnek általa, semmi köze. Ebből azonban az következik, hogy az egyház se akadályozza az államot abban, hogy saját viszonyát valamennyi más felekezeteihez az alkotmány alapelvét képező eszmék szerint rendezze. Nem akadályozhatja meg abban, hogy például a zsidó felekezet is törvényesen bevett vallásnak jelentessék ki, mert ezzel a saját érdeke nem csorbul. Nem akadályozhatja meg abban, hogy a házassági jog, mely kiválóan világi természetű, az ország összes lakosságára nézve egységes alapokon szerveztessék, mert ezzel sincs sértve a vallási érdek. Nem akadályozhatja meg abban sem, hogy polgárainak nyugalmáért behozza az úgynevezett polgári házasságot, mely már tényleg több országban, a vallásnak sérelme nélkül behozatott, még pedig a római pápáknak beleegyezésével! (VII. Pius.) De nem akadályozhatja meg végre abban sem, hogy az egyenlővé lett vallások szabad gyakorlatát biztosítsa és megoltalmazza. Fájdalom, a katholikus klérus ezt a viszonosságot nem ismeri el. Középkori előjogokra és dogmákra hivatkozik. Háborút üzen annak a kormánynak, mely ezeket a valláspolitikai kérdéseket megoldani akarja, a katholikus vallás sérelme nélkül. Mielőtt látná az illető törvényjavaslatokat, mielőtt tudná, mily szellemben lesznek azok szer-